A falu (belső) képe 1884-ben csak néhány elemében volt a jelenlegihez hasonló. A templomokon és talán a tűzoltóház (helyén) túl kevés ismerős épületre lelnénk, leszámítva az utcaszerkezetet. Igaz, hivatalosan az utcákat sem tartották számon. A faluban idegenként való eligazodás kalandtúra lehetett akkoriban. Az 1884-es kataszteri térkép és birtokrészlet-nyilvántartás alapján megkísérlem bemutatni azt, amit ezek a források mutatnak.

Az 1884-es birtokrészletív 574 kisebb-nagyobb birtokdarabkát írt le, melyek együtt 203.190 négyszögöl méretűek voltak, együtt Velence akkori közigazgatási területének   2 %-a. Mai fogalmaink szerint északról a Felszabadulás út, keletről nagyjából a mai Rózsa és Ibolya utca környéke, délről részben az Ősz vagy a Nyár utca a mai Tópart útig, valamint tőle délnyugatra a mai Velencei Tó Kapuja északi széléig, észak-nyugaton nagyjából a mai Enyedi köz által határolt területen, egyebütt a tó (valamikori) partja által határolva kontúrozódott a belterület. (A part a maihoz képest 100-200 méterrel kíjebb húzódott az 1970-80-as évekig.) Akit érdekel: nézze meg a Tóbíró –közben a Tóbíró-házat, a kerítése valaha a víz szélén volt, a környező nyárfákhoz kötötték ki a Nagy-bírófamilia ladikjait.

A belső falu szerkezete az 1884-es kataszteri térképen

A faluszerkezet viszonylag homogén volt. Nem alakult ki a kizárólag kisnemesség által birtokolt nemesi telkek falurésze. Feltehetően a török megszállás után már nem alakulhatott ki ilyen archaikus faluszerkezet. A belterületen keveredett nemes és nem nemeslak. Volt viszont elkülönülés a vagyon és befolyás szerint. Többnyire a (régebbi betelepülésű) Főszegen –ez az Enyedi köztől a Templom-közig tartott- éltek a módosak, az Alszegen –ettől dél-keletre- a kevésbé módosak. Ez alól persze, lehetett kivételt találni.

A falusi szegénység-ezt nem árt megjegyezni- nem feltétlenül az Alszegen élt. Az igazán szegényeknek nem volt saját házuk. Ők vagy más házának igen szegényes vendégei voltak, vagy a külterületeken, majorságokban éltek. 1884-ben egy részük cselédnek, egy részük mesterembernek, egy részük napszámosnak számított.

A belterület-akkori szóhasználat szerint Beltelek – csak a házak – és valószínűleg a lakosság- 80%-át tartalmazta Velencén. Minden nagyobb nemesi lak, majorság és tanya azon kívül esett. Példaként: a mai Velencefürdő –akkor éppen szerény mértékben iparosodó- területe két külterületi dűlőhöz, a „Tó alsó részén” és az „Urasági Szilfák” dűlőhöz tartozott. A fentebb írt belterület-határok 1884-ben még azt jelentették, hogy az azokon kívül eső területek a nemesi lakokat és gazdasági érdekeltségeket és cselédházaikat leszámítva még csak tervezett betelepülési területek voltak. A mai belterület kb. kétharmada akkor külterület volt.

Megemlítendő még az utcanevek hiánya. A házszámozás logikája is sajátos volt. Időnként a tulajdonos azonosítójának tűnik, aki nevéhez több helyrajzi számon azonos házszámmal több épület tartozik, másutt valóban a házat jelöli. Ez a birtokrészlet-kimutatás egyik gyengesége. Mégis, minden addiginál részletesebben és pontosabban írta le Velencét.

A 203 190 négyszögölnyi belterület megoszlása a különböző funkciók között:

Ugyanez diagramon

A birtoknyilvántartás következetlensége miatt nem tudjuk pontosan, hány esetben volt udvar is a ház körül, nem lehet megállapítani a kiegészítő gazdasági épületek méretét sem (az udvar részeként kezelték, és összesen 2 esetben önállóan)

A bejegyzések kisebb tévedést megengedő részeinek eredményeit az alábbi tábla foglalja össze:

E szerint a belterületen összesen 280 lakóház állt, legalább (!!!) 204-hez tartozott saját udvar (számos esetben, pl. örökösöknél volt közös udvar) és összesen 109 esetben került dokumentálásra gazdasági épület az udvar részeként vagy -2 esetben- önállóan. 240 esetben dokumentáltak kertet.

Máskor talán helytálló megadni mindezek átlagos méretét. A mi esetünkben azonban az adatok átlagtól való eltérése igen nagy, közel 50%. Ilyenkor okosabb pontosabban megvizsgálni az adatokat.

A (pontosan megadott méretű) lakóházak mérete (ne feledjük, a jelentősebb úrilakok és majorsági épületek nélkül!):

A lakóházak esetében az látható, hogy a lakóházak túlnyomó többsége a faluban valójában 20 négyszögöl-kb. 72 m2 alatt volt. Felvetődik, hogy esetleg azoknak a nagyobb portáknak volt komolyabb udvara, melyek a nyilvántartásban összevonva, ház+udvar+gazdasági épületként jelentek meg, csakhogy szép számmal voltak olyan esetek is, ahol a ház mellett külön jelölte meg a jegyző az udvart és a gazdasági épületet az azonos tulajdonosnál.

Az önálló bejegyzésben szereplő lakóházak megoszlása négyszögöl-méret és esetszám szerint (56 eset)

Egyelőre hajlamosabb vagyok azt gondolni, hogy a ház+udvar+gazdasági épület-együttes a jegyzékben nem CSAK a valamikori módosabb jobbágyok egyértelmű ismertetőjele. Ugyanakkor az is biztos, hogy a gazdasági épület a vagyon, a háztáji, igásállat tartására utaló nyom. Az így jelölt birtokrészek gazdái közül számos családnév régi jobbágyi és nemesfamilia, de bőven van példa a volt zsellérek ugyanilyen portáira is. Családkutatás kéne annak korrekt kimutatására, komoly –e az összefüggés a nagyobb udvarméret, a gazdasági épület léte és a vagyonosság között. (Ráadásul az igazi vagyon akkoriban az itt most nem vizsgált, külterületi föld volt…)

Az önálló bejegyzésként szereplő kertek eloszlása négyszögöl-méret és esetszám szerint 1884-ben

Hasonló a helyzet az udvarokkal. Önállóan udvart 21 (!) esetben jelöl a jegyzőkönyv. Ha ennek hinni lehetne, az udvarok mérete 100-150 négyszögöl, 360-410 négyzetméter körül alakulhatott a kertek nélkül.

A kertek sokkal gyakrabban jelentek meg önálló bejegyzésként a kimutatásban.

A statisztikákból jól kiolvasható, hogy a falusiak felének 350 négyszögöl, kétharmadának 500 négyszögöl alatt volt a kertmérete.

Van néhány kiugróan nagy kert a kimutatásban. Ezek részben közösségi területek, amilyen a velencei református iskola és lelkészet. Ugyancsak ide tartoznak egyes nagybérlők, így a Singer testvérek (Singer Antalról, Gárdony Alfréd és Pál apjáról már írtam), Kuhner Dávid, akiről majd az Urasági Szilfák, esetleg az Anna-malom kapcsán írok, de köztük vannak Velence „nagy familiái” kisebb nemesei, a Bognárok, Nagyok, Kupik, Ludmannok, Schmidtek, Grániczok stb, a nemesek közül pl. a Schönemarkok, Némethek, Csernák.

A következőkben azokat a családneveket közlöm –összevonva- akik a falu belterületéből 400 négyszögölnél többet birtokoltak. Megjelölöm, hogy az összevont területméret hány birtokrészből tevődik össze. Mint az látható lesz, indokolt lett volna néhány további összevonás. Mégis: a közölt 103 családnév így is tanulságos lesz.

A „listavezető” Schmidt Ferencnéről nem sikerült megtudnom semmit azon kívül, hogy Velence és Kápolnásnyék határán, a mai Halász utca felett majdnem 14 hold szántóföldje volt- csak neki a belterületen.

Schmidtné földjei

A „második helyezett” Singer testvérek 1884-ben alapítottak itt közös vállalkozást, és ennek jegyében számottevő földterületeket vásároltak fel mind a belterületen, mind a tótól délre elterülő, volt majorsági területeken.

A listán harmadik Nagyok nem feltétlenül egy familia, de köztük van a falunak számos bírót adó nemesi Nagy család is. Nem tudom megállapítani- a rokoni kapcsolatok ismerete hiányában- hány familia voltak is ők, de a belterületen túl számos valamikori jobbágyföldön is ott olvasható a családnév.

Nem folytatom tovább a listát. Rámenne egy év. Ha kedved van, böngészd, olvasd, értelmezd és írd meg! Ha komolyan gondolod, segítek!

* * *

Kedves Olvasó, az eddig leírtakat az alábbi módon összegzem:

1/ A belterület mai fogalma igen messze áll az 1884-estől. A mai belterület töredéke jelentette akkoriban Velencét.

2/ 1817-1884 között megváltozott a falu tulajdonosi szerkezete. Megjelentek benne a tőkebefektetők, vállalkozók, akik gazdaságilag gyorsan átvették a vezető szerepet a volt földesuraktól.

3/ A telekkönyv nem szociológiai munka, mégis, jól követhető benne (a tulajdonviszonyok szélsőségessége révén) az a feszültség, ami a jobbágyfelszabadítás előtt és után volt jellemző a falura, és ami a XX. század agrármozgalmainak mozgatóereje lett.

4/ Bár a belterületen megmutatkozó vagyoni különbségek is látványosak, óvatosságot javaslok a következtetéseknél! Az igazi különbségeket a tényleges gazdasági hátteret jelentő külterületek tulajdonkülönbségei mutatják majd meg. (Nemsokára.)

Kapcsolódó bejegyzések:

–Velence a jobbágyfelszabadítás korában I. rész: Ahogy a történet kezdődik

–Velence a jobbágyfelszabadítás korában II: Velence népessége 1848-ban

–Velence a jobbágyfelszabadítás korában III: reformok, nyílt parancsok, sokszögelés -történelmi és földmérés-történeti gyorstalpaló

– Velence a jobbágyfelszabadítás korában IV: Földek, földbirtokviszonyok, földbirtokosok

-Velence 1848 előtt V: Jobbágyperspektívából

– Földharcok Velencén: Úrbéres panaszok, perek 1848 előtt

– Velence 1848 után I. rész: Összkép a jobbágyfelszabadítás után

-Velencei virilisták – IV. rész: Gárdony Alfréd és Gárdony Pál

Források:

• Fejér Megyei Levéltár megyei földhivatali dokumentációja

Kategóriák:Adatok, adózás, Emberek, Gazdaság, Település-szerkezet, Településszociológia, Velence, XIX. század

Címkék:1884, birtokrészletív, Gárdony testvérek, helytörténet, Schmidt Ferencné, Singer Testvérek, településszerkezet, Velence