Woynárovicz Elek, a hazai halbiológia kiválósága, légvédelmi tüzér, a második világháborúban pár napig a tó környékén védte a Margit Vonalat. Woynárovicz nemcsak biológus és tartalékos katona, hanem szerencsére fotós is volt, aki fotózta, amit látott. December első napjai és karácsony… Bővebben ›
(forrásismertetés, családi emlékek) Sütő Zoltánné Szentai Mária kiegészítésével Kevés olyan magyar familia van, ahol ne lett volna második világháborús hadifogoly a történetében, vagy előtte, közben, később elhurcolt családtagja. A Woynarovicz fotók történetét kutatva botlottam bele az alább röviden ismertetett adatbázisba…. Bővebben ›
Ennek az írásnak első változata a Fejér Megyei Hírlap nyomtatott illetve online felületén látott napvilágot 2022. december 27-én. Már akkor terveztem egy képekkel és jegyzetekkel bővített szöveg közreadását a velenceblogon. Időközben két fontos levéltári dokumentum került a látókörömbe, így a… Bővebben ›
Talán Lázár Ervin írta, a Világ ott vár a kert végében, balra. (Néha, sajnos „balkézről”.) Ezt e bejegyzés is bizonyítja. Kárpáti Miklós (legalább két) és Asztalos Endre kiegészítéseivel Történt, hogy a Darabanth árverési ház két fotót hirdetett, amin munkások állítanak… Bővebben ›
Szerző: Fehér Györgyné, Varga Mária Ismét karácsonyi ajándék Anyától. Azt kértem Tőle, a színekről írjon. Nehéz téma. Kivágta Magát, és megírta élete virágait, látványait! „Szinte minden írásom kicsi korom történetével kezdődik. Ez is. Elég élesek ezek az emlékeim. Amire tisztán… Bővebben ›
szerző: Kárpáti Miklós (Az eredeti publikáció megjelenése: velma.hu, 2022. július 07.) 1944 júniusának közepén a Velencei-tó környékén nem sokat lehetett érzékelni a háborúból. Vitorlások szelték a hullámokat, kezdtek megtelni a nyaralók, kinyitottak a strandok, esténként cigányzene szólt a kerthelyiségekben. Legalábbis… Bővebben ›
(Az életút vonala) Bevezetés Ezelőtt 78 évvel Velencén magyar, szovjet, német katonák gyilkolták egymást. Velük pusztult a lakosság. Az első hónapban a szovjetek a tó déli részéről, a magyar tüzérség az északi oldalról lőtte, bombázta a másikat. Aztán karácsonytól minden… Bővebben ›
Szép, napos reggel volt aznap! A köd lassan felszállt, a Nap sem narancsszín, indulni kéne már! Pumpálok, megnyújtom az izmaim, indulás! Vár a Csepel-sziget! Velencét Pusztaszabolccsal régi út köti össze. Jelenleg a 6207-es számot viseli. Hogy milyen régi pontosan, nem tudhatom…. Bővebben ›
Oláh Géza bácsi jó eséllyel az utolsó velencei, és meglehet, az utolsó, még élő halász a tavon. (Ha lenne más is, az külön öröm!) Többszöri, különös megismerkedésünk rövid történetét alább olvashatod. Egyelőre talán elegendő, hogy még megszólítható velencei halászt bő… Bővebben ›
Ma egy remek tárcanovellát olvastam a Telex jóvoltából, Mécs Anna tollából. Megmozdított bennem ezt-azt! A történet szerint (bár méltó rá az írás, hogy elolvasd,ha teheted, tedd meg!) az Apa családi kirándulás pillanatán szerez tudomást arról, fia afrikai (gyaníthatóan muzulmán) lány… Bővebben ›
Velenceblog 