Szerző: Kárpáti Miklós
Kárpáti Miklós barátom a közelmúltban a Facebook bejegyzések publikációs kereteit messze meghaladó tanulmányt tett közzé a Duna-Száva-Adria vasúttársaság turistatérképeiről. Nagy örömmel fogadtam felajánlását, hogy azt másodközöljem a blogon.
Erről szól a jelen bejegyzés.
Eddig azon a véleményen voltam, hogy Magyarország II. Katonai Felmérése (1858) olyan forradalmi folyamatot zárt be a térképészetben és szeretett tavunk ábrázolásában, ami után kevés már a valóban új elem. Igaz is, meg nem is (Miklós fordulatával)! Igaz, mert szakmailag onnantól az ábrázolástechnika területén minden a helyére került. Nem igaz, mert azt követően az általuk közvetített (civil) információk köre robbanásszerűen bővült. Megváltozott a tó emberi közössége is, vele apránként a tó maga.
A továbbiakban más, tematikus térképeket is bemutatok majd a tókörnyékről, hogy bővüljön a kép.
Miklós szépen, könnyen befogadhatóan ír. Azért, hogy ezt az élményt ne törjem meg beszúrásokkal, további kiegészítéseimet, Kedves Olvasó, a bejegyzés végén találod meg.
(A WordPress blogmenedzser software néhány esetben a könyvformátumtól eltérő technikát használ. Pl a jegyzeteknél. Ezekben az esetekben technikailag kis mértékben átalakítottam Miklós forrásmunkáját, bocsánat!)
***
Tehát, Miklós írása:
A Velencei-tóról a második világháború előtt kevés közforgalmú térkép jelent meg, ezért volt örömteli meglepetés, amikor a kezembe került a tó színes látványtérképe[1].
Sokáig azt gondoltam, hogy tavunkról az első részletes, színes turistatérkép az „angyalos” sorozatban 1931-ben megjelent, 25.000-es léptékű, „Velencei tó és környéke” címet viselő kiránduló és vízisport térkép.
Nos, ez igaz is, meg nem is. Ezt a térképet ugyanis egy félévvel megelőzte a DSA (Duna-Száva-Adria, a korábbi Déli Vaspálya) vasúttársaság 1931 áprilisában forgalomba hozott látványos, színes, térképszerű kiadványa. E társaság építette és működtette a Budapest-Nagykanizsa vasútvonalat, aminek 1930 körül volt egy régóta népszerű turistacélpontja, a Balaton és egy felfedezésre váró, nagy lehetőségekkel kecsegtető, jövendőbeli célpontja, a Velencei-tó.
A Balatonról egy évvel korábban már megjelentetett a DSA egy színes látványtérképet, ami azonban a felvett terület nagysága miatt (Székesfehérvártól csaknem Nagykanizsáig) rossz léptékű, inkább dekorációnak vagy áttekintő térképnek volt használható, gyakorlati hasznát a turisták egyáltalán nem, a nyaralók is kevéssé láthatták.
Ebből a szempontból a Velencei-tavi látványtérkép a jóval kisebb ábrázolt terület miatt kedvezőbb helyzetben volt.
Mint a Balaton-térképen, itt is szerepel néhány olyan rajz, ami a a tóra jellemző.
Mivel a nyaralóépítés még alig-alig kezdődött el, nem épületeket, hanem kerítőhálós halászokat, a vitorlázó- és fürdőéletet, valamint a Meszleny-kastély tóra néző parkját örökítette meg Hampel József grafikus.
Vegyük szemügyre a hajtogatott nyomtatvány címlapját, ezzel a madártávlatú képpel érdemes külön is foglalkoznunk, mert érdekes információkat rejt.
A kép bal szélén, fák alatt, takarásban Velence régi vasútállomása sejthető, tőle jobbra a ma is álló vasutas lakások, a hozzájuk vezető út mellett az utoljára a Bögi-család lakta L-alakú tanyaépület. A Gárdonyba vezető országút még az Anna gőzmalmot kerüli a Régiposta utca vonalán. (Érdekes, hogy a malom épületcsoportjánál nem rajzoltak kéményt, ami arra utal, hogy a kéményt a feltételezettnél jóval előbb bonthatták le.) A pontos ábrázoláson a Beck-kastély tornya is kikandikál a park fái közül!
Kevésbé azonosíthatóak a túloldali, Tópart úti épületek, a kép jobbszélén a kastélysor sem jelenik meg. A vitorlások melletti nádszigetek a “helyükön vannak”, ha összevetjük az ugyanebben az évben megjelent “Velencei tó és környéke” turistatérképpel. Velence Ófalu belső része, a templomokkal lemaradt a képről, megjeleníti viszont a távolban a Csekést és a pázmándi sziklákat rejtő Zsidóhegyet.
Összességében látványos, pontos ábrázolás, a mellékrajzokkal együtt jó kedvcsináló az akkortájt megerősödő velencei-tavi vitorlás-, fürdő- és nyaralóélethez.
Most pedig kerítsünk sort magára a 38×18,5 cm-es térképre, írásom fő tárgyára!
Ez is, mint az „angyalos” turistatérkép, a M.kir. Állami Térképészet műhelyéből került ki s mindkettő a két-három évvel korábbi légifelvétel-sorozat terméke.
A DSA térképének alkotói (1.jegyzet):
Magassy Zoltán, vitéz (1886-?) ezredes, a M.kir. Állami Térképészet kartográfiai osztálya tervező csoportjának vezetője. Egy évvel korábban ő tervezte, ugyancsak a DSA megbízásából a hasonló, nagyobb méretű, de természetszerűleg sokkal kevésbé részletes balatoni látványtérképet is.
Hampel József (1886-?) azonos nevű atyja, a neves régész és Pulszky Polixénia fia jókezű grafikus volt, mesekönyveket is illusztrált. A bécsi katonai földrajzi intézetben képezték, majd a M.Kir. Állami Térképészet litográfusaként dolgozott. A térkép, címlapja és a körülötte látható, kedvcsináló grafikák az ő keze munkáját dicsérik.
Kápolnásnyék vasútállomástól egészen Székesfehérvár nyugati széléig (!) veszi fel a területet (így eltérő méretaránnyal ugyan, de illeszkedik a DSA Balaton-térképéhez), a nagyobb ábrázolt terület és a kisebb lapméret miatt azonban természetesen a lépték is nagyban eltér az angyalos térkép igen részletes 25.000-esétől.
Nem adják meg, de a két térkép néhány pontja távolságának összevetéséből megállapítható a 60.000-es lépték. Ez sem olyan rossz, hiszen nagyobb dombságaink turistatérképei között ma is akad 1:60.000-es méretarányú, azonban a turistáknak szolgáltatott adatokban még sokkal nagyobb az eltérés. Ennek csak egyik oka az, hogy a DSA-féle lap átmenet a valódi térkép és a madártávlatú látványtérkép között, ami az egyezményes térképjelek mellőzése miatt sokkal helyigényesebb – a másik ok inkább gazdasági érdekből fakad.
Írtam már, hogy mindkét térkép a M.kir. Állami Térképészetnél készült s bizonyos az, hogy a DSA megrendelése idején már nagyrészt nyomásra kész állapotban volt az angyalos turistatérkép. Nem volt tehát érdeke a térképészeknek, hogy a vasúttársaságot kiszolgálva vetélytársat gyártsanak a saját kiadásukban megjelenő turistatérképnek. Emiatt aztán inkább a látványosság irányába mozdultak el, a turisták számára fontos információk kárára. Az egyetlen jelzett turistautat ugyan feltüntették: a nyéki állomástól a pázmándi sziklákat, Nadapot, a Meleg-hegyet érintő, Pákozdra, majd a pákozdi vasúti megállóhoz befutó kék jelzést rózsaszínnel (!) jelölve, a többi, felirattal jelzett látványosság felkeresését azonban már a turisták találékonyságára bízták.
Azzal már csak terjedelmi okokból sem érdemes foglalkoznunk, mi az, ami térképünkről hiányzik az angyaloshoz képest, inkább nézzük, mi az, amiben többletet hoz. (Nem térek ki persze a Pákozd és Fehérvár közötti területre, hiszen ott minden információ új, lévén, hogy nincs is rajta a turistatérképen…)
A legelső és talán a legfontosabb, hogy Dinnyésnél (felirattal) feltünteti a Madárvárta elődjét, az 1930-ban elkészült ornitológiai megfigyelő állomást, aminek a turistatérképen nyomát sem látjuk.
Velencén nagyon pontosan, a helyükön ábrázolja a kastélyokat, ami eltér a turistatérkép néha csak odavetett „Ks” felirataitól.
Általában véve is: a turistatérkép a települések lakott területein a házsorokat egyberajzolva, „tömbösítve” ábrázolja, ez a lap viszont – kihasználva a légifelvétel adta lehetőségeket – az egyes épületeket is megjeleníti!
Ugyancsak Velencén a pontos, Fő utcai helyén jelöli a régi p(osta)h(ivatal)-t – ez a másik térképen csak községnévhez kapcsolt postaikont kapott. (digitalizálási okokból ez a blogon bemutatott térképen nem, csak az eredetin jól kivehető-FÁ)
Nem teljesen új, de eltér a feljebb leírt kék jelzéshez képest: a bicskei vonal Pákozd megállójához érkezik, a turistatérképen már Dinnyés állomás a végpont.
A térképet a vasúttársaság 1931 áprilisától árusította állomásain és megállóhelyein, 50 (pengő)filléres áron , hátoldalán rövid, tárgyszerű, ötnyelvű (magyar-német-francia-olasz és angol) ismertetővel – bár kétséges, hogy a megcélzott külföldiek kezébe jutott-e belőle egyáltalán.
Az “angyalos” turistatérkép aztán szeptemberben került forgalomba s bár 2 Pengő volt az ára, adatgazdagságával, használhatóságával lesöpörhette a „placcról” a DSA térképét. Ráadásul ekkor jelentette be a kereskedelmi miniszter a vasúti reform keretében a DSA vonalainak állami kezelésbe vételét (2.jegyzet), amely a következő év júliusában valósult meg, s addig a DSA, ezután a MÁV aligha mozgósított nagy erőket a térkép további terjesztésére.
Valószínűleg ezeknek a tényezőknek tulajdonítható e Velencei-tavi térkép ritkasága, mert míg a balatoni változatból négy is szerepelt árverésen az elmúlt 15 évben, e térképből egyetlen egy sem bukkant fel. (3.jegyzet)
A lényeg azonban: a Velencei-tó térképjegyzékébe mostantól felvehetünk egy adatokban szegényebb, de a korábbiakhoz képest mindenképpen előrelépést jelentő színes, szemet gyönyörködtető, korai látványtérképet.
(A térkép saját gyűjteményem része, egy gyűjtőtársam nagylelkű ajándéka.)
Kárpáti Miklós
***
Már a a XIX. század végén, a századfordulón megjelentek a tematikus atlaszok, térképek. Kogutowitz Manó oktatási célú térképei, Teleki Pál politikai-történelmi térképei, aztán számos kereskedelmi vagy szabadidős célú, közte a most Miklós által értékelt.
A tó szempontjából izgalmasak a parcellázási „térképek”, amik ugyanebben az időszakban szolgálták a tó déli partjának értékesítését. A Nádasdy birtokparcellázásé 1931 novembere táján jelent meg például, pár hónapra a DSA térképre, és átmenetet képez a klasszikus térkép és az infografika között. Mindenesetre jó eligazítást ad a felkínált telkek hozzávetőleges helyére, meg a megteremteni kívánt fantasztikus vevőélmény bemutatására. A harmincas évek végéig számos hasonló jelent meg. Volt közötte igényesebb kivitelű, és volt, ami kevésbé.
A Nádasdy térkép az előbbi körbe tartozik, azt később megéri ismertetni.
A tematikus térképek másik haszna a közölt grafikák tömege. Némelyik esztétikai élmény, és van olyan, ami kortörténeti emlék. Ebből mutat e bejegyzésben példákat Miklós. Az előző évszázadokban az volt a gyakorlat, hogy a gazdag képzeletű térképmetsző térképe vakfoltjaira, unalmasnak tartott részeire sárkányokat rajzolt, vagy pl. a mecénása portréját. A XX. századra azonban a nyomdaipar és a fotográfia eljutott oda, hogy a sárkányokat felváltotta a képi vagy verbális információ. Erre példa a Nádasdy-térkép egy darabja. (alább)
Ha őszes a halántékod, jó eséllyel Neked is volt lepedőnyi méretű autóstérképed, várostérképed, amit az autó csomagtartójában kilószámra kellett cipelni az országot járva, ha mondjuk Miskolcon vagy Körmenden kerestél egy konkrét címet. Négyzethálós rendben a térkép hátulján, ABC rendű kataszterben lehetett ráakadni például arra, hol volt megtalálható Debrecenben az István út.
Innentől már csak egy szakmai ugrás jött még, a digitális térképek kora. Onnantól alaposan megváltozott minden. De az még pár évvel arrébb van.
Jegyzetek:
(1) Térképészeti Közlöny 1930/1-2., 1931/3. és 1932/4. szám (Az Állami Térképészet a trianoni előírások miatt bujtatott katonai térképészeti műhely volt.)
(2) Kenéz Béla keresk.miniszter: A vasúti reform = Budapesti Hírlap 1931. szept. 13. – Gyulai Gaal Gaszton, a Kisgazda Párt elnöke, képviselő (anyai dédapám unokatestvére) szerint azonban inkább arról volt szó, hogy a rosszul vezetett, pazarló MÁV kívánta a gazdaságosan működtetett magántársaságot eltakarítani, hogy ne legyen rá nézve hátrányos összehasonlítási alap… Pesti Napló 1931. szept. 13. (Mindenesetre úgy tűnik, nem a szakirodalomban elterjedt – és általam is átvett – csődközeli helyzet indokolta 560 km-es hálózatának állami kezelésbe vételét – amit egyébként az 1923-ban kötött Római Egyezmény tett lehetővé. Emellett szól és részben cáfolja Gaal Gaszton állítását az is, hogy ugyanekkor államosították az 52 helyi érdekű vasút mintegy 4000 km-es vonalát.)
(3) https://axioart.com/kereses/archiv-tetelek?search=magassy%20zolt%C3%A1n
Kapcsolódó bejegyzések:
Rajta vagyunk a térképen! Előadás a Térképbarátok Köre 2015. áprilisi ülésére
Megy a gőzös II, KÁRPÁTI MIKLÓS: Velence egykori vasútállomásáról
A velencei Anna Gőzmalom története IV A malom virágzó korszaka (1866-1896)
1927: Velence (eddig előkerült) legrégebbi légifotói I. rész
Lábjegyzet:
[1] A látványtérkép fogalma: https://www.latvany-terkep.hu/magyar/oldalak/latvanyterkepek/
Kategóriák:1920-1939, Adatok, Agárd, Fotók, Fotók, képek, történetek, Gárdony, Időszak, Kápolnásnyék, Légifotó, Pákozd, Pázmánd, Sukoró, Székesfehérvár, Térképek, Település-szerkezet, Települések, Uncategorized, Velence, Velence térkép, Velencei tó, XX. század
Velenceblog 
Hozzászólás