Rajta vagyunk a térképen! Előadás a Térképbarátok Köre 2015. áprilisi ülésére

Nagyobb településeknél a helytörténész kihívása a megfelelő források kiválasztása és a közlések helytállóságának ellenőrzése, rendszerezése. Velence esetében ez máshogy van!

Velence kis település, és még ennél is kisebb volt a közelmúltig. Aki Velence 1945. előtti történetével akar foglalkozni, azzal szembesül, hogy meghökkentően kevés a forrás, az pedig még ritkább, hogy a kevés forrás másikkal is összevethető. Nemcsak Velencével van ez így, a Velencei-tó és a megye számos más településének önkormányzati anyagának legnagyobb hányada “eltűnt”. Mondhatnánk (sokan mondják is), hogy ez a tudás a II. világháborúban veszett oda.

Csakhogy teljesen életszerűtlen, hogy minden tókörnyéki település minden irata eltűnt! Ilyen teljeskörű pusztítást nem a háború “vak” ereje, hanem a módszeres takarítás okoz. Jó ellenpélda az egyházak iratanyaga, melyeket valóban pusztított a háború. Sokminden megsemmisült, és nagyon sok anyag megmaradt. Tény tehát, hogy a kötelező jegyzőség Bach-korszakbeli (1850-es évek) felállítása és az 1945. közötti Velence életének alapinformációi hiányoznak, elérhetetlenek. Ami megmaradt, az némi törmelék a megyei hatóságok, intézmények ügyintézéséből fakadó hivatali iratok között. Jelentős pusztítás érte azokat is, mégis, sok információ fennmaradt.

Több szempontból szerencsés időszakban kezdtem kis kalandomat a helytörténettel. Egyrészt rendelkezésre állnak a levéltárak és más adatbázisok frissen digitalizált állományai, melyek nagyságrendekkel növelik a célzatos keresés hatékonyságát. Az én generációm részben ezek segítségével tehet hozzá az elődök munkájához. Másrészt rendelkezésre állnak azok az egyéb szolgáltatások, melyek révén sok képi információval és azokból fakadó következtetéssel lehet megtámogatni közös játékunkat.   Egy kivétellel minden komolyabb eredményem ebből a két adatforrásból táplálkozik.

***

Rajta vagyunk a térképen? Munkám kezdete is szerencsés volt, amikor 2013. őszén először a Velencéről fellelhető történelmi térképek módszeres áttekintésével kezdtem. Akkoriban ismertem meg Plihál Katalin könyvét[1] és Papp-Váry Árpád munkáját[2]. Ezek voltak azok a kiindulási pontok, amik mentén kronológiai sorrendbe szedhettem a korai képi emlékeket Velence 1528-as, Lázár-féle térképétől Magyarország I. Katonai Felméréséig, az első nagyléptékű és pontos térkép keletkezéséig.

1528

A Lázár-térkép részlete Velencével

Ennek az első időszaknak egyik jelentősége a térképészet szempontjából, hogy ez alatt alakult át egyfajta művészetből szakmává, módszeres tudománnyá. Velence szempontjából azonban ezen felül a vizsgált 1528.-1782. közötti, összesen 54 térkép (listájuk, rajta a környező települések említettségével a linken érhető el) szerény[3] támpontot adott a falu éppen aktuális létének vagy nemlétének becsléséhez.

A térképészet históriájának 1528- 1782. közötti korszaka Velence szempontjából elsősorban arról szólt, hogy „rajta vagyunk-e a térképen”? Velence a török megszállás előtt „előkelő” mezőváros volt, azaz akár kétszáz lakosa is lehetett. Buda, majd Székesfehérvár elfoglalása (1543.) után azonban hosszú ideig a török-magyar végvári rendszer mezsgyéjének számított Fejér vármegye nagy hányadával együtt.

1567

Mathias Zündt (1567.) ezzel a térképrészlettel lopta be magát a szívembe. Az ábrázoláson a török uralom alatt álló Székesfehérvár látható-félholdas toronnyal- Velence, félhold nélkül, a szerző szerint tehát elfoglalatlanul, valamint tőle jobbra egy szaggatott vonal a vélt török-magyar demarkációs vonal. A számomra legfontosabb képi információ mégis a kép jobb felső sarkában látható „paca”, a Velencei-tó első, általam ismert (minimum: odaismerni vélt) ábrázolása.

Közvetlen közelében hadiút vezetett, tehát minden komolyabb támadás, ellentámadás, Győr, vagy Ausztria felé tartó katonai vonulás óriási pusztulást okozott benne. Mindebből azonban írott formában, közvetlenül kevés információ maradt fenn. A 150 éves megszállás idejéből Velencére vonatkozóan pár töredék maradt meg. A környező települések adattörmelékeit is figyelembe véve talán 20-25 fontosabb információ maradt Lovasberénytől Velencéig.

Ezeket támogatta meg a térképekből nyerhető, tagadhatatlanul vitatható megalapozottságú következtetés Velence területének aktuális lakottságára vonatkozóan. A tábla és a szegényes török adóregiszter alapján azt a következtetést vontam le, hogy Velence lakossága a török korszakban a töredékére zsugorodva bár, de sokáig fennmaradhatott. Teljes elnéptelenedése Székesfehérvár török alóli visszafoglalása és/vagy a kuruc kor időszakára következhetett be, viszonylag rövid időre.

1709

Heinrich Müller 1709-es térképén (nekem) felette hiányzik Velence, és jópár környékbeli, elnéptelenedett település

A Magyar Országos Levéltár mikrofilmes adattára jóvoltából biztosan tudható Velence újratelepítésének kezdete (1714.) és egy digitális adatbázis, az Arcanum gondozta „Adatbázisok online” révén ismert ennek sikere is, hisz 1720-ban már 40 jobbágycsalád lakott a faluban. Mindez jól leképződik a korszak térképein. Míg 1686-1730 között Velencét számos korabeli térkép   nem mutatja, 1737-től Velence (és más települések) „visszakerültek” a térképre-összhangban a birodalom és a vármegye újratelepítési törekvéseivel.[4] (Teljesen felesleges az ábrázolás minőségét vitatni, mert az ügyünk szempontjából másodlagos.) Mikoviny Sámuel 1742-es térképe Velence szempontjából határkő. Arról szól, hogy XVII. század végi eltűnésünk után ekkorra ismét megjelentek elődeink az ekkorra fokozatosan tudománnyá fejlődő térképészet látókörében.

Mikoviny Fejér m 1742

Mikoviny Sámuel 1742-es megyetérképe. A településnevek még nem teljesen tökéletesek rajta, de azonosíthatók. És megjelenik rajta egy furcsa zöld kukac, a tó!

Innentől a fejlődés robbanásszerű volt. A térképek egyre pontosabban ábrázolták a leírni szándékozott világot és egyre több összefüggés jelent meg rajtuk a ma elfogadott tájolástól az arányok egyre pontosabb ábrázolásáig. Mikoviny 1742-es megyeatlasza jelentette azt a határkövet, aminél a helyére került a Velencei-tó, a környező települések és utak-még ha elhelyezkedésük, formájuk, tájolásuk kezdetleges is. Ennek a korszaknak a határa –Velence szempontjából- Magyarország I. Katonai Felmérésének precíz lapsora.

***

Mit mutat meg belőlünk a térkép? 1785. után már nem az volt a kérdés, rajta vagyunk- e” a térképen (mert rajta voltunk), hanem az, mit mutat meg a térkép az akkori Velencéről.

1782

Magyarország Első Katonai Felmérésének térképe 1782-85-ből. Szép, tiszta munka, Velence településszerkezete először ezen figyelhető meg.

Az 1782-85-ös keletkezésű térkép pár épületnyi eltéréssel annyi házat jelölt, mint amennyit II. József azonos korú népességösszeírása számszerűsített. Csapó Benjamin 1792 -es tótérképe az első komoly víztérkép a tó és a dinnyési mocsár akkori állapotáról. Mellesleg Csapó volt a megye első hivatalos és állandó térképésze. Megjelentek az első szaktérképek. Voltak már szórványos birtokvázlatok is, de nem ismerek a környékről 1853 előtti, összefüggő, nagyléptékű térképet.

1792

Csapó Benjamin tótérképe 1792-ből (forrás: Sédi Károly)

***

Kibomlanak a részletek A nagy pontosságú, és nagy felbontású, komplex térképek kimunkálása Velencén 1853-1884. között történt meg, legalább 4 lépésben. Ebből az első és az utolsó maradt fenn, sajnos, hiányosan.

1853

Az 1853-as első, fennmaradt kataszteri térkép-kísérlet egy részlete- forrás: OSZK

A három birodalmi katonai térkép, a kataszteri térképek egymással mégis, jól összevethetők, segítségükkel jól bemutathatóvá lett a faluszerkezet 1784-1884. közötti alakulása, illetve következtetéseket lehetett levonni a földtulajdon-viszonyokra is.

1884_2

Magyarország Második Katonai Felmérése (Velencén: 1865.) térképe az Arcanum Kiadó gondozta http://www.mapire.eu –honlapon. Érdemes rákeresni, gyönyörű!

Velence szélesebb körben ismert déli része, Kisvelence (Velencefürdő) és az Újtelep e korra eső kiépülés-kezdete e térképeken keresztül viszonylag jól bemutatható. Nem kevésbé hasznos a térképen szerepeltetett tereptárgyak, az 1861-es átadású vasútállomás, az Anna Malom, a Nagyhíd ábrázolása, de a térképek megbízható képet adnak például a Szőlőhegy (Bence-hegy) művelésbe vonásának szakaszairól is.

1884_1

Az 1884-es kataszteri térkép egy külterületi részlete az Urasági Szilfák-dűlőnél-forrás: Fejér Megyei Levéltár

Az 1853-as kataszteri térkép, az 1865-ös Második Katonai Felmérés térképe, az 1884-es kataszteri térkép révén be tudjuk mutatni, hogyan alakult át gyökeresen és rövid idő alatt Velence feudális földtulajdon-rendszere.

1888kat t

Az 1884-es kataszteri térkép Magyar Levéltári Portálon keresztül elérhető változatának egy darabja a velencei Ófalu közepével 1884-ből

***

Finom történelmi részletek A következő szakasz a légifotók korszaka. Velence első ismert légifotói 1927-esek és a Hadtörténeti Térképtárban találhatók.

1927

Az 1927-es légifotók egyike ugyanarról az ófalusi területről- forrás: Hadtörténeti Térképtár

A rajtuk található információk révén már nemcsak az egyes épületek és településszerkezeti változások azonosíthatók nagy pontossággal, hanem a tó szeszélyes vízmozgásai és más gazdálkodási tényezők is. Ezekhez az információkhoz a térképek – Velence története szempontjából-  keveset tudnak hozzátenni. A légifotók részletgazdagsága révén a térképek szempontjából irreleváns háborús objektumokat tudtunk megtalálni, Velencén és azon kívül is régészeti leletek kerültek elő az elmúlt évtizedekben az ókortól a török hódoltság időszakáig.

1950

1950-es légifotó-rajta a II. világháborús Margit Állás első vonalában található harckocsiárokkal – forrás: Hadtörténeti Térképtár

1969

1969-es légifotó a harckocsiárok hűlt helyével. A visszaemlékező falusiak szerint hulladékkal töltötték fel ezt a tájsebet ­- forrás: HM Zrinyi KHT

Ez a korszak az ezredfordulóig tartott, a Google Föld és előképei megjelenéséig. Ma a számítógépünk előtt játszhatjuk végig településünk tízéves közelmúltjának felülnézetét a szolgáltató „történelmi képek” – funkciója révén. A Velencei-tó Kapuja épületcsoport (helye) 2001-ben, az épület-torzó 2011-ben és ma, a kész projekt:

Google2001

2001.

Google2011_1

2011.

Google2014

2015.

***

Jövő-várományok, a botcsinálta helytörténész álmodozása Nagyot változott a tágan értelmezett térképészet, távérzékelés az elmúlt években. A magam önkényes szempontjából az lehetne a következő jelentős ugrás, ha a civil közönség számára is elérhetővé válnának a nagypontosságú topográfiai adatok, illetve valamilyen technológiai léptékváltás révén mód lenne a települési geofizikai adatok hozzáférésére és azok amatőr számára is kezelhető kiértékelésére.

Agyam hátsó zugában hallom a régészek jogos felhördülését. Nézetük szerint a történelmi kincsek addig vannak viszonylagos biztonságban, amíg a föld és a tájékozatlanság védi őket. Onnantól sokszor, kellemetlenül gyakran a szabadrablásé a terep. Ez igaz, de sajnos, csak az igazság egyik fele.

A régész-szakmának évtizedek, (vagy az idők kezdete óta) nincs elég erőforrása az egyébként gyakran jól ismert feltárási szükségletek kielégítésére, aztán a feltártak szakszerű tárolására, végül azok közösségi tudássá tételére, ismertetésére. A 2000-es évek elején milliárdokért mentett autópálya-leletanyag raktárak mélyén, jórészt feldolgozatlanul várja a szebb időket.

Arra is van példa- ilyen a Magyar Nemzeti Múzeum gyakorlata- ahol hosszas adminisztratív huzavona és nem kevés díj megfizetése után juthatunk hozzá a saját településünk adományozása révén odajutott római kori oltár fotójához-ismertetés céljából. A pénztelenség és a jogokkal kapcsolatos kizárólagos hatáskör együttese retrográd gyakorlatot tart fent. Ez az út sem jó! Nem egyszerűen a szakmai privillégiumok újragondolásáról van szó, hanem az információs forradalom azon helyzetéhez való alkalmazkodásról, ahol a termelt adatok értelmezése válik az igazi kihívássá-és értékké-  és nem azok léte vagy puszta birtoklása.

A pusztán birtokolt információ holt tőke, elveszett közösségi tudás.  A Velence déli részén, a ligetes vidéken kanyargó, méter mély árkok rendszere például a helyi vadászok számára ismert, a távérzékelés számára pedig már ma is hozzáférhető-és egyben teljesen érdektelen adat. Ezek az árkok azonban nekünk, velenceieknek a II. világháború itteni történetéről szólnak – amíg az árkok el nem enyésznek a fentebb ábrázolt harckocsiárokhoz hasonlóan. Ezen új információk társadalmasítása és a történelmi közjavak védelme körül a vita különböző praktikus okokból (építkezések, autópálya-építés leletmentései) már elindult és szánalmas tempóban döcög. Kérdés, hogy mikor és ki(k)ben lesz annyi erő és politikai bölcsesség, hogy a megfelelő közösségi döntés megszülessen róla.

Talán megélem!

Jegyzetek: [1] Magyarország legszebb térképei –Kossuth-OSZK, 2009. [2] Magyarország története képekben –Kossuth-2002. [3] A szakirodalmak révén tisztában vagyok a korabeli térképkészítők részben kényszerű másolási gyakorlatával. Más támpont azonban nincs. Ezt a forrást kell kellő kritikával kezelni. [4] Világos, hogy a térképészeket kezdetben a borzasztó közbiztonság, aztán a Rákóczi-szabadságharc, meg az érdekeltség hiánya akadályozhatta a terepmunkában. Az 1730-ig tartó hiány azonban csak részben írható mindezek számlájára.



Kategóriák:1701 1750, 1751-1800, 1920-1939, 1939-1945, 1945-1989, 1989-től napjainkig, Adatok, Falusi épületek, Fotók, II. Világháború, képek, Környezet, Légifotó, Liber Pater Oltár, Margit állás, térképészet, Térképek, Török hódoltság, történelmi térkép, Település-szerkezet, Velence, Velence a II. Világháború csatatere, Velence térkép, Velencei tó, XIX. század, XVI. század, XVII. század, XVIII. század, XX. század

Címkék:, , , , , , , , , , , , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: