A licitálások hozománya két új képeslap. Az egyik egy látkép, rajta Sukoró, talán a harmincas években. A másik Velence, Főszeg. Itt pontos dátum is van: 1940.
A sukorói látkép készíttetője Karinger Károly képeslap-nagykereskedő. (Bízom benne, hamarosan olvashatok erről az érdekességről, a két világháború közötti idők képeslapgyárairól Kárpáti Miklós tollából.) Karinger a húszas évek közepétől tűnt fel a hírekben, és a negyvenes évek végén tűnt el, tehát túlélte a háborút. Sokezer képeslapon keresztül mutatta be a korát, közte itt, az enyémen is.
A képen jól látszik: a fürdőzők igencsak sekély vízben strandolhattak Gárdonyban akkoriban. A bejárást kis mólók könnyítették meg. Figyelmet érdemel a csónaktípus, a balatoni mintára emlékeztető, „dióhéj”, a mára már alig használt klinkerszerkezet; állítólag ekkoriban itt, a tóparton is készítették, Velencén.
Sukoró kellően homályos, harmincas évekbeli látványa a lapon, nagyítva
A kép érdekessége számomra mégsem ez. Ha a sukorói látképet vizsgálom, Sukorón két, homályos pötty a két templom. A két pötty nyugalmát nem zavarja meg szinte semmi. A faluban akkoriban 923-an laktak, ma 1511-en. (Nos, nyilván állandóan, és akkoriban igencsak kevés lehetett ott az üdülőközönség.) Az elvben mindössze bő másfélszereződés mára egész más faluképet takar.
Nagyjából ugyanonnan, nagyjából ugyanaz: 2016-ban
Amikor hasonló távolságból, bár jóval magasabbról 2016-ban készítettem fotót Sukoróról, a déli hegyoldal jórészt benépesült már. A lakóházak erdejében még látszik a református templom, a katolikust viszont alig látni.
** *
A másik látkép a velencei Főszeget ábrázolja 1940-ben.
Ha összevetem azzal az 1914-es, majdnem pontosan ugyanolyan képpel, adódnak a különbségek: egyfelől időközben, 1927-ben lezajlott Velence első, részleges villamosítása. A Főutcán villanyoszlopok álltak már. Az oszlopok némelyikén lámpák (!) Másrészt, időközben, 1917-ben a katolikus templomtorony súlyosan megsérült. Helyreállítása úgy történt meg, hogy az elegáns kalapot egy hegyes tetőre cserélték. Ez látható a képen.
Aztán a világháborúban az is tönkrement, ez után alakult ki a jelenlegi tető. Az 1940-es képeslapon jobb oldalra némi képzelőerővel odagondolom a Mercur üdülő Haidekker kerítését.
Ami viszont 1940-ig nemigen változott, az a poros utcakép. Semennyire.
A képeslap hátulját megírták. Ebben Kis Mária pesterzsébeti úrleánynak címzi üdvözletét jópár ismerőse. Hogy diákok voltak-e, vagy éppen nyaraló munkatársak a Mercurból, nem tudni. Spekulálhatok persze. A Mercur Illatos úti központja kilóméterre sincs a címzett lakhelyétől. Hinni meg mindenfélében lehet.
Kapcsolódó bejegyzések:
A velencei egykori Mercur üdülőről
TORONYÓRA – LOTTÓNYEREMÉNYBŐL (-LÁNC NÉLKÜL)
Képeslapok: Községháza (1914.)
Velence (első) villamosítása-1926-27
Kategóriák:1900-1919, 1920-1939, 1939-1945, Emberek, Falusi épületek, Fotók, Fotók, képek, történetek, Főszeg, Gárdony, Katolikus templom, képek, Környezet, Légifotó, Sukoró, Település-szerkezet, Velence, Velencei tó, XX. század
Velenceblog 
Remek képek és élvezhető felbontásban.