Kárpáti Miklós barátom hívta fel a figyelmet a most ismertetett Karacs Ferenc térkép egy szép, árverés alatt lévő változatára, meg arra, akár írhatnék is róla. Tanultam, olvastam ezt-azt, és megteszem. Köszönöm, Miklós!
A XVIII-XIX. század fordulóján új idők jártak Európában. Győzött a francia forradalom, a hadászat tudománnyá kezdett válni, benne tervezéssel, stratégiával, egyre fontosabb volt a szervezett közigazgatás, a pontosan ismert birtokok. Államszervezési, katonai és gazdasági okokból tehát felértékelődött a precíz hely, és tájismeret, melynek részeként a térképészet művészetből mérnöki tudássá alakult át a XVIII. században. Óriási tőkével épült az új kartográfiai tudás-jó darabig csak keveseknek.
Természetesen a méregdrága új vívmányt fejlesztői nem tették közkinccsé. Magyarország I. Katonai Felméréseadatait, módszereit elrejtette a császári térképtár! Információit hébe-hóba osztogatta a lojálisaknak, pl. Görög Demeternek, Lipszky Jánosnak, akik képességeik mentén felhasználták az újat.
A megosztott Magyarország, a függetlenedés felé kacsintgató hazai értelmiség nem számított bennfentesnek. A maguk-jellemzően gazdasági célú- térképeit az „amatőrök” szerény forrásaiból fejlesztették tovább, felhasználva a tűz közelében lévők adatait. Műszakilag ez volt a laikusok számára elérhető csúcs akkoriban. Mindehhez akadt némi szerény partonátus, de fényévekre a modern munkához szükséges forrásoktól.
Hogy mit jelentett akkoriban az információ, azt egy példán szemléltetem. Négy térképrészletet mutatok tavunkról és környezetéről.
Megjegyzés: Lipszky tudomásom szerint az 1790-es években fért hozzá Magyarország Első Katonai Felmérése (továbbiakban EKF) adataihoz.
Az első Lipszky -térkép 1790-es, az előtti, hogy bejárása lett volna a császári térképtárba. A második maga az EKF tóról szóló részlete. A harmadik ismét Lipszky -térkép, de már az EKF ismeretében. A negyedik Karacs Ferenc térképe, amiben valószínűleg felhasználta Lipszky munkáinak valamelyikét.
Karacs Ferenc (1770-1838.), a most közölt munka szerzője, elsősorban nem térképész volt, hanem művész és hazafi. Rézmetsző.
A rézmetszés rendkívül kifinomult manualitást, arányérzéket, művészi képességeket igényel elsősorban. Esztétikai érzéket és nagyon sok gyakorlást. Mindebből nem volt hiány Karacsnál.
Mivel a tudományos fegyelmet akkoriban még csak kevesen gyakorolták, meg az a művészekre nem vonatkozik, neki talán az lehetett a fontos, hogy térképén szerepeljen a tó, megtalálható legyen rajta – mondjuk- a sukorói plébánia léte; és mindez nagyjából formailag elegendő, ha egyébként a leltár pontos, a térkép pedig szép! És mivel a patrónus a székesfehérvári püspök, legyen ott a város nem kevésbé szép látképe is, meg külön a majdnem vadonatúj Szent István király plébánia, ami a karta szerint bizonyos Farkas Ferenc munkája. Szóval a stáb: Pongrátz József térképész, aki a térképet „újrarajzolta” (neve a térkép bal felső sarkán található az atlaszon), Farkas Ferenc, akihez mintha Székesfehérvár és a Szent István plébánia rajza fűződne (balra, alul, eldugva), és Karacs Ferenc, aki az előbbiek munkájából egy térképet metszett rézbe (jobbra alul).
Az elkészült munkának több változata lehetett.
Az Axioart jelenleg egy szépen színezett változatot bocsátott árverésre, a Hungaricana meg egy szerényebb változatot tett közkinccsé. (Ez utóbbi viszont kiváló felbontásban böngészhető mindenki javára!)
Karacs Ferenc az európai térképészet nagy, „humanista” korszakának egyik utolsó mohikánja. Azé a múló koré, ahol a szépség dominált a pontosság fölött. Mint látható, Lipszky húsz éve már lényegesen pontosabb térképet készített Karacsnál, mégis, életében inkább Karacs vitte a pálmát, aratta le a MAGYAR ismertség babérjait a maga sajátos életútján. Egyébként komoly okkal! A precizitás akkor még másodlagos volt. Nem arról van szó, hogy Karacs nem ismerte Lipszky munkáját. Jelentős munkát, öt évet fektetett Lipszky mappáinak metszésébe! Véleményem szerint nem tartotta fontosnak a Lipszky adataiban megbúvó „hideg” tudást. Régi és örök ügy ez!
Életútja felette mozgalmas, amiről a tömör lényeg talán itt található meg.
A posztmodern gyermeke vagyok, a romantikus nacionalizmus heve nekem odébb van. Karacsnak azonban a hitvallása volt. Debreceni diákkorától haláláig fontos volt számára a nemzeti hitvilág, feleségével, Takács Évával jelentős kulturális szervezőmunkát -ahogy akkoriban mondták, „szalont vittek”, a kor nevezetes hangadóival, Vörösmarty Mihállyal, Kazinczyval, Katona Józseffel, másokkal.
Fontos volt neki -a magam szavaival- a „népszerű tudományos térképészet” meghonosítása, és talán ez fémjelzi legjobban az életművét. Művészi tehetségén túl sokat tett a tematikus, illetve oktatási célú térképek meghonosodásáért, ezzel a térkép-használat, mint köztudás meggyökeresedéséért.
Nincs tudomásom arról, hogy valaha is földmérési munkát végzett volna, ezért biztos, hogy valaki más, sejtésem szerint leginkább Lipszky mérési információit használta fel, vagy azt másokkal pontosíttatta.
***
Elolvastam Ecsedi István Karacsról szóló életrajzát. Sajnos, a dagályos alkotás egyetlen, 7. fejezete szól a tulajdonképpeni szakmai teljesítményről. A könyv szerencsére néhány informatív elemet is tartalmaz.
Ezek szerint a rézmetszés-ügy Karacs életében a debreceni református kollégiumban kezdődött; Bécsben, oda elszármazott magyar rézmetszőknél folytatódott, hogy aztán Pestre visszaköltözve további évtizedek alatt csiszolódjon.
A mindig szűkös forrásokat amolyan „gördülő finanszírozással” oldotta meg a művész. Megálmodott valami nagyot, akár egy komplett Európa-térképet. Azt darabokban megvalósította, az első befolyó részletek árából és az aktuálisak előfizetéséből pedig finanszírozta az őket követőket. Mellesleg eltartotta ebből háza népét és etette-itatta az általa támogatott hazai szépreményű MAGYAR értelmiségieket. (Nagy hazafi volt!)
A szóbanforgó térkép szponzora Vurum József székesfehérvári püspök. Az életrajzi könyv szerint a Bécsből hazacsábított Karacsot azzal hitegette a legfelsőbb katolikus elöljáróság, hogy a megyetérképeit úgy tudja majd kiadni, hogy az egyházmegyék térképeit a vallási méltóságok megfinanszírozzák, a mutációk meg olcsón átalakíthatók megyetérképpé.
Ez a látszat igazolódni látszik azzal, hogy az Axioart által most árverezett, szép, színezett, püspöki „VIP” térkép mellett elkészülhetett a szerény, de nagyobb példányszámú másik, ami a Hungaricana-beli változat. Tartalmilag mindkettő ugyanaz.
***
Mi Karacs hozzáadott értéke a térképek és a magyarok világához?
Az első: a szépségük, az elérhető áruk, amivel a középosztály, az értelmiség és az iskolák világába lopta be őket. A második a tematizálás, amivel a mindennapokba vitte a térképet, mint eszközt. A harmadik, hogy mindebből (fizető) üzletet tudott csinálni, mutatva az utat másoknak. Negyedszer pedig hogy tisztes jövedelméből feleségével, Takács Évával, az első magyar nőjogi publicistával olyan „szalont” működtetett, ami megütötte Vörösmarty, Fáy András, Bajza József, Ferencz István, Kisfaludy, Katona József, a Podmaniczkyak mércéjét. Az ő házában született meg az első „női lap” az Aurora ötlete , vagy a Tudományos Gyűjteményé (1817.), amiből a későbbi Akadémia gondolata kinőtt.
Nekem Karacs példája olyan emberről szólt, aki nem volt zseni, de tudta, mihez ért nagyon, azt kellő alázattal megvalósította, a maga boldogulására, nagyon sokak javára.
Csinálja utána, aki tudja!
Kapcsolódó fejezetek:
–1782-1785: Magyarország Első Katonai Felmérése
–Lipszky János Magyarország-térképe (1806.)
–1810 körül: Görög Demeter (és Lipszky János) Fejér vármegye-térképe
Források:
Kategóriák:1751-1800, Adatok, Gárdony, Habsburg Birodalom, Kápolnásnyék, Pákozd, Pátka, Sukoró, Székesfehérvár, térképészet, Térképek, történelmi térkép, Velence, Velence térkép, Velencei tó, XIX. század, XVIII. század
Velenceblog 
Vélemény, hozzászólás?