Mikovinyék után a XVIII. században már több remek térkép született, amik forrásértéke Velence szempontjából elhanyagolható. Történeti érdekessége azonban van, különösen, ha a Tisztelt Olvasó érdeklődik a térképtörténet iránt is.

A XVIII. század vége a központi hatalom fokozatos erősödését hozta, vele pedig a központi igényt a pontosabb számontartásra – beleértve a térképeket is. Ebbe a vonulatba tartozik Müller Ignác térképe (1769?), Magyarország I. katonai felmérése (1782) és a megszülető megyetérkép-sorozatok Korabinszkytől (1804?) Csapó Benjamintól (1801) vagy Lipszkytől (1811).

Ezek a kísérletek nagyon változó szervezeti és tárgyi feltételekkel folytak, ennek megfelelően változékony minőségben.  E helyzetről és körülményekről számol be Reisz T. Csaba a Lipszky térkép összeállításának körülményei kapcsán.

A minket (és persze, Fejér megyét), meg a térkép előkészítését érintő körülményekről a következő olvasható a cikkben:

„A Lipszky-térkép későbbi pozitív értékeléséhez nagyban hozzájárult a megyei földmérők és segítőik áldozatos és pontosságra törekvő munkája. A térképvázlatok kijavítása helyett új térképet nem a gyors megyék készítettek, mert több esetben éppen Lipszky vázlata nyomán szerkesztették csak meg a megye mappáját – emiatt Lipszky vállalkozása a megyei térképezés fejlesztőjének is tekinthető. Az eredeti vázlat helyett új térképet készített Balla Antal (Pest–Pilis–Solt), Vertics József (Békés, Csanád és Csongrád), Jazigh György (Esztergom), Sexty András (Szabolcs), Király György (Győr), Spatsek József (Torontál), Hankus János (Ugocsa), Tóth József (Bihar), Gnamb Antal (Fiume), valamint Nyitra, Temes, Varasd, Pozsega, Arad, Somogy, Hont földmérője. Nyomtatott térképet, Görög atlaszának lapjait küldte be Fejér és Turóc (Raksányi György munkája).”

Azaz: miután a Lipszky féle katonai vállalkozás előállította a nyers térképeket, az Udvari Kancellária komoly nyomásgyakorlása mellett igyekeztek arra rávenni a megyéket, hogy javítsák ki a vázlatok hiányosságait. Erre az egyes megyék változóan reagáltak.

Fejér vármegye például úgy, hogy Görög Demeter korábban elkezdett, addigra már használható anyagát küldték vissza javítás gyanánt. Ha a Tisztelt Olvasó dolgozott már közigazgatásban, könnyedén el tudja képzelni azt a helyzetet, amikor a Központ rendszeresen és elég kiszámíthatatlan (többnyire rossz feltételekkel, még gyakrabban ellenszolgáltatás nélkül) kér munkát a helyi hatóságtól. Azok meg vagy lojálisak, vagy nem, vagy: is-is, teljesítenek vagy nem, vagy…

Pár hét kell még, hogy hozzáférjek Lipszky végleges megyetérképéhez. Mindenesetre: egyrészt tanulságul hivatkozom a már megtalált térképét-ami sejthetően munkaanyag- és Görög Demeter atlaszának  megyetérképét.

Ha a két térképet  digitális technikával “egymásra fektetjük”, kiderül, mindkettő „eredeti”. Nem egyszerű másolásról van szó, hanem két önálló, bár egymással összefüggő teljesítményről, amelyek már vannak olyan pontosak, hogy a hadászatilag fontos képelemek (leginkább az utak és a folyók) képe és arányai helytállók, bár kisebb részleteikben eltérnek. (A halványabb vagy színes vonalak Lipszkyé)

Görög és Lipszky Velence-részlete egymásra fektetve:

Pár bejegyzéssel korábban írtam az elődök munkájáról-döntően a XVI-XVII. század térképészei ürügyén. Az itt leírt történetből az látszik, hogyan múlt el a magányos harcosok ideje, hogyan vált a térképészet szakmává, birodalmi politika tárgyává, mely munkákba számottevő közös forrást és szervezeti erőt összpontosítottak. A térképészet művészetből egyértelműen hatalmi tényezővé vált.

Források:

Reisz T. Csaba: A központi kormányszervek és a vármegyék szerepe a Lipszky-térkép elkészítésében

OSZK térképtár

Kategóriák:Pákozd, Sukoró, Székesfehérvár, térképészet, történelmi térkép, Velence, Velence térkép, Velencei tó, XIX. század

Címkék:Csapó Benjamin, Görög Demeter, Korabinszky János, Lipszky János, Müller Ignác, Mikoviny, Reisz T. Csaba