Véletlen volt, hogy pár hónapja, levéltári kutakodásom eredményeképpen pár cetlit találtam. Néhány adattörmeléket Velence, Kápolnásnyék és Gárdony villamosításáról.
Telefon volt már. 1912-13-ban mindjárt két velencei is költött erre a luxusra, Belatiny Arthur, a pezsgőgyáros és az Anna malmot birtokló Deutsch-féle cég. [1]
A környék büszke telefontulajdonosai 1912-ben
A vasút mellett persze, volt villamosság, és a malmot is saját generátor révén világították már, röviddel az 1888-as nagy baleset után. Mindebből azonban a falunak nem jutott semmi. Eleink 1926-ig petróleummal meg gyertyákkal világítottak (többnyire utána is), a falu főutcája viszont 1926-27-ben “flancos” villanyvilágítást kapott.
A régi vasútállomás épülete-tetején a vezetékkel-igaz, telefoné is lehetett
A dolog a jelek szerint a Horthy-kormányzat társadalompolitikájának része volt. 1928-ban lelkes cikk[2] adta hírül az elektromos rendszer fejlesztésének sikerét.
Az 1928-as cikk, benne a bicskei erőmű eredményével
Más forrásokból persze, azt is tudni lehetett, hogy a fejlesztés drága volt és rövid távon nagyon szerény eredményt vagy veszteséget hozott[3].
1929-ből egy Központi Értesítő –bejegyzés[4] ad némi támpontot Velence villamosításának előzményéről. E szerint:
„Fejérvármegyei Villamossági Részvénytársaság. Budapest V. Zoltán u.2.
Budapesti kir. tvszk 1929. IV. 24. CG 16808/15. 20467/11-Az új cégszöveg, továbbá Farkas Ferenc igazgatósági tagnak ebbeli minősége és alapszabályszerű cégbejegyzési jogosutsága, valamint az alapszabályok 1. és 2. §-ának az 1929. évi március 27. napján tartott rendes közgyűlés által elhatározott módosítása bejegyeztetett. Ezen módosított alapszabályok szerint a részvénytársaság cége a most bejegyzett alapkban állapíttatott meg (1.§).
A vállalat tárgya a Bicske nagyközség közönsége és Freud Manó között létrejött és felsőhatóságilag jóváhagyott szerződésnek átvétele alapján világítási, erőátviteli és egyéb ipari célokat szolgáló elektromos energiát termelő és mechanikus munkává átalakító berendezések létesítése, illetőleg üzemben tartása, valamint az elektromos köz és magánvilágítás, illetve motorikus áramszolgáltatás ellátása ugy Bicske nagyközség és vidékére, valamint magánosok részére és pedig Fejér vármegye egész területére kiterjedően.-Az eddigi Bicskei villamossági részvénytársaság cégszövegnek megszünése bejegyeztetett…”
A veretes szöveg nagyjából azt mondja, hogy (valamikor 1926 előtt) Freud Manó megállapodott szülőföldje, bicskei község vezetésével arról, hogy ott erőművet épít vagy építenek. Ez a cég alakult át 1929-ben Fejérvármegyei Villamossági Részvénytársasággá, és működött az államosításig, vélhetően 1945-ig.
A cég 1926-27-ben gyors ütemben fejlesztette a megye közvilágítását.
1926. augusztus 25-én Kápolnásnyék elfogadta a fejlesztésre vonatkozó szabályrendeletét.
1926.szeptember 15-én Velence is csatlakozott a hálózathoz, majd 1927. december 5-én 13.000 aranykorona építési kölcsönről döntött, és módosította a bicskeiekkel kötött szerződést.
Az 1926-27-es velencei történésekről szóló megyei levéltári dokumentum. 1927. szeptember 21-én Gárdony alkotta meg a maga szabályrendeletét a tárgyban, és bocsátotta jóváhagyásra a vármegyei bizottság elé.
A községháza 1932-ben-immár villanyoszloppal
A tókörnyék tehát villamosított. Néhány adattöredék alapján annyi állapítható meg biztosan, hogy a Főutca kapott közvilágítást. Nincs arról információ, hogy mely magánházak csatlakoztak a rendszerhez. Vélhető, hogy a módosabbak egy része bevezettette a villanyvilágítást.
Az 1948-as jegyzőkönyv egy részlete
Jóval később, 1947-48-ban, amikor a villamosítás ismét a politika kitüntetett céljává vált, a velencei képviselőtestület ismét foglalkozott a villamosítással. Az 1947-es jegyzőkönyvek szerint a tönkrement trafóállomás és a világháborúban szintén használhatatlanná vált közvilágítás felújítására 1000 (!) forintot hagytak jóvá. Ezt az elég karcsú költségvetést 1948-ban további 3000 Ft-tal toldották meg. Azt a célt tűzték ki, hogy az őszi hónapokra működjön a közvilágítás.
Ki volt az alapító, Freud Manó? (1875-1944.)
Keveset tudok róla.
Freund Manó katonaportréja
Bicskén született, 1875-ben. Nagyon valószínű, hogy Székesfehérváron élte évei jelentős hányadát. A m. kir. székesfehérvári 17-ik gyalog és népfölkelő ezred századosa volt, ahol a szerb és az olasz fronton harcolt. Bátorságáért bronz vitézségi érdemet kapott.1916-ban felmentették a szolgálat alól.
Freud 1940 körül
A bicskei vállalkozás származása ellenére is inkább csak mellékszál lehetett az életében. Bankár volt, a Magyar Általános Takarékpénztár igazgatója. Biztosan jómódú ember, mert az 1931-es városházi botrányok kapcsán írt cikkekben a kivizsgálást követelők között megyei bizottsági tagként, virilisként emlékeztek meg róla. Az Országos Zsidó Kongresszus tagja volt, a megyei jótékonysági akciók egyik vezető figurája.
1940-ben, zsidóként, mindenféle vezető tisztségeiből eltávolították, hasonlóképpen a megyei közgyűlésből. 1944. júniusában közel háromezer sorstársával Auschwitzba deportálták, ahol a 69 éves embert meggyilkolták.
Források:
A Fejér Megyei Levéltár alispáni fondja, települési anyagok
Arcanum Tudásbázis
Gergely Anna: A székesfehérvári és Fejér megyei zsidóság tragédiája, Vince Kiadó, 2003.
Lábjegyzetek:
[1] A harmadik környékbeli, („szobi”) Luzenbacher Miklós Pettend jelentős birtokosa volt.
[2] Pesti Napló, 1928. 08.10.
[3] Pesti Napló, 1928. 05.30.
[4] KÉ 1929. 06.06.
Kategóriák:1920-1939, 1939-1945, Adatok, Emberek, Falusi épületek, Fotók, Fotók, képek, történetek, Gazdaság, Gárdony, Kápolnásnyék, képek, történetek, Velence, XX. század
Velenceblog 
Vélemény, hozzászólás?