Az ötvenes években a MNM munkatársai révén több kisfilm készült a kihalófélben lévő népi mesterségekről, eszközhasználatról. Velencét, illetve a Velencei-tavat három esetben filmezték ekkor. Időben a középső a címben jelzett, 9 perces felvétel, mely Gárdonyban készült. A felvétel 1958-ban készült,… Bővebben ›
Emberek
Velence a Magyar Néprajzi Múzeumban: Halászat a Velencei-tavon (1950-51)
A Magyar Néprajzi Múzeum az elmúlt években számos anyagát digitalizálta. Ezek megtekinthetők az archívumában. A következő bejegyzésekben az ott megtalálható video és fotóanyag egy részét ismertetem a múzeum hozzájárulásával. A dolog Berta Kristóf szerzőtársam üzenetével kezdődött. Kristóf arra hívta… Bővebben ›
Önblog: Macsák Icuka szakácskönyve
Bejegyzés, melyben a szerkesztő fellebbenti a fátylat egy kétlelkű hölgyről, és némely irományairól. 1964-ben Anya huszonhárom éves volt. Friss tanítói diplomával, első kis otthonukban Apával a háziasszonyságot kóstolgatta, ideértve a főzés tudományát is. Gyakran hibázott. Ilyenkor Macsák Icukát korholta, azt… Bővebben ›
Önblog: Batyu-vagy „útravaló”?
Szeretteimet gyakran idegesítem kisebb nagyobb, kéretlen ajándékaimmal, tukmált, vagy annak érzett (túl)gondoskodással. ( Tudom, ezt a gyengeségem, próbálnék „megjavulni”, egyelőre szerény sikereim vannak.) Édesanyám születésnapomra egy történettel ajándékozott meg, amiben leírja a dolog magyarázatát. Ha van kedved, olvasd! Szerző: Fehér… Bővebben ›
Velence esete a faktoiddal-másodszor: A valóság és annak égi (?) mása (Fiktív napló egy velencei újságcikk keletkezéséről, valamint a sajtómunkások módszereinek változtathatatlanságáról – 1956-ban)
Egy hónapja komolykodva próbáltam értelmet adni egy 1956-os újságcikknek, ami talán érdekes próbálkozás volt részemről, de lehet, hogy nem. A forrás eredeti megtalálója, Kárpáti Miklós barátom, most más oldalról, ifjúkori személyes élményei, a szépirodalom – a groteszk – eszköze, alkotás… Bővebben ›
Velence esete a faktoiddal
„Akkor hát hol létezik a múlt, ha egyáltalán létezik? – A feljegyzésekben. Le van írva. – A feljegyzésekben? És? – Az emlékezetben. Az emberek emlékezetében. – Az emlékezetben. Akkor rendben van. Mi, a Párt uralunk minden feljegyzést, s mi uraljuk az emberek emlékezetét. Tehát… Bővebben ›
Két pár
Hónapok óta már előttem van két fotó, valahonnan a XX. századból. Mesélek róluk egy keveset, ha érdekel. Az első az 1930-as évekből származik. Tóth Lászlóné Zsuzsa néni hagyta rám pár évvel ezelőtt. A Tóth házaspár 1938-ban Édesapját, Tóth Józsefet és… Bővebben ›
Biciklilánc
Biciklilánc Nem megy mostanában az írás. Ez van! És ott vannak a szerzőtársak, akiknek szerencsére nagyon megy! Szentai Gyuri valami gyönyörűt írt most, ajándékozd meg Magad vele! Szentai György: Biciklilánc Ötvenhat éve történt. Már az is idősnek számít, aki… Bővebben ›
Gyüttmentek a XIX-XX. században: Káplárok, Vonosilovszkiak
Nagyra értékelem egyes földijeim mély gondolatait a fajmagyarságról, a nagyon sokadiziglen genetikai tisztaságról. Páratlan eszmefuttatások ezek, amik mögött valamiféle pálinkafőzési megfontolásokat vélek fölfedezni, miszerint az egyneműség valamiképpen nemesebb a sokfélénél. Komoly vevőköre van ennek régóta. A magam génállománya számomra nem… Bővebben ›
Hat lábnyira a föld alatt
Szerző: Berta Kristóf „Hat lábnyira a föld alatt… a mécsek gyéren égnek” -kezdi sorait Gyóni Géza az 1915-ös Végvári sáncok című versében, s azt gondolom ő igazán tudta is, amiről beszélt, két szempontból is: Abban az időben a lövészárkok valóban… Bővebben ›