Mostanában egyre többen tisztelnek meg véleményükkel. Néhányan írnak a blogomhoz, máskor az utcán szólítanak meg, telefonon keresnek. Ők a kisebbség. Ez a bejegyzés a szégyenlős többségnek szól.

Pár napja történt, hogy Nagy Karcsi barátom kissé zavartan megemlítette, igazán megkérdezhettem volna valakit a vasútállomások kapcsán, aki ért is a vasutakhoz (gyanítható szamárságot írtam az Árpád-sínautóbusz felhasználásáról). Máskor Kárpáti Miklós mentegetőzött sokadik kiegészítése kapcsán egy levélben (szerencsére azért elküldte a kiegészítést). Magánmail érkezik, benne ismeretlen üzen: valahol megírandó téma lappang, ami felett elsiklottam, de nem akar zavarni… Nyomdakészséghez, kéziratokhoz szokott szerzőtársam udvariasan kritizál slamposra sikerült, félreérthető mondatomért. (Van ilyen, bőven…)

Kedves Olvasó, reménybeli Szerzőtársam!

Ez a blog a játékom része. (A játék sajátja az a luxus, hogy tévedhetek benne.) Nem szándékozom belőle megélhetést, karriert, személyem feleslegesen magasra épített emlékművét csinálni. Egyszerűen megírom és közkinccsé teszem mindazt, amit Velence és a tókörnyék történetével kapcsolatban (engem) érdekel és megtalálom (vagy hozzásegítenek játszótársaim). Addig teszem mindezt, ameddig kedves a számomra. Bocsásd meg nekem, de még az is csak sokadjára érdekel, számíthat-e komolyabb figyelemre egy-egy téma.

A Driquet-sír-Nagy Károly tette hozzá a játékomhoz. Pár napja Bárány Károly tett hasonlót háza építésének egy történelmi ereklyéjével.

Fontosabbnak tartom, hogy a játékom kapcsán kapcsolatba kerülök olyan földijeimmel, messzire szakadt kultúra-társaimmal is, akikkel máshogyan aligha. Hogy az addig évtizedek óta ismert dolgok kerülnek más megvilágításba a beszélgetések, olvasmányok kapcsán. A hozzászólásod tehát számomra leginkább a bizalom és közösségvállalás jele, részben szellemi kaland lehetősége, nem “kioktatás”.

Tégy próbát! Mondandódat akkor is közlöm, ha azzal nem értek egyet – feltéve, hogy az nem gyalázkodó. Ha meg hozzá is tudok tenni, utánanézek a leírtaknak és megköszönöm. (Nem lepjen meg, de a hozzászólásokat azok megjelenése előtt ellenőrzöm. Elvétve, de előfordul trollkodási kísérlet a blogon. Ennek saját belátásom szerint elejét veszem.)

Nem törekszem teljességre, tökéletességre, viszont köszönettel fogadom a támogatást! Ha hozzá tudsz adni, tedd meg, ne légy szégyellős! Ettől a blog – és mellé Fehér Árpád – épülhet.

Ha megtisztelsz egy hozzászólással, mely tartalmi kérdésről szól, szerzőtársammá válsz! Jobb lehet tőle a blog, kibomolhat tőle Velence múltjának egy darabja. A blog  változásra képes dolog. Nem a kinyomtatás pillanatában véglegesen rögzített gondolatmenetről van szó, hanem lezserebb, élő, működése utolsó pillanatáig folyamatosan változó média. Ehhez igazodva az új információt minden további nélkül beépítem az adott bejegyzésbe akkor is, ha ettől a gondolatfolyam később nehezebben követhető. (Természetesen a szerző megjelölésével.)

Szóval ne habozz! Nem kell akadémikusnak vagy prófétának lenni ahhoz, hogy értékeset tudj hozzátenni közös tudásunkhoz. (Miként aligha az akadémikusok a legjobb pecások…-bocs’ kedves értelmiségi társaim!) Szóval köszönöm, ha írsz vagy telefonálsz, ha szóbaállsz velem!

Kategóriák:Uncategorized

Címkék:helytörténet, Velence, Velencei tó