Volt egyszer egy Fürdető-nevű terület. Volt-nincs! Ez a bejegyzés arról szól, hogy amikor volt még, milyen volt, és hogyan múlt el a régi életmóddal együtt. 1974-ben, Velencére költözésünk évében, Apa a csónakját a „Nádüzem” (korábban Wickenburg Kúria, újabban Helios Szálló)… Bővebben ›
Kárpáti Miklós pontosításával Ahogy az első részben (kissé máshogy) írtam, az a szándék vezet, maradjon a lehető leginkább rendszerváltás előtti időkhöz hasonlíthatóan közkincs a tópart. „Ahogy „mindig is…”-igaz? Csakhogy ez így nem helytálló. A tó valamikori, természetesen kialakult tópartja, vele… Bővebben ›
A két „majorsági”, vagyonosok által birtokolt dűlő más-más módon különleges. A Velencei-tó hozzánk tartozó része Velence szimbóluma. Az alatta húzódó keskeny terület pedig a (viszonylag) gyors kulturális környezetváltozásé. Ez a bejegyzés róluk szól. A „Velencei-tó” –dűlő A tó „ránk… Bővebben ›
Színes társaság volt a maga korában! Régi és nagyonis új urak. Az emléküket legfeljebb kövek őrzik, meg persze, néhány papírdarab. Nem ismétlem meg mindazt, amit már eddig leírtam. Ebben a bejegyzésben Velence gazdaságilag meghatározó földterülete és annak még nem ismertetett… Bővebben ›
A belterületi földterületek 1884-ig sok tekintetben megőrizték a falu régi társadalmi-gazdasági szerkezetét. Az igazi gazdasági csatatéren, a legkeresettebb, volt majorsági földeken más volt a helyzet. A következőkben első lépésben bemutatom a (volt) majorsági földek új tulajdonviszonyait. Később név szerint is… Bővebben ›
Hogy ki volt a virilista? Az a személy, aki adófizetésének mérete (és végzettsége, képesítése) alapján jogot nyert arra, hogy (a kisebb településeken) demokratikus választás nélkül beleszólhasson települése (politikai) döntéseibe. Ez az esetek többségében azt jelentette, hogy a helyi képviselőtestület átlagosan… Bővebben ›
Velenceblog 