A képeslap „színe” Velence a lakosságszám gyarapodása tekintetében a vándorlások tartós nyertese. A XIX. század végétől eleinte polgárok és elitbe kívánkozók vettek itt földeket, “birtokot”, maradtak, vagy tűntek el aztán. Pillitz, Beck és sokan mások neve térképeken, épületek, emlékek formájában… Bővebben ›
Volt egyszer egy Fürdető-nevű terület. Volt-nincs! Ez a bejegyzés arról szól, hogy amikor volt még, milyen volt, és hogyan múlt el a régi életmóddal együtt. 1974-ben, Velencére költözésünk évében, Apa a csónakját a „Nádüzem” (korábban Wickenburg Kúria, újabban Helios Szálló)… Bővebben ›
Szerző: Kárpáti Miklós (A bejegyzés kissé rövidített formában a „Velencei-tó”-magazin 2024.1.es számában jelent meg) Fotók a Fortepan-ról „Az internetes felületeken, a nyomtatott sajtóban gyakran feltűnik egy háború alatti agárdi fénykép, amin ZSIDÓ STRAND feliratú jelzőtábla mutat balra. A kép a… Bővebben ›
Ha a mai Kemping utcán a tó felé fordítod a tekinteted, gyengén lejtős, majd sík területet látsz. Hol sorház-szerű épületeket látsz a tóparton, hogy nagy villákat, hol kempinget. Mindezt két kikötő, a Tóbíró-közi, meg az Északi fogja közre. Ma erről… Bővebben ›
Olvasóim körében újra és újra felvetődnek legendák. (Ez is jó!) Van még szájhagyomány! Az egyiket Meszleny Ignác mesélte el pár éve. E szerint a velencei régi katolikus temetőben kincset ásatott volna el az egykor itt élő, török származású Mollah Szadik.(Ezek… Bővebben ›
Tömeg volt. Közelharc folyt a belső centikért. Sört rendeltünk, némi harc árán meg is kaptuk, aztán hallgattuk a zenét. A kocsma bal sarkában két pad volt. Zenészek, a nekik fenntartott helyeken. Három hegedűs, egy énekes-gitáros, egy fuvolás, egy pikulás. Mint… Bővebben ›
Bernáth Gábor úr kiegészítéseivel Ugyan, mi lehet izgalmas egy múlt századi, sem nem rokonszenves, sem híressé nem vált figurában? Először talán az, hogy unokája jóvoltából fotókon tűnik fel az arca, azokon pedig itt-ott Tükröspuszta, és úgy, ahogy eddig nem. Másodszor… Bővebben ›
Ritka lehetőség, amikor egy gyerek emlékeivel sikerül a „háborúsdi” történeteit kiegészíteni. Ezúttal így van. Ahogy azt Kárpáti Miklós a sorozat második bejegyzésében írta, Woynárovicz Eleket, a fotós-kutató -katona főszereplőt évtizedes barátság kötötte össze Tóth Kálmán velencei tóbérlővel. Kárpáti Miklós kiegészítésével… Bővebben ›
Az egész a látvány, meg az öregharang miatt van! Kilenc éve már, hogy fotózni vágytam a katolikus templom tornyából. Akkor még új hóbortom, az írás, a régi, a fotó egyazon úton volt kitombolható. Milyen az Ófalu felülről, ha már egyszer… Bővebben ›
A történet szerint Pákozdon, valahol (talán a már autópálya alatt szunnyadó halászkikötő táján) állt valaha egy szélmalom. (vagy: több is.) Pákozd egy szélcsatorna szélén áll. Miért is ne? (Apró bökkenő, hogy Magyarország egyébként gondosan megszerkesztett történelmi térképei egyikén sem szerepelt… Bővebben ›
Velenceblog 