A képeslap „színe” Velence a lakosságszám gyarapodása tekintetében a vándorlások tartós nyertese. A XIX. század végétől eleinte polgárok és elitbe kívánkozók vettek itt földeket, “birtokot”, maradtak, vagy tűntek el aztán. Pillitz, Beck és sokan mások neve térképeken, épületek, emlékek formájában… Bővebben ›
Volt egyszer egy Fürdető-nevű terület. Volt-nincs! Ez a bejegyzés arról szól, hogy amikor volt még, milyen volt, és hogyan múlt el a régi életmóddal együtt. 1974-ben, Velencére költözésünk évében, Apa a csónakját a „Nádüzem” (korábban Wickenburg Kúria, újabban Helios Szálló)… Bővebben ›
Ha a mai Kemping utcán a tó felé fordítod a tekinteted, gyengén lejtős, majd sík területet látsz. Hol sorház-szerű épületeket látsz a tóparton, hogy nagy villákat, hol kempinget. Mindezt két kikötő, a Tóbíró-közi, meg az Északi fogja közre. Ma erről… Bővebben ›
Van egy álmom! Apró kis álom ez, nem mint Luther Kingé; jól passzol Velence (immár város) méretéhez. Ha van kedved, hallgass hozzá egy régi nótát! Kedvenceim egyike. Volt, hogy állt még a Nagyhíd. A híd fontos dolga, hogy ott álmodozzanak… Bővebben ›
Kép a Darabanth Árverési Ház lapján. „…cca 1965 Velencei-tó partján épült nyaralók, Sinka Antal (?-?) fényképész és fotoriporter hagyatékából, 1 db modern nagyítás, jelzés nélkül, 15×21 cm.” Nézem: a kép a tópartnál kicsit kíjebb készült, a nádas széle, a tó… Bővebben ›
Bernáth Gábor úr kiegészítéseivel Ugyan, mi lehet izgalmas egy múlt századi, sem nem rokonszenves, sem híressé nem vált figurában? Először talán az, hogy unokája jóvoltából fotókon tűnik fel az arca, azokon pedig itt-ott Tükröspuszta, és úgy, ahogy eddig nem. Másodszor… Bővebben ›
Kárpáti Miklós többrendbeli forrásai és írásai, memóriája felhasználásával, Kovács Mária Györgyi kiegészítő információjával Nyári, vonatról leszálló gyermektömeg. Izgatottak, kíváncsiak. Idegenek. Jó ideig azt gondoltam, ez valami új, az általam is megélt szocializmus -féle tartozéka volt itt. Hát nem! A tudatlanságomhoz… Bővebben ›
Az egész a látvány, meg az öregharang miatt van! Kilenc éve már, hogy fotózni vágytam a katolikus templom tornyából. Akkor még új hóbortom, az írás, a régi, a fotó egyazon úton volt kitombolható. Milyen az Ófalu felülről, ha már egyszer… Bővebben ›
Oláh Géza bácsi jó eséllyel az utolsó velencei, és meglehet, az utolsó, még élő halász a tavon. (Ha lenne más is, az külön öröm!) Többszöri, különös megismerkedésünk rövid történetét alább olvashatod. Egyelőre talán elegendő, hogy még megszólítható velencei halászt bő… Bővebben ›
Eddig gyakran elvont, nehezen megfogható dolgokat említettem. Gazdaságtörténet, statisztika, néprajz… Ez, az utolsó rész kicsit más lesz. A Kápolnásnyék-Ercsi közti girbe-gurba kisvasútnak van még kevés nyoma, vannak élő szemtanúi, akik ültek rajta. Síndarab Apa udvarában. Egy emlék talpfaszög gyerekkori földimtől…. Bővebben ›
Velenceblog 