Ungváry Krisztián 2016. februárjában publikált egy rövid szakmai cikket az 1945. februári, német-magyar kitörési kísérletről a várban. Látszólag kevés köze van ennek a velencei katonai áldozatokhoz. Ez azonban csak látszat.
Kedves Olvasó! Ha teheted, először olvasd el a cikket itt (kattints a hyperlinkre!):
Ungváry Krisztián: A kitörés alulnézetből
Az Ungváry által leírtakkal vitatkozhatsz, ha ahhoz van kedved.
Az én szándékom nem ez. „Mellékesen” ugyanis adatokat közölt. E szerint a körülzárt csapatok egyike, a német 30. tüzér mérő osztály 179 katonájának sorsáról szolgáltat egy fennmaradt feljegyzés adatot pár nappal kitörés után.
E szerint: A 179 főből mindenkihez eljutott a kitörési parancs, azaz tudhatott a megnyíló lehetőségről. Mégis, eleve 95-en tudtak csak élni vele.
A cikk egy képe e bejegyzés mottója is lehet
Néhány egyéb információ a cikkből, a katonák sorsáról:
| sorsok | élet | halál | bizonytalan | megjegyzés |
| Összes létszám 179 fő | ||||
| A Citadella mellett szolgálatot teljesítve nem tudott kitörni, fogságba esett | 12 | |||
| A kitörés előtt elesett | 14 | |||
| A kitörés előtt eltünt | 10 | bizonytalan | ||
| A kitörés előtt megsebesült 57 fő | ||||
| Bizonytalan, elindult-e a kitörésre | 19 | |||
| Sebesülés miatt nem vett részt a kitörésben | 21 | |||
| A kitörésre elindult: 95 fő | ||||
| /Ebből ismert a halálozási helye | 5! | |||
| /legalább 37 fő jutott el a vártól a villanegyedig a kitörés óráiban | ||||
| / másnap reggel még 28 fő volt menetben | ||||
| /biztosan sikerült kitörnie a gyűrűből | 8 | esetleg 10 | ||
A Velencét 1944 decemberében védő Tomka Emil adatai, valamint az egymást átfedő, de szerfölött hiányos adatok alapján korábban azt a következtetést vontam le hogy a Velencén elesett katonák tényleges száma a hivatalosan „ide regisztráltak” számának tíz-hússzorosa lehet.
Ungváry cikkének egyik számomra fontos kitétele:
„Elképesztő adat, hogy az egység kitörésben részt vett tagjai közül összesen csak ötnek ismert a pontos halálozási helye, miközben a Német Vöröskereszt által 1962-ben lezárt, eltűnteket tartalmazó nyilvántartásban 65 fő szerepel (közülük a későbbiekben öt főről tudták bajtársi beszámolók alapján megállapítani az elhalálozás tényét a hadifogságban), és további 20-40 fő esetében is az a valószínű, hogy csak azért nem kerültek az említett nyilvántartásba, mert nem kereste őket a háború után senki, vagy azért, mert már 1962 előtt is tudták róluk, hogy meghaltak. Magyarán, a kitörés során elesett katonák kb. 5 százalékáról lehet tudni, hogy hol temették el.”
***
Fenntartom, hogy az életet nem rőfre mérjük.
Senkiét!
A cikk sok más mellett utal a lényegre, hogy nagyon nagy alázat kell az öldöklés adatai kezelésekor.
Meg: egyébként se árt!
Kapcsolódó bejegyzések:
Velence a II. világháborúban 14. rész: Katonai áldozatok
Velence a II. világháborúban 9. rész: Katonabögre
Kategóriák:1939-1945, Adatok, Baracska, II. Világháború, Margit állás, Velence, Velence a II. Világháború csatatere, XX. század
Velenceblog 
Vélemény, hozzászólás?