A katona halála

Ungváry Krisztián 2016. februárjában publikált egy rövid szakmai cikket az 1945. februári, német-magyar kitörési kísérletről a várban. Látszólag kevés köze van ennek a velencei katonai áldozatokhoz. Ez azonban csak látszat.

 

Kedves Olvasó! Ha teheted, először olvasd el a cikket itt (kattints a hyperlinkre!):

Ungváry Krisztián: A kitörés alulnézetből

Az Ungváry által leírtakkal vitatkozhatsz, ha ahhoz van kedved.

Az én szándékom nem ez. „Mellékesen” ugyanis adatokat közölt. E szerint a körülzárt csapatok egyike, a német 30. tüzér mérő osztály 179 katonájának sorsáról szolgáltat egy fennmaradt feljegyzés  adatot pár nappal kitörés után.

E szerint: A 179 főből mindenkihez eljutott a kitörési parancs, azaz tudhatott a megnyíló lehetőségről. Mégis, eleve 95-en tudtak csak élni vele.

hivatkozásba

A cikk egy képe e bejegyzés mottója is lehet

Néhány egyéb információ a cikkből, a katonák sorsáról:

sorsok élet halál bizonytalan megjegyzés
Összes létszám 179 fő        
A Citadella mellett szolgálatot teljesítve nem tudott kitörni, fogságba esett 12
A kitörés előtt elesett 14
A kitörés előtt eltünt 10 bizonytalan
A kitörés előtt megsebesült 57 fő
Bizonytalan, elindult-e a kitörésre 19
Sebesülés miatt nem vett részt a kitörésben 21
A kitörésre elindult: 95 fő        
/Ebből ismert a halálozási helye 5!
/legalább 37 fő jutott el a vártól a villanegyedig a kitörés óráiban
/ másnap reggel még 28 fő volt menetben
/biztosan sikerült kitörnie a gyűrűből 8 esetleg 10

 

A Velencét 1944 decemberében védő Tomka Emil adatai, valamint az egymást átfedő, de szerfölött hiányos adatok alapján korábban azt a következtetést vontam le hogy a Velencén elesett katonák tényleges száma a hivatalosan „ide regisztráltak” számának tíz-hússzorosa lehet.

Ungváry cikkének egyik számomra fontos kitétele:

„Elképesztő adat, hogy az egység kitörésben részt vett tagjai közül összesen csak ötnek ismert a pontos halálozási helye, miközben a Német Vöröskereszt által 1962-ben lezárt, eltűnteket tartalmazó nyilvántartásban 65 fő szerepel (közülük a későbbiekben öt főről tudták bajtársi beszámolók alapján megállapítani az elhalálozás tényét a hadifogságban), és további 20-40 fő esetében is az a valószínű, hogy csak azért nem kerültek az említett nyilvántartásba, mert nem kereste őket a háború után senki, vagy azért, mert már 1962 előtt is tudták róluk, hogy meghaltak. Magyarán, a kitörés során elesett katonák kb. 5 százalékáról lehet tudni, hogy hol temették el.”

 

***

Fenntartom, hogy az életet nem rőfre mérjük.

Senkiét!

A cikk sok más mellett utal a lényegre, hogy nagyon nagy alázat kell az öldöklés adatai kezelésekor.

Meg: egyébként se árt!

 

Kapcsolódó bejegyzések:

Velence a II. világháborúban 14. rész: Katonai áldozatok

Velence a II. világháborúban 9. rész: Katonabögre



Kategóriák:1939-1945, Adatok, Baracska, II. Világháború, Margit állás, Velence, Velence a II. Világháború csatatere, XX. század

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: