Önblog: Van-e olyan, hogy velencei-tavi halászlé?

Nem írtam még róla, de egyebek mellett enni is szeretek. Inkább jót, mint sokat. Pár hete elérkezettnek látom az időt, hogy Édesanyámtól megtanuljam kedvenc ételeim elkészítésének módját. Múlt héten a levestésztagyúrást tanultam, a mostanin a halászlé egy változatát.

A főzésnek nemcsak hangulata van, olykor hangja is. A mai halászlé hangját Jichák (Itzhak) Perlman adja, ha kedved van hozzá.

Mint írtam, Édesanyám a Hajdúságból, Édesapám Szatmárból származott ide. Édesanya halászleve kezdetben tiszai fajta volt, hogy aztán Bátaszéken, a Micskyek[1] hajlékában megtanulja a bajai változatot is.

osszetevok

A kezdőcsapat

Édesanyám három recepttel ajándékozott meg. Az egyik a szülői házból hozott tiszai. A másik a bajai. A harmadik egy átmenet, mely Édesanyám életének tapasztalatán és némi technológiai fejlődésen alapszik.

recipe

Miközben olvasom a recepteket és a holnapi beszerzési listán merengek Baran Laciéknál[2], felötlött bennem a húsbavágó kérdés, van-e olyan, hogy velencei –tavi halászlé?

 

 

csukafej

Az alaplékészítés nem a finnyásak sportja. Én kedvelem benne a halfejet annak markáns ízéért. A halhús előkészítésére ebben a bejegyzésben nem sok figyelmet fordítottam, de azért felhívom a nálam is kezdőbbek figyelmét a kopoltyúk és – a ponty esetében- az ú.n. “keserűfog” eltávolítására. Ha ezt nem teszed, tönkremegy az egész munka!

csendeletFaragó Robiék a halászlevet süllőhússal készítik. Ez a hús flancos és nagyon száraz, kiváló fűszerezéssel hívja táncba Marika otthon. Egyelőre ennél többet nem tudok róla. Gajdos Attila, hű táplálóm, a balatoni/dunai vonalat képviseli kifőzdéjében.

Barátaim, Stinner Jóska és Tóth Ildi, Mosonból, –akik reménybeli vendégeim lesznek hamarosan utálják a tésztát a levesben, így elsőre részben tészta nélkül készülök halat főzni.

Édesanyám receptje, melyet holnap (2015. 10.24. szombat) készítek (életemben először) az alábbi:

„Halászlé „anya” módra (Fehér Györgyné receptje):

Alaplé: darabolt vöröshagyma, kilónként kb. 2 jó fej, 2 zöldpaprika, halgerinc a filézésből, esetleg 1 krumpli, halfej, 2-3 keszeg.[3] Ha a csontról könnyen leválik a halhús, kiveszem a léből, és lefejtem róla a húst, ugyanígy a többi halrészről.

valik

Húsz perc intenzív főzés után a hús leválik a szálkáról, gerincről

Majd: átturmixolom[4], hogy homogén legyen. Ebbe teszem a halszeleteket/ előzőleg kb. fél –egy órán át besózva/ majd piros paprikát, kis gerezd fokhagymát, 1 evőkanál Vegetát teszek bele. Lassú tűzön főzöm, kavarás helyett mozgatom az edényt. [5]

gipszkása

Bal oldalon a “paszírozmány” a botmixerrel, jobbra a sózott, főzésre váró hús: ponty és folyami harcsafilé

Az egészet annyi vízben főzöm, hogy személyenként fél liter/legfeljebb 6 dl. lé legyen a hús nélkül.

Sózás minden esetben utólag, amikor a besózott szeletek felfőttek a vízben.

sozas

Bográcsban főzve rövidül a főzési idő, mert a leves az oldalánál is fő. [6]

Ha vastag a hal bőre, érdemes előre lehúzni, mert nélküle hamarabb szétomlik a halszelet.[7]

A gyufatészta kb. 5 – 6 perc alatt fő meg lobogó, sós vízbe vetve. Kóstolva ismerszik meg a kész tészta! Leszűrve, átöblítve a hal mellett a helye. Okos gondolat tálalás előtt hideg vízzel öblíteni, hogy ne ragadjon.”[8]

paprikázás

 

***

Megjegyzés: Kérdezhetnéd, mire ez a nagy hűhó? A rendesen elkészített étel az jó lesz és kész!

Válasz: Ha valakinek adok valamit, ha készülök rá, és ha szeretem azt az embert, vele vagyok az elkészítés minden pillanatában, ami jó! Ha Apám csónakjában horgászom (pl. a halászlé tartalmára), ha Anyám levesét főzöm, akkor is velük  maradok egy kicsit, ha már nem lesznek-ami jó! Ha a barátom a főztömmel kínálom, ha bort töltök neki, az is jó! Ennél már csak az lehet jobb, ha együtt készítjük el ezt az egészet!

halászcsárda

A Velencei Halászcsárda-volt Füredi-féle vendéglő – a kép forrása talán Galambos Marika

Második megjegyzés: Tanácstalan vagyok, van-e olyan, hogy velencei halászlé. Nem tudom, hogy a valahavolt Velencei Halászcsárda[9] levese vagy a pákozdi Szúnyogsziget halászleve különbözött-e valamiben a balatonitól. Ma nem emlékszem érdemi különbségre.

Kedves Olvasó, Légy Társszerző! Van különbség a velencei és más tájegységek halászleve között? Ha tudsz ilyet, légy szíves, írd meg hozzászólásként a blogomra, vagy mailben az arpad.feher1@gmail.com-ra!

***

A kész halászlét szépen felporcióztam Édesanyámnak, Ágnes anyósomnak és magamnak, a család egyébként nem eszi. Az asztalra kenyér, csípős paprika és kedvenc hétvégi újságom került. Kósa Jutka generációm közpolitikusi bukásáról ír…”[10]

asztal

(Jutka, szeretett kortársam, ezt bizony elszúrtam, elszúrtuk. Nem ma, hanem már egykor. Mára megszülettek és növekednek azok, akiknek nem jut emberöltőig se velencei halászlé, se rendes munka.

… De ez a perc akkor is az enyém…)

***

A bejegyzés végére maradt az utolsó, megszívlelendőnek szánt mondatom.

Nem az a kunszt, ha megfőzöd a levesed!

Az az igazi, ha van kinek, kivel elkészítened!

paprika

Lábjegyzetek:

[1] Nem tudom, lesz –e időm, lehetőségem és képességem egyszer megírni Édesapám bicskei mentorának, gyermekkorom „mesehősének” Micsky Vincének, vele a felvidéki magyaroknak a kálváriáját. Édesapám egykori reménye, és a bátaszéki Micsky Lajos bácsi régi vágya, hogy megírja valaki kismányai Micsky Imre hagyatékát, a nóniusz debreceni ágának nemesítési történetét, mely jelenleg Bátaszéken, Lajos bácsinál vár szebb napokra.

[2] Ma (szombat reggel) Lacival alapos konzultációt folytattunk, melyben megállapítást nyert, hogy készre főzéskor muszáj lesz kis zsiradékot (nálam éppen főzőoliva) adnom a leveshez, hogy a paprika egyenletesen és élénk színnel oldódjon. (Jelentem, megvolt!)

[3] FÁ: Én bizony a bonyolult ízeket imádom! Az alaplébe csukahúst, illetve csukafejet (kösz’ Faragó Robi!) keszeget, pontyfilé-maradékot teszek. Minél többféle, annál jobb! Előny a markáns –és nem iszap- ízeknél.

[4] Ez itt Édesanyámnál botturmixolást jelent éppen.

[5] FÁ: kb 30 percig

[6] FÁ: Elsőre most főzőzsámolyon főzöm még. Kiszámíthatóbb a hőmérséklet, rutintalanabb vagyok még. Később beszerzem a megfelelő állványt a bográcsomhoz és a keményfát, akkor már jut energiám arra is. A füst íze verhetetlen!

[7] Nehéz ügy. Ha teheted, fogj halat a tóból, vagy végy a „bőrös” ponty helyett pikkelyest! A tóban-pláne a tógazdaságban- a pontynak több-kevesebb iszapíze lehet-különösen a nyár végén. Ha egy hétig friss vízben úszna, persze,semmi se maradna ebből. A „tógazdasági/ „bőrös” ponty” különösen jól őrzi ezt a mellékízt, rossz esetben a beszórt tápét is. A megoldás tehát vagy az „úsztatás”, vagy a sokkal sportosabb testű tőponty, nyurga vásárlása, vagy a természetes vízben élő hal kipecázása.

[8] Na’ Jóska barátomnak ezt nem kínálom, megeszem magam! Az 5 perc a boltban kapható gyufatésztára igaz. Ha kézzel gyúrod, egészen más a tészta íze, minősége, kicsit megnyúlik a főzési ideje is. Érdemes 5 perc után percenként megkóstolni, és a főzést izlés mentén abbahagyni.

[9] A valamikori Velencei Halászcsárda a mai Jóbarátok Kávézó helyén volt a vasútállomáshoz közel. Viszontagságos története egy külön történet lehetne. Gyerekkoromban ünnep volt ott enni.

[10] Ott hallik mögötte az Andro Drom idézett nótája, ” hogy tíz év múlva ne ez a dal legyen” – nekik is igazuk van,a fene vinné el…



Kategóriák:Önblog, Fotók, képek, történetek, Velence

Címkék:, , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: