Kárpáti Miklós 2015.szeptember 22-i és Csordás Lajos 2015.09.24-i kiegészítésével
1918. április 20-án Hauszmann Alajos, a magyar építészet nagy alakja, hivatalos ügyben találkozott Dr Rónay Károllyal, családja ismerős közjegyzőjével. Papíron is Jenő fiának ajándékozta az 1910-ben megvásárolt kastélyt, ahol korábban már a háború egy részét is átvészelték. Erről szól ez a bejegyzés.
A kastély harmadik tulajdonosa volt a nyugalmazott egyetemi tanár. Nem tudni, hogy pontosan milyen körülmények vásárolta meg bélavári Burchard Konrádtól, a nagyhatalmú budapesti malomlobbi fejétől, de a vásárlás megtörtént, az biztos.
A Gárdonyi Építész és Mérnökkör kutatásai alapján tudjuk, a Nagy Háború alatt Hauszmann a kastély melléképületébe kis kórházat fogadott be. Életművéért IV. Károly, utolsó (Habsburg) királyunk, uralkodása utolsó pillanataiban nemességet adományozott Hauszmannak „Velenczei” előnévvel.
A „Királyi Könyvek” 1918. március 10-i bejegyzése 700-as szám alatt Hauszmann nemességéről-forrás: Arcanum.hu- Nagyításért kattints a képre!
Hetven évesen, pár nappal a címadományozás után, fia, Jenő társaságában meglátogatta ismerősét, Rónay közjegyzőt Budapesten, és korábbi szándékának megfelelően fiának ajándékozta a velencei birtokot.
A családnak már hosszú ideje Velence volt a fő lakhelye, és 1926-ig, Hauszmann Alajos haláláig az is maradt.
Hauszmann Alajos utolsó portréja 1926-ból (én Csordás Lajos jóvoltából ismerem)
Később, 1919-ben Hauszmann budapesti lakását a Vörösgárda elkobozta. Hauszmann Velencén vészelte át a zavaros hónapokat, és utána sem vállalt már aktív szerepet.
Az alábbiakban közlöm a Budapest Fővárosi Levéltár által digitálisan közölt ajándékozási szerződés szövegét:
| „Közjegyzői okirat
Előttem Dr Rónay Károly budapesti királyi közjegyző előtt megjelentek az alábbi helyen és napon az általam személyesen ismert Hauszmann Alajos (velenczei) úr, nyugalmazott műegyetemi tanár (: lakik Budapesten I. Döbrentei utcza 20 szám alatt:) továbbá velenczei Hauszmann Jenő úr földbirtokos lakik Velenczén és megkötik a következő —————ajándékozási szerződést:———— I.Hauszmann Alajos (:velenczei:) ezennel ajándékul adja fiának, velenczei Hauszmann Jenőnek a következő ingatlanokat úgy mint: 1.) A velenczei 7. számú telekjegyzőkönyvben foglalt és A + 1 sorszám alatt jegyzett birtoktestet.— 2.) A velenczei 291. számú telekjegyzőkönyvben foglalt és A I 1-22, 24,27,28-32 sorszámok, továbbá II 1.2 sorszámok és + 2 és 3 sorszámok alatt jegyzett birtoktesteket. ———————————— 3.) A velenczei 338 számú telekjegyzőkönyvben A I 1-19 sorszámok és II 1-4 sorszámok alatt jegyzett birtoktesteket————————– 4.)A velenczei 497 számú telekjegyzőkönyvben A I 1-2 sorszámok alatt jegyzett birtoktestet. 5.) A velenczei 452 számú telekjegyzőkönyvben A + 2.4-9 sorszámok alatt jegyzett birtoktestekből az ajándékozó tulajdonát képező (10/12) tiztizenkettedrész tulajdoni jutalékot. ——————————————- 6.) A velenczei 462 sorszám alatt jegyzett birtoktestből ajándékozó tulajdonát képező (36/42) harminchat-negyvenkettedrész tulajdoni jutalékot.————————————– 7.) A velenczei 465 számú telekjegyzőkönyvben foglalt ingatlanságból ajándékozó tulajdonrészét képező (64800/544320) hatvannégyezer nyolcszáz ötszáznegyvennégyezer háromszázhuszad részét. Megjegyzik a szerződő felek, hogy ezen összes ingatlanságok gazdasági üzem szempontjából egy mezőgazdasági birtokot képeznek s annak forgalmi értékét összként (:188475:) száznyolcvan nyolcezer négyszáz hetvenöt koronában állapítják meg, a mely értéket a legutolsó vagyonadó-bevallás alkalmával a magyar királyi pénzügyigazgatóság is elfogadott forgalmi becsértékül. II Hauszmann Alajos (:velenczei:) egyúttal fiának velenczei Hauszmann Jenőnek ajándékozza az I. pontban körülírt birtokon található összes gazdasági felszerelést-üzemtőkét- is a melyhez tartoznak a gazdasági szerszámok eszközök, gépek és nyersanyagokon fölül az állatállomány is. Ezen gazdasági fölszerelést a szerződő felek- úgy mint az a vagyonadó bevallásánál is történt- (:60000:) hatvanezer korona forgalmi értékben állapítják meg. III Velenczei Hauszmann Jenő az I. és II. pontban körülírt ajándékot köszönettel elfogadja és egyúttal kötelezően kijelenti, hogy az I. pontban körülírt birtokra a magyar földhitelintézet javára két tételben jelzálogjog biztosított és ez idő szerint (:75000:) hetvenötezer korona tőkehátralék erejéig fennálló tartozást egyenes adósi minőségben átvállalja. Elismeri továbbá, hogy úgy az I. pont alatt részletesen körülírt ingatlanságokat, valamint a II. pontban körülírt gazdasági felszerelést is oly feltétel alatt kapta ajándékul, , hogy ezek, az átvállalt jelzálogos terhekre való tekintettel az ő apai osztályrészébe (:173475:) százhetvenháromezer négyszázhetvenöt korona értékben annak idején beszámíttassanak. ———– IV Ajándékadó Hauszmann Alajos (:velenczei:) ezennel föltétlen beleegyezését adja, hogy az I. pontban tüzetesen körülirt ingatlanságokra vonatkozólag a tulajdonjog minden további megkérdeztetése nélkül fia, velenczei Hauszmann Jenő javára telekkönyvileg bejegyeztessék.——- V Ajándékozott úgy az I. pontban körülírt ingatlanságokat; valamint a II. pontban körülirt gazdasági felszerelést azonnal birtokába veszi. Miről én Dr Rónay Károly királyi közjegyző ezen okiratot felvettem, a felek előtt felolvastam, kik azt oly kijelentéssel irták előttem sajátkezüleg alá, hogy akaratukkal mindenben megegyezik. Budapesten (:1918:) ezerkilencszáz tizennyolc évi április hó (:20:) huszadikán. Hauszmann Alajos velenczei Hauszmann Jenő közjegyzői pecsét Dr Rónay Károly kir közjegyző |
Sajnos, Hauszmann Jenőről nem sikerült megbízható portrét találnom. Csordás Lajos nézete szerint, az egyik, kastélyról fellelt, 1915-ből származó képeslapon Jenő látható a kutyákkal, de ezt bizonyítani nehéz lenne.
2015.09.24: A bejegyzéshez Lajos a következőket fűzte hozzá:
“(…) Valóban én állítottam ezt tavaly, amikor az örökségnapi kastélylátogátásunk után a Gárdonyi Építész és Mérnökkör facebook oldalán összefoglaltam a velencei helytörténészekkel közös kutatásaink eredményeit. Feltételezésemre a következő érvet hoztam fel:
A neten való kutakodás során megtaláltuk a Miklós által mellékelt lapnak egy másik példányát, melynek feladója (az aláírás alapján) valószínűleg a Hauszmann család tagja, vélhetően az építész nővére, Nelly volt, és szerepel rajta ceruzával egy olyan aláírás is: „Jenő mit den 2 Hunden”. Feltételezem, hogy ez az építész fiától származik és beazonosítja a képen látható kutyás alakot, aki tehát (valószínűleg) nem más, mint Hauszmann Jenő. Szerintem.”
Kedves Lajos, tisztelettel köszönöm a kiegészítést! (FÁ)
Kárpáti Miklós 2015.szeptember 22-i kiegészítése:
Miklós csatolta Hauszmann Alajos Naplójának (Építész a századfordulón, Gondolat, 1997.) néhány Velencére vonatkozó részletét. Ennek szövege:
“(Velencei birtok)
1910. év június hóban megvettem Bélavári Burchardt Rezsőtól a közel 400 holdas velencei Fejér megyei birtokot Jenő fiam részére. Egyúttal, hogy két gyermekem között vagyoni kérdésekben. ne merülhessenek fel differenciák vagy féltékenykedések és szemrehányások, hogy egyik előnyben részesült volna, Gizi leányomnak a Budafoki út 3. szám alatti háromemeletes házat ajándékoztam. A birtok vételára 258 000 korona volt, a Budafoki úti ház értéke pedig 250 000 korona. Előbbin azonban 74 000 korona jelzálogos kölcsön van, míg a ház tehermentes. A különbözet a két ingatlan között azonban kiegyenlítődik, mert a birtokba is nagyobb beruházást tettem, viszont Gizinek szintén már megelőzőleg megvettem Alsó-Tátrafüreden egy villát (Fraknói püspöktól), mely szintén 26-30 000 korona értéket képvisel.
Amikor pályámat megkezdtem, nem volt vagyonom, és 40 évi működés, szorgalom és takarékossággal sikerült, hogy még életem idejében gyermekeimnek szerzett vagyonomból egy fél milliónál nagyobb összeget átengedhettem.
(Az I. Világháború)
1914. augusztus 15. A világháború, mely most Európa nemzeteit fegyver alatt tartja, rémületbe ejtette a népet! Mindenütt folynak a behívások, és még a népfelkelőket is a harctérre küldik. Az emberek elvonatnak a munkától, ami nálunk, ahol még az aratási munka folyamatban van, gazdasági szempontból óriási károkat von maga után. A mezőgazdák nem tudják terméseiket kellő időben betakarítani, mert a munkásokat és lovakat fegyver alá szólították. Nálam is Velencén a gazdát, teheneket, béreseket és kocsisokat valamint 3 lovat vittek el, és csak nagy nehezen lehetett napszámosokat drága pénzért kapni, hogy a cséplés bevégeztessék. A városban lévő két öreg szürke lovamat, amelyek nőm kedves állatai voltak, szintén beasszentálták. Jenő fiam is jelentkezett, de eddig még nem lett behívva, hanem azt a rendeletet kapta, hogy otthon kell tartózkodnia, és a behívást megvárni.
A lelkesedés óriási, mindenki örül, hogy háborúba mehet, hogy a szerbek és muszkák ellen küzdhessen.
Megindult a segélyakció is, és igazán lélekemelő, amikor látjuk, hogy hazánk összes lakossága mily áldozatkészséget tanúsít, és leteszi nélkülözhető garasait és ékszerét a haza oltárára, hogy a háborúban sebesülteket vagy a visszamaradt családokat segítse. Én is erőmhöz képest igyekeztem polgári és hazafiúi kötelességemnek megfelelni. A sebesültek részére 1300 korona, a visszamaradt családoknak 300 korona, a Vöröskeresztnek 2000 korona, a képzőművészek segélyezésére 1200 korona, a velencei községbeli visszamaradt családoknak 700 korona, és 3 m/m140 búzalisztet adtam. Mivel a Vöröskereszt felhívására Velencén is bizottság létesült, mely a segélyakciót és a sebesültek ellátását intézi, utóbbi kérelmére Velencén a vendégházat, 3 szobát 8-10 sebesült felvételére berendeztük,ágyakkal és minden szükségessel felszereltük, és az oda küldendő sebesülteknek teljes ellátására köteleztem magamat. Feleségem a legnagyobb áldozatkészséggel mindenről gondoskodott, ő fogja az ápolói szolgálatot nehány cseléd segítségével teljesíteni, és most várjuk a sebesültek jövetelét, hogy szamaritánus teendőket végezhessen, és amennyire tőlünk telik, segítsük azoknak a szegény katonáknak fájdalmait enyhíteni, akik a hazáért küzdöttek és vérüket ontották.
Adja a Mindenható, hogy derék hadseregünk győzelmesen kerüljön ki e véres harcból.
A kórházat, melyet 1914. októbertől 1915. február 1-jéig fenntartottam, Jenőnek bevonulása folytán feloszlattam, mert nem volt senki, aki ott a fegyelmet a sebesültek között fenntartotta volna. Átlag volt 8 sebesült, időnként 12-13, összesen volt 770 ápoló nap.”
Az 1915-ből fellelt képeslap a kastély akkori képével-rajta esetleg Hauszmann Jenő képével kutyák társaságában- forrás: Magyar Képeslap Katalógus-ma: Hungaricana
***
Hauszmann Alajos 1926-ban bekövetkezett halála után fia eladta a kastélyt. Ennek pontos okai, körülményei egyelőre ismeretlenek. A kastély vevője Gschwindt Ernő volt. A gyáros idejövetelével új korszak kezdődött a kastély történetében, melyben gyökeresen átalakult a kastély épülete és a birtok szerkezete is. Ez egy másik történet.
Kapcsolódó bejegyzések:
A Gschwindt kastélyról: Vasárnapi Kulturális Kalandtúra (2014. szeptember 21.)
Gschwindt kastély: “A” kiállítás képei
Gschwindt kastély: A Gárdonyi Építész és Mérnökkör publikálta a kastélyról szóló kutatásait
Velencei virilisták – III: Gschwindt Ernő – az ember, aki itt se volt
Források:
A Budapest Fővárosi Levéltár VII.153-1918-0216-os anyaga a Hungaricana adatbázisban
Kategóriák:1900-1919, 1920-1939, Adatok, Emberek, Falusi épületek, Fotók, Gschwindt (Meszleny, Velence, XX. század
Velenceblog 
Kedves Árpi!
Hauszmann feljegyzései között megemlékezik a velencei birtok megvásárlásáról és gyermekei közötti igazságos vagyonmegosztást is részletezi. Átküldöm.
Lehet gondolkodni, hogy a szövegből kikövetkeztethető kb. 90 ezer koronás beruházás a gépek, állatok, eszközök vásárlásán és a kastély, berendezésén, lakhatóvá tételén kívül valami komolyabb átépítést is magában foglalt-e?
Üdv:
Miklós
Kedves Árpi és Miklós, mindig örömmel olvasom blogbejegyzéseiteket, ahogy most a kastélyal kapcsolatos újabb eredményeket is. Itt most Árpinak arra a megjegyzésére szeretnék reagálni, miszerint nehezen bizonyítható, hogy a Miklós által mellékelt képeslapon a kutyás alak Hauszmann Jenő. Valóban én állítottam ezt tavaly, amikor az örökségnapi kastélylátogátásunk után a Gárdonyi Építész és Mérnökkör facebook oldalán összefoglaltam a velencei helytörténészekkel közös kutatásaink eredményeit. Feltételezésemre a következő érvet hoztam fel:
A neten való kutakodás során megtaláltuk a Miklós által mellékelt lapnak egy másik példányát, melynek feladója (az aláírás alapján) valószínűleg a Hauszmann család tagja, vélhetően az építész nővére, Nelly volt, és szerepel rajta ceruzával egy olyan aláírás is: „Jenő mit den 2 Hunden”. Feltételezem, hogy ez az építész fiától származik és beazonosítja a képen látható kutyás alakot, aki tehát (valószínűleg) nem más, mint Hauszmann Jenő. Szerintem.