Kárpáti Miklós 2015.09.26-i, majd 09.29-i kiegészítéseivel

Nem tudni, 1926-ban pontosan milyen körülmények között cserélt gazdát az 1918-ban Hauszmann Jenőnek ajándékozott kastély. Néhány irat azonban előkerült a Hauszmann Alajos halálát követő két évből.

Hauszmann Alajos 1926. július 31-én hunyt el, tudomásom szerint itt, Velencén, a kastélyában. A Budapest Fővárosi Levéltár digitalizált állományai között fellelhető[1] az az 1927. június 18-i dátumú, Rónay Károly közjegyző által jegyzett[2] irat, melyben fia, Jenő édesanyja, özvegy Hauszmann Alajosné sz. Senior Marietta nyilatkozott, hogy visszavonja azon, 1927. május 21-én kelt törvényszéki kérvényét, melyben tékozlás címén gyámság alá kívánta venni felette nagykorú gyermekét.

Hauszmann Alajos sírja – forrás: http://www.agt.bme.hu/varga/foto/kerepesi/hauszmann.html

Tény tehát, hogy Hauszmann édesanyja tíz hónappal férje halála után gyámság alá akarta vetetni 52 éves, jó eséllyel tíz éve házas (?)[4] fiát mégpedig tékozlás jogcímén.

Hauszmann Jenő aláírása (forrás: Hungaricana)

Az első, 1927. júniusi anyai nyilatkozat a gyámság iránti kérvénye visszavonásáról

Két nappal a gyámság iránti kérelem visszavonása után (tehát 1927. június 20-án) ugyanannál a közjegyzőnél Hauszmann Jenő nyilatkozatot[5] tett.

Ennek legfőbb eleme a következő:

„Én Hauszmann Jenő ezennel kötelezően kijelentem, hogy minden olyan kiadásom előtt, mely a szükséges és szokásos folyó létfenntartási kiadásaimat felülmúlja, még mielőtt magamat végleg lekötöttem volna, úgy édes anyámnak özvegy Hauszmann Alajosné született Senior Mariettának, továbbá édes nővéremnek dr Hültl Dezsőné született Hauszmann Gizellának a tanácsát ki fogom kérni és őket összes vagyonkezelési terveimről jó előre értesíteni fogom. (…) Továbbá kötelezőleg bejelentem, hogy semmiféle váltót alá nem fogok írni és semmiféle tőzsdejátékban avagy más spekulációkban nem fogok bocsátkozni és minden könnyelmű vendégeskedéstől és bevásárlásoktól tartózkodni fogok.”

A harmadik szöveg bevezető része. Ebben tudomásom szerint először és utóljára- Hauszmann Jenő fontosnak tartotta a “velencei”-előnevet -és nemességét hangsúlyozni

A harmadik okirat 1928. január 12-i keltezésű. Ugyancsak Rónay közjegyző állította ki[6].

Az 1928-as dokumentumban Hauszmann Jenő  gyakorlatilag anyja gyámsága alá helyezte magát. Ezúttal “önként”. Minden anyagi kötelezettsége esetében teljes felhatalmazást adott anyjának.

Az 1928-as dokumentum talán legfontosabb része-forrás: Hungaricana

A nyilatkozat egy pontján említést tesz egy külön felhatalmazásról. Ebben egy komolyabb szentendrei ingatlan megvásárlására hatalmazza fel anyját. A 72 hold 378 négyszögöles birtok valószínűleg azonos azzal a Szentendre- annavölgyi területtel, ami egy 1942-es hirdetésben is szerepelt.

A terület feletti örökösödés jogosultjának nővérét, illetve annak gyermekeit nevezte meg. Feleségről, saját gyerekről nem esett szó.

Kárpáti Miklós 2015.09.26-i kiegészítése(i)

1/ “Az anyai felügyeletet az indokolhatta, hogy Jenő a jelek szerint apai örökségének (a velencei birtoknak) teljesen a nyakára hágott és a leendő anyai örökrészhez csak ilyen feltételekkel juthatott hozzá. Anyja sem akarhatta, hogy fia nélkülözzön, de segítségét jogilag is körülbástyázta. Gizella nevű húga és leszármazottai öröklési jogának kikötése arra utal, hogy az anya a lánya örökrészéből is lekanyarított a birtokvásárláshoz. (FÁ: így tűnik logikusnak!)
A szentendrei Anna-völgyi birtok megvásárlásáról érdemes tudni, hogy korábban Hauszmann Alajosnak 1882-től 1913-ig volt ott birtoka és kiskastélya, amelynek parkjában a királyi palota átépítésekor előkerült vagy feleslegessé vált középkori, reneszánsz és barokk kőfaragványokat helyezett el, részben romantikus műromok formájában. A család 1882-től nyaranta itt tartózkodott, Jenőt tehát gyermekkori élményei is az Anna-völgyhöz kötötték. Azt további kutatás dönthetné el, hogy Jenő az egykori apai birtokot vásárolta-e vissza vagy egy másik, közeli birtokot, – ez azonban már biztosan nem a mi feladatunk. Szomorú tény viszont: a Hauszmann által átépített kastélyt a háború után a honvédség elbontotta és helyén modern üdülőt épített. A park a műromokkal egyelőre még megvan.” (FÁ: Tehát csak az a kérdés, hogy a harmadik okiratban említett, Szentendre 542,2075, 2076, 2038 hrsz-ű, dr Elekvai (?) Endre és Kohányi Klosz Berta által birtokolt földterületnek volt-e köze a korábbi Hauszmann birtokhoz, vagy új szerzemény volt…)

2/Miklós levélben még az alábbi megjegyzést fűzte a bejegyzéshez:

“A Hauszmann-leszármazott Seidl Ambrus által összeállított kötet zárószavában haláláról ezt olvashatjuk:

“Hauszmann gyógyíthatatlan volt. Velencei birtokára vágyott, s mivel orvosai tudták, az elkerülhetetlen vég közeledik, beleegyeztek a Velencére történő szállításba, hogy ne kelljen kórházban töltenie utolsó napjait. 1926. július 31-én halt meg Velencén.”

A halál velencei helyszínét tehát ténynek fogadhatjuk el.”

Kedves Miklós, köszönöm a kiegészítéseket!

Miklós 2015.09.29-i kiegészítése:

“Véletlenül találtam rá a Szentendre és Vidéke 2009-es írására, amely Hauszmann Alajos Anna-völgyi birtokával foglalkozik, a Napló összeállítójával, Seidl Ambrussal folytatott beszélgetés alapján. Ebben azt állítja a leszármazott, hogy saját egykori birtokukat vásárolta vissza az özvegy és ott élt haláláig a fiával.
Itt található, a 7. oldalon: http://szentendreihirek.hu/szevi/szevi09_21.pdf
A leírtak 90%-ban a Naplóból származnak, de van, amit csak a családi emlékezet rögzített.”

A cikk szövege:

„Szentendre és Vidéke 2009. 06.05.

Érdekességek az ezeréves Szentendre múltjából – Török Katalin rovata

Aranyérmes gyümölcsök és kapitális trófea Hauszmann Alajos virágz birtoka az Anna-völgyben

A Gondolat Kiadó 1997-ben jelentette meg a kiegyezés és a századforduló korának egyik legismertebb magyar építésze, Hauszmann Alajos (1847–1926) naplóját. A kötetet összeállította és jegyzetekkel ellátta az egyik dédunoka, az ugyancsak építészmérnök dr. Seidl Ambrus. A Szentendre múltját megszállottan kutató két helytörténész, Pethő Németh Erika és Ürmös Lóránt, miután abba a szerencsés helyzetbe kerültek, hogy személyes beszélgetésben faggathatták ki Seidl Ambrust és testvérét, Seidl Fidélt dédapjukról és szentendrei birtokáról, cikkeiken keresztül mi is betekintést nyerhetünk a nagy építész szentendrei

életébe.

Hauszmann egy véletlen folytán lett helyi birtokos. Testvére leányfalui vadászatai során 1882-ben ismerte meg a szentendrei Simay családot, akik éppen árulták Anna-völgyi birtokukat. Ő beszélte rá az akkor harmincöt éves bátyját és   feleségét az   ingatlan megvételére. Bár az épület nagyon elhanyagolt volt, Hauszmannék mégis a vétel mellett döntöttek a terület vonzó adottságai, a jó levegő, a vízbőség, a rejtőzködő és szép fekvés miatt. A birtok a Bükkös-patak völgyében, a patak mindkét oldalán hosszan terült el.

Hauszmann Alajos udvari tanácsos, műegyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja, akinek nevéhez   a budavári királyi palota átépítése, a Pesti Kúria (most a Néprajzi Múzeum), a New York Palota, a központi műegyetemi épület, a Szent István Kórház, a fiumei kormányzói palota, a kolozsvári egyetem és sok más   közismert vidéki és   fővárosi köz- és magánépület tervezése fűződik. Az Anna-völgyben kibővített, átalakított villa köré egy tekintélyes gazdaságot épített fel az évek során. A több mint hetven holdra gyarapodó birtokon csak a szőlő- és gyümölcstermesztés részére tizenhat, majd később harminc holdnyi terület szolgált.

Az eredetileg öt-hat holdas szőlőt pár évvel a vétel után a filoxéra kipusztította, ezért helyébe amerikai szőlőt és nemes gyümölcsfákat telepítettek. A messze híres gyümölcsöst a család nagy becsben tartotta. Hauszmann felesége még telente is kijárt, és az almatárolóban nagyság szerint válogatta át az almát, majd egyenként selyempapírba csomagolva vitték fel a Gundelhez és a Gellért Hotelbe. 1896-ban a millenniumi kiállításon alma- és körtefáinak termésével Hauszmann aranyérmet nyert.

Ekkora gazdasághoz természetesen személyzet is kellett. A gyümölcsfák gondozása, a metszés, permetezés, locsolás állandó munkát adott és folyamatos jelenlétet igényelt. A kertésznek külön háza volt a birtokot kettészelő Bükkös-patak jobb partján. A bal parton (a későbbi katonai lőtér területén) más gazdasági épületek helyezkedtek el.   Itt voltak az   istállók, a tehenészet tizennyolc tehénnel, melyeket reggel-este fejtek, a tejet pedig vitték be a városba. Ezen   az   oldalon lakott a személyzet többi tagja, a két kocsis, a tehenész, az   intéző. Aratáskor és gyümölcs- szüretkor helyi és pilisszentlászlói  napszámosokat fogadtak fel. Hauszmann          Alajos, mint naplójában elbeszéli, már fiatal korában megfertőződött a vadász szenvedéllyel. Ebből következett, hogy az Anna-völgyi birtokával határos, kb. háromezer holdas erdőt Hohenlohe herceggel bérbe vették a várostól, így kedvére vadászhatott az akkori nagy vadbőség mellett.

„Előfordult az az eset – írja a naplójában –, hogy hajnali lesen bikát lőve a fél 7 órakor induló szentendrei hajóval Budapestre utazva, 9 órakor a Megye- termen előadást tartottam.“ Történt egyszer, hogy a leányfalui erdész, Makkai János, aki egyben az ő vadőrük is volt, a millennium évében egy húszas agancsú, vadorzó által   elejtett „kapitális szarvas“ tetemére lelt az erdőben. Makkai, ahogy azt ilyenkor szokták, lefejtette az agancsot, és elindult vele Hauszmann budapesti lakására. Nem találta otthon, így hát felment a királyi Várba, az ottani irodájába.

De folytassa a történetet inkább maga Hauszmann: „A Vár udvarán találkozott (t.i. Makkai) Lichtenstein herceg főudvarmesterrel, aki megkérdezte, hogy hova viszi az agancsot, és amikor megtudta, hogy hozzám megy, azonnal ő is feljött az irodába és az agancsot megtekintve, annyira kiválónak tartotta, hogy azt Ő felségének (Ferencz József) be kell mutatni, ki akkor Budán tartózkodott.

Egy félóra múlva a királyhoz lettem rendelve, aki csodálkozását fejezte ki a 20- as agancs láttára, és amikor elmondtam, hogy vadorzó által elejtett bikától származik, roppant indulatos lett, és azt mondta, hogy csak Visegrádról jöhetett át, és hogy az ottani felügyelet hiányának a bűne, hogy a legjobb szarvasokat az átkozott vadorzók lövik ki.“ Rögtön intézkedett is a felelősségre vonás iránt, de az események még egy nem várt fordulatot vettek. Stróbl Alajos szobrászművész éppen a királyi várban a Mátyás-kúton   dolgozott. Hozzá is eljutott még jó időben a ritka trófea híre, úgyhogy a szoboregyüttes-ben a király lába előtt fekvő szarvas agancsát a Hauszmann erdejében elejtett állatéról mintázta meg. Így lett szentendrei vonatkozása is a budavári Mátyás-kútnak.

Hauszmann szentendrei kapcsolatairól nem sok biztosat tudunk, inkább csak feltételezésekre hagyatkozhatunk. Dédunokái mesélték, hogy még az első világháború előtt Zsubkovics György görögkeleti szerb püspök többször járt náluk vendégségben. Az ismeretség valószínűleg az 1913-ban megalakult Szentendrei Városfejlesztő Egyesülethez vezethető vissza, aminek mindketten tiszteletbeli elnökei voltak. A tényleges elnök, Ábrányi Emil költő, levélben kérte fel Hauszmannt a közreműködésre,   amit ő örömmel és készségesen elfogadott, s a maga részéről megtiszteltetésnek vett.

Feltehetően időnként elment az egyesület alapító tagjainak összejöveteleire, ahol találkoznia kellett például Dumtsa Jenő volt polgármesterrel, dr. Péchy Henrik városi főorvossal, Czibulka János gyógyszerésszel, Kada Mihály plébánossal és a többiekkel.

Építészként egyetlen szentendrei munka fűődik a nevéhez. Az 1890-es évek elején a katolikus egyház a mai Czóbel Múzeum épületében fenntartott koedukált iskolát szét akarta választani. Ebből a célból megvásárolta az akkori Mária Terézia utcában (ma Bajcsy- Zsilinszky utca) a Nesko család régi, oszlopos belső udvarral rendelkező, nagyon rossz állapotban lévő, de tekintélyes kisnemesi kúriáját a hozzá tartozó gazdasági épületekkel, istálló-val, présházzal. Az átépítési terv elkészítésére és a művezetésre Hauszmann Alajost kérték fel, aki – dr. Katona Gyuláné Szentendrey Katalin megfogalmazása szerint – készségesen és önzetlenül elvégezte a munkát. 1901-ben további tanterembővítés miatt ugyancsak Hauszmann tervei alapján építették át a boltíves istállót és a présházat. Így nyerte el eredeti és első formáját a ma Bajcsy-Zsilinszky útinak ismert általános iskola.

Harminckét év után, nem tudni miért, erről nem ír naplójában, Hauszmann Alajos eladta az Anna-völgyi birtokot, és helyette Velencén vett egy másikat. De a család kapcsolata nem szakadt meg Szentendrével. Hauszmann 1926- ban bekövetkezett halála után felesége visszavásárolta Anna-völgyet, és élete végéig, a háború utánig ott élt egyik fiával. A birtok 1951-ben bekövetkezett államosítását, a kitelepítést, a lakóépület ledózerolását már csak gyerekeinek kellett átélni. Az egykori kastély parkjában építették fel a Magyar Honvédség 7. számú, honvédtiszti üdülőjét, a Bükkös-patak másik oldalán fekvő birtokrész mint katonai lőtér funkcionált egészen a rendszerváltásig.”

Hát ezzel megint beljebb volnánk!

Köszönöm, Miklós!

***

A történetből igen nagy óvatossággal vonható le néhány következtetés.

Amit megkockáztatok, az az alábbi:

Hauszmann Alajos halálakor fia már túl volt az ötvenedik évén. Addig kevés dolga lehetett az önálló gazdálkodással. Meglehet, mindez könnyelműséggel, esetleg játékszenvedéllyel is párosulhatott, mindenesetre a fiú apja halála után nagyon gyorsan adósságokba verhette magát. 1927-es nyilatkozata alapján komoly tőzsdei spekulációba bukhatott bele. Az sem kizárt, hogy ennek lett következménye a velencei birtok eladása.

Tény, hogy másfél évvel apja halála után gazdasági szempontból gyámság alá helyezte magát és élete végéig Szentendre külterületén élhetett az eddigi információk alapján.

Velencéről tehát távozott a Hauszmann család, hogy átadja a helyét Gschwindt Ernőnek, aki a valamikori klasszicista Meszleny (Burchard, majd Hauszmann) kastélyból neobarokk úri otthont építtetett (át).

Kapcsolódó bejegyzések:

A Gschwindt kastélyról: Vasárnapi Kulturális Kalandtúra (2014. szeptember 21.)

Gschwindt kastély: “A” kiállítás képei

Gschwindt kastély: A Gárdonyi Építész és Mérnökkör publikálta a kastélyról szóló kutatásait

Velencei virilisták – III: Gschwindt Ernő – az ember, aki itt se volt

Hauszmann Alajos ajándéka: A Meszleny (Hauszmann) Gschwindt kastély- forrásközlés

Forrás:

• Hungaricana adatbázis
• Arcanum Tudásbázis

Lábjegyzetek:

[1] Jegyzetszám: HU BFL-VII.153-1927-0257

[2] Rónay jegyezte az 1918-as ajándékozási szerződést és más, későbbieket is. Jó eséllyel a családdal szorosabb viszont ápolhatott a megszokottnál.

[3] HU BFL VII.153-1904-0531

[4] Merő spekuláció, de később sehol sem esik szó házasságról, még a szentendrei telek örökösödése kapcsán sem. Feltevésem szerint a férfi mégsem házasodott meg.

[5] jegyzetszám: HU BFL-VII.153-1927-0261

[6] jegyzetszám: Hu BFL-VII.153-1928-0015

Kategóriák:1900-1919, 1920-1939, 1939-1945, Adatok, Budapest, Emberek, Falusi épületek, Gschwindt (Meszleny, Gschwindt (Meszleny, Hauszmann stb) kastély, Hauszmann stb) kastély, történetek, Velence, XX. század

Címkék:Hauszmann Alajos, Hauszmann Jenő, helytörténet, Velence, Velencei tó