1945. áprilisa volt. A falu népe alig egy hónapja települhetett haza. Az épületek romokban álltak, élelem alig volt. Mégis, élni kellett, földet kellett művelni. Biztonság hiányában a föld szaga, a birtoklás reménye hajthatta az embereket.
Április 29-ig 300 földigénylőből 150 jutott földhöz, összesen 1500 kataszteri holdhoz. A föld kétharmada, 3000 hold még nem volt bevetve. Két üzemképes traktorral és ötven legyengült lóval fogott a falu munkának, miközben a többség éhezett.
A bérmunkára vonatkozóan új szabályok léptek életbe. A munkaadónak a jegyzővel, esetleg ügyvéddel kellett ellenjegyeztetnie az immár írásba foglalt egyezséget. Néhány szerződés az alispáni levelezésbe is belekerült és fennmaradt. Ezek egyike az ifjú Beck Lajos és szőlőművesei közötti megállapodás.
Idősebb Beck Lajos ekkor már hetven éves volt. A valamikori 800 holdas mintabirtok megcsappant, amit a zsidótörvények után meghagytak, jórészt romokban állt, vagy zajlott a (sikertelen) visszaigénylése.
A Beck-féle szőlőbirtok 1945-ös méretéről nincs pontos információ. 1915-ben a Hegyközségi Szabályrendelet melléklete 10 részben tartott nyilván birtokaként szőlőt a Szőlőhegy déli részén, a kataszteri térképen ránézésre is nagy területen. Sajnos, a 809, 817, 818, 819, 820,821,822/1, 822/2, 823, 824-es helyrajzi számok pontos mérete nem maradt fenn. Ami fennmaradt, az egy 1945. július 31-i levél, melyben az ifjabb Beck 66 mázsa búza biztosítását kérte azon a címen, hogy saját (földjét és) rozsvetését a helyi földigénylő bizottság igényelte, a szőlőmunkásait pedig ki kell fizetnie. Ennek, és az alább közölt szerződése alapján 1945-re a valamikori szőlőbirtokból valamivel több, mint 5 magyar holdnyi (1 magyar hold= 1200 négyszögöl) maradt.
(Utólag, a később történtek ismeretében talán naívnak hat ez a kiutalási igény, de akkor, az első időkben komoly hit élhetett a valamikori birtokosokban a tulajdonbiztonsággal kapcsolatban. Több más, hasonló felfogású levél is akad a gyűjtésemben.)

A Beck-féle szőlőterület kiterjedése 1915-ben (Nagyításért kattints a képre! A kép jobb oldalán a Nadapi út látható)
Hogy az ifjabb Beck végül miből biztosította a munka fedezetét, az rejtély. Mindenesetre akkori viszonyok szerint tisztességes ellenszolgáltatást ígért és komoly munkát követelt érte.
Hogy pontosan mit, az a következőkben olvasható:
„SZŐLŐMUNKA SZERZŐDÉS!
Mely egyrészről köttetett Beck Lajos okleveles mezőgazda, másrészről alulírott szőlőmunkások között a következő feltételek mellett köttetett:
1./ Metszés … művelés szerint. Tőkefej kitisztítandó, szelid gyökértől megtisztítandó kézikrampács segítségével. A kivénült tőkefejeket le kell fűrészelni. A fiatal tőkéket 2-3 szemre … visszametszeni.
2./ Első kapálás mélyebb kapálással történik. Tarackos részek jól megmunkálandók.
3./ A venyige lemetszve a kijelölt helyre hordandó, előzőleg a szőlőmunkások rendelkezésére bocsátott anyagba kötve.
4./ Amennyiben a szőlőtulajdonos a munkások részére karókat bocsát rendelkezésre, ugy a hiányzó karók ezekkel pótlandók. A karókat egyébként mikor a szükség úgy kívánja, helyre kell igazítani illetve leverni.
5./ Második és harmadik kapálást vállalkozó szőlőmunkásoknak lehetőleg június végéig el kell végezniök.
6./ A negyedik kapálást legkésőbb augusztus 10-ig be kell végezni a szőlőmunkás vállalkozónak.
7./ A szőlő kötözése zsuppal, vagy bármely a szőlősgazda által rendelkezésre bocsájtott anyaggal végzendő. A tőkefejet ki kell gyomlálni és 4-5 ugarvesszőt kell hagyni. Általában a kötözés 2-szer, de ha szükséges: 3-szor kell elvégezni. A szőlőmunkás vállalkozók a szél és vihar által eldöntött tőkéket-ahányszor szükséges- kötelesek helyreállítani, felkötni, ugyanigy az ugarhajtásokat is. A negyedik kapálás előtt szükséges a szőlő újbóli átigazítása, megkötözése és tetejének visszavágása. A meglevő vadtőkéket meg kell válogatni és megtisztítani. Ezen vadtőkék minden egyes munka alkalmával rendbe hozandók hogy kellő időben beoltást nyerhessenek.
8./ A szőlőutakat és barázdákat minden kapálásnál fel kell vágni és el kell gereblyézni.
9./ Munkabérül a szőlőtulajdonos fenti rendesen elvégzett munka után a szőlőmunkás-vállalkozóknak a következő bért köteles fizetni:
10./ Minden magyar hold /1200 négyszögöl/ szőlőterület után 12q azaz tizenkét métermázsa buzát, 10 kg, azaz tiz kilogramm zsirt. A búza legkevesebb 79 kilogram fajsulyu lesz és augusztus 20 napjáig adandó ki a szőlősgazda által. A zsír a következő részletekben adandó ki: május hó 15 napjáig 3 kilogramm, junius hó 13 napjáig 3 kilogramm és julius hó 15 napjáig 4 kilogramm. Továbbá: szőlőtulajdonos minden magyar hold után 50 liter, azaz ötven liter kiforrott ujbort köteles kiadni szőlőmunkás vállalkozóknak. Ezen bor szüret után adandó ki természetesen.
11./ Ezen szerződés 2 egyenlő példányban állíttatott ki, melyből 1 példány a szőlőtulajdonosnál maradt, a másik példánypedig a szőlőmunkás –vállalkozók megbízottjának /Szenzestein Péternek/ adatott át.
Velencén, 1945 évi április 23. napján.
Beck Lajos
szőlőtulajdonos, okl. mezőgazda
Szenzestein Péter
Fülöp János
ö Sáringer János
Szerhanbok (?) János
Szenzestein János
szőlőmunkás vállalkozók
Velence, 1945. április 26.
(olvashatatlan –vélhetően jegyzői- ellenjegyzés-ha az, akkor Fochter László jegyzőé)”
Kapcsolódó bejegyzések:
–Velence virilistái VII. : madarasi Beck Lajos, Velence (1928-ban) legbefolyásosabb embere- II. rész- Beck, a magánember és velencei
–Velence 1848 után XI. rész: A Szőlőhegy
– Velence Hegyközség 1915-ös szabályrendelete-forrásközlés
Források:
– Fejér Megyei Levéltár/ alispáni fond, levelezés
– Fejér Megyei Levéltár/ Velence településre vonatkozó anyagok (- 1945-49)
– Lukács László: A velencei szőlőhegy népi hajlékai Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)
Kategóriák:1945-1989, Adatok, Gazdaság, Légifotó, történetek, Velence, XX. század
Vélemény, hozzászólás?