Kárpáti Miklós megjegyzéseivel- a hozzászólásokban és a szövegben keresd őket- (2015. márciusában)

Nagybirtoknak az 1.000, kataszteri hold feletti, egységes kezelésben lévő birtokot tartotta a korszak szakirodalma. Nekünk a Meszlenyek birtokdarabolódása után egy ilyen jutott: Pillitzé.

Cseh Viktor kiegészítésével

Kápolnásnyéken több is előfordult. Kupi László digitális Kápolnásnyék-könyve (40-41.oldal) szerint gróf Nádasdy Lipót (majd Ferenc), Kenessey Lajos és Halász Gedeon birtoka volt 1000 hold feletti. A két település területe közel azonos, 6.000 hold körüli, ugyanakkor a velencei tó és nádterület, a szőlőhegy miatt csak 5.000 hold szántó, rét és legelő volt megtalálható. Kápolnásnyék mezőgazdasági területei homogénabbak, nagyüzemi művelésre alkalmasabbak voltak.

Úgy alakult tehát, hogy Velencén elvben 1-2 nagybirtoknak volt hely az Urasági Szilfák és a Tó alsó része, a Gurjal – dűlők körzetében. Egy, Pillitzé, kialakult, egyen pedig többen osztoztak: a Kleinek, Singerek, Beckek, Meszlenyek középbirtokai.

Pillitz rabbi portréja Varga Papi László kismonográfiájából

Mi kellett a nagybirtok létrejöttéhez? Először is: nagy vagyon. Az Agárd – Gárdony – kápolnásnyéki Nádasdyaknak ez örökség volt, amivel tehetségük mentén gazdálkodtak. Pillitz és mások ellenben pénzt hoztak ide és azon földet vásároltak, mégpedig nagyban. A XIX. század közepén megfelelő hozam reménye is kellett. A gabona hozama hullámzott, de kisebb-nagyobb megszakításokkal a birodalom megszűntéig jövedelmező volt-szemben a malomiparral. Kellett megvásárolható föld. A jelek szerint-ha számos darabban is- Velencén össze lehetett szedni egy nagybirtoknyi földet. Kellett szállítási lehetőség. Erre az 1860-ban átadott Déli Vasút-szakasz nyitott lehetőséget, ami közvetlen összeköttetést biztosított a birodalom gabonafővárosa, Pest felé. Végül kellett egy vállalkozó, aki ezt hatékonyan üzemeltetni tudta. Ehhez a pénzen kívül vezetői tudás és piaci kapcsolatok kellettek.

Volt tehát egy velencei lehetőség. Korábbi, Pillitz Dánielről szóló bejegyzésemben arra kerestem a választ, hogy hogyan keveredett ide a Pillitz-familia és hogyan tűnt el. Ez a bejegyzés arról szól, amit megtudtam.

***

1847-ben Pillitz Dániel reformer szegedi rabbi volt (előtte Székesfehérváron rabbiskodott). Már bőven folytak a vallási csatározások a későbbi neológ és ortodox vallási irányzatok között a zsidó közösségben, melynek egyik kisebb jelentőségű vitájában Pillitz egy munkájával a vesztes oldalra került, és kiűzték Szegedről. Vallási munkái megjelentek még, de vagy megfelelő meghívás hiányában, vagy érdeklődését vesztve mással foglalkozhatott. 1849-ben német nyelvű imakönyvet adott ki (a nyelvhasználat kérdése volt a reformata/ortodox vita egyik sarkalatos pontja), majd 1876-ig nincs ismert vallási munkája. Annyira mindenesetre fenntarthatta vallási kapcsolatait, hogy az 1877-ben alakult „Országos központi rabbi-seminarium”-a későbbi Rabbiképző igazgató választmányának tagja legyen.

Ez a vallási szál azonban Velence története szempontjából mellékes. Pillitz itteni vallásgyakorlásának nincsen semmilyen nyoma. Kápolnásnyéken sem, ahol jelentősebb zsidó közösség épült ki. Ide –úgy tűnik- Pillitz Dániel gazdálkodó érkezett meg!

1877-ben már biztosan itt volt. 1847. és 1877. között azonban eltelt egy fél emberöltő. Ez alatt az egyelőre fellelt sajtóban nincs nyoma Pillitznek.

Ideillik Cseh Viktor hozzászólása:

“Lőw Immánuel, Kulinyi Zsigmond, A szegedi zsidók 1785-1885. című könyvben Lőw rabbi a 168. oldalon írja, hogy Pillitz rabbi Székesfehérvárról jött Szegedre, a 171. oldalon pedig, hogy többé hivatást nem vállalt és, hogy a könyv írásának idején a Fejér megyei Kis-Velencén földbirtokos. A könyv online is olvasható:

https://low-heritage.hu/wp-content/uploads/Immanuel_Low_Publications/A%20Szegedi%20zsidók%201785-től%201885-ig.pdf”

Biztos, hogy legkésőbb még a szegedi időkben megnősülhetett, mert egyik fia, Vilmos egyik életrajza szerint ő 1847-ben, Szegeden született. (Pillitz Dániel 1819-es születése alapján legkorábban 1839-ben házasodhatott. Felesége, Naschitz Eszter azonban a szórványos adatok alapján békési kereskedőcsalád lánya, így valószínűtlen a korai, székesfehérvári rabbisága idején kötött házasság.)

Pillitz első, 1876-os feltűnése a megyei virilisjegyzéken (Nagyításért kattints a képre!)

Arra a kérdésre, miszerint miből vett Pillitz nagyon sok földet Velencén és mikor, nincs pontos válasz. Az első fennmaradt tulajdonosi lajstromban, 1877-ben már szerepel a neve. Ezt megelőzően az 1876-os megyei virilistajegyzékben olvasható először.

A “Nasitz”-név az 1874-es virilisjegyzéken

Ami figyelemreméltó: mint írtam, már az 1874-es virilistajegyzéken feltűnik Nasitz (!) Lipót neve. Nem lehetetlen, hogy a familia az akkor megszokott klánszerű formában, a kezdeti kockázatot megosztva, több tulajdonos neve alatt kezdett Velencén befektetni, majd-amennyiben „Nasitz Lipót” Naschitz Eszter rokona-Naschitz kiszállt és Pillitz maradt Velencén. (Naschitz Lipótból mindjárt kettőt is találtam a korszakban. Az első 1824-es budai születésű, ’48-as katona. A másik jóval fiatalabb, a századforduló Békés megyéjében kereskedett. A Naschitzokról nem maradt fenn családfa, ezért ennél tovább nem jutottam.)

A Pillitzekről rokonságuk jóvoltából használható családfa érhető el némi nyomozás árán.

Pillitz Dániel kivonatos családfája (Nagyításért kattints a képre!)

A családfa és más kutatási anyagok mentén gombolyítható tovább a történet. E szerint azt vélelmezem -talán az 1870-es évek elején- megjelent Naschitz és Pillitz, és sok földet vásároltak, sok adót fizettek. 1880. után Naschitz valamiért eltűnt. Figyelemreméltó, hogy az 1877-es birtokosnévsorban összesen 1.441,7 kataszteri holdnyi terület Pillitz neve alatt szerepel, Nas(c)hitz neve alatt azonban semmi. Pillitz birtokából akkor 1187,6 kat. hold volt a szántó. 1884-ben 1.261,5 kataszteri hold. Pillitz tehát 1877. után már csak „szerény” mértékben (100 holddal) gyarapította a birtokot.

A birtok szerkezete 1884-ben:

A Pillitz-tanyák ábrázolása Magyarország III. Katonai Felmérése térképén (1884.)

Pillitz Dániel haláláig, 1895-ig szerepel a virilistajegyzéken, nagyjából állandó jövedelemmel. Fia, Lajos, 1890-től. Feltehető, hogy Lajos fokozatosan vette át a gazdaság irányítását apjától. Befizetett adója mindenesetre 1899-től emelkedett meg jelentősen, egészen 1909-ig, 1910-es halála előttig.

Pillitz Lajos kezelte a földeket. A Fejér Megyei Levéltárban néhány nyom maradt utána. 1901-ben a járási szolgabíró jelentette, hogy Pillitz valóban nem talál elegendő aratómunkást, illetve egy majdnem vak aratógazdát a többiek nem engedtek nála dolgozni. 1902. június 13-án ismét felvetődött a neve. Ezúttal a szolgabíró azt jelentette (nyilván utasításra kivizsgálva az esetet) hogy „…Pillitz Lajos kisvelenczei birtokosnak munkásai nincsenek, ez azonban-sajnos- évről-évre így van, és a baj oka magában a munkaadóban rejlik.”

Lajos viszonya a hatóságokkal később sem volt zavarmentes. 1907-ben élelmiszer-minőségrontásért büntették meg-mint azt a Népszava 1907. november 12-i száma-felette hatásvadász módon közli.

Egy megjegyzésnyi figyelmet érdemel egy másik fiú, az orvos Pillitz Ignác. Ő 1887-ben himlőoltás-vakcinakészítő laboratóriumot alapított Kisvelencén. Fennmaradása időtartamáról nincs információ.

Pillitz Lajos 1910-ben bekövetkezett halála után özvegye, Pillitz Lajosné, (sz. Lederer Klementina) az örökösök nevében eladta a birtokot a „Milkó Vilmos és Fiai” szegedi cégnek 1.390.000, koronáért.

A vagyont akkor a Magyar Földhitelintézet 448.000, koronás és a Székesfehérvári Takarékpénztár 50.000 koronás hitele terhelte, továbbá 30.000, gyámhatósági díj.

Az örökösök a terhek levonása után is szép összeghez jutottak, ami egyben a Pillitz család velencei életének végét is jelentette.

A Milkók rövid velencei története ezzel kezdődött. Polgár Iván 1914-es Velencei-tó kötete 36. oldalán így kerülnek elő:

„Velencze határa nem régiben több helyütt gazdát cserélt, Igy az 1800 holdas Pillitz tanyát megvette Dr. Milkó Alfréd budapesti lakos (IV., Váczi-utcza 36., Klotild-palota I. emelet) fatermelő; akinek a tó délkeleti sarkában 2 helyen és Kisvelencze-Gárdony közt a parton is van birtoka körülbelül l kilométer hosszúságban, nemkülönben 200 hold tórésze is. Ide tartozik a Kárászos nyugati széle is. Ugyanőnála a tó északkeleti csúcsa mellett mintegy 250 telek van parcellázva, mindegyik 300–400 négyszögöl közt váltakozik; közüle velenczeiek és budapestiek már körülbelül 100 telket jegyeztek házhelyeknek, ami az élénk mozgalomra eléggé rávilágít.”

A Milkók már egy másik korszak hajnalát jelezték az 1910-es évek elején, az üdülővilágét.

Kárpáti Miklós:

Nos, ez szerintem még nem elsősorban az üdülővilágot, hanem az állandó lakosságú Újtelep születését jelzi. Elsőként a Vasút utca-Iskola utca vonalában parcelláztak 400 öles telkeket házhelyeknek (!) (és nem üdülőtelkeknek).

Kapcsolódó bejegyzések:

– Az Urasági Szilfák Ura: Ki volt Pillitz Dániel?

–A valamikori velencei gazdagokról (1874-1930)

Források:

-Bernstein Béla: A negyvennyolcas szabadságharc és a zsidók (Múlt és Jövő, 1998.)

-Rupp Zsigmond közjegyző iratai a Budapest Fővárosi Levéltárban (1250/1910.)

– Fejér Megyei Levéltár: Alispáni jelentések 1887-89.

– Fejér Megyei Levéltár: Főszolgabírói anyagok, Agrármozgalmak –fond

– Polgár Iván: A Velenczei tó (Debreczenyi, Székesfehérvár, 1914.)

–Varga Papi László: Zsidó magyarok Szegeden, Löw Lipót és Löw Immánuel

– Kupi László: Kápolnásnyék története-digitális változat, 2014.

Kategóriák:1900-1919, Adatok, adózás, Emberek, Gazdaság, Gárdony, Habsburg Birodalom, Kápolnásnyék, képek, Székesfehérvár, történelmi térkép, történetek, Településszociológia, Velence, Velence térkép, Velencei tó, XIX. század, XX. század

Címkék:Beck, Déli Vasút, Halász gedeon, helytörténet, Kenessey Lajos, Kupi László, Lederer Klementina, Meszleny, Milkó Alfréd, Milkó Vilmos és Fiai, Naschitz Eszter, Naschitz Lipót, Nasitz, Nádasdy Ferenc, Nádasdy Lipót, Országos központi rabbi-seminarium, Pillitz Dániel, Pillitz Ignác, Pillitz Lajos, Pillitz Vilmos, Singer, Szeged, Velence, Velencei tó