szerzők: Néző István kisvárdai helytörténész (ismertetőjéért kattints a linkre) , Fehér Árpád
Már a Gárdony testvérek életútját sem volt egyszerű követni a kordokumentumok alapján. Hajdu Leó, József és Géza és Aladár esetében ez végképp igaz. A Hajdu Testvérek (ez egyben a vállalkozásuk neve is) érdekeltségrendszere kiterjedt, a ma Szabolcs-Szatmár Bereg megyei Kisvárdától a somogyi Pusztaszentgyörgyig. Terjedelmes birtokhálót működtettek, amiben –már-amennyire ezt ma meg lehet ítélni- modern, nagyüzemi mezőgazdasági tevékenységet folytattak. A Gárdony testvérekkel szemben a Hajduk számos maradandó jelet hagytak a falun. Az első kiépített strandtól a Hajdu-tanya-elnevezésig itt maradt az emlékük.
A család gyökereiről, genealógiájáról semmit sem tudok, nem maradt róluk ilyen emlék. Akár a Gárdony testvéreknél, egy gyászjelentésből tudható, hogy édesapjuk neve Herskovits Jenő volt, és 1927-ben hunyt el. Sírja eredetileg biztosan a kerepesi temetőben volt, viszont jelenleg nem találom nyomát. Statisztikai alapon születési dátuma az 1860-70-es évekre eshetett.
E gyászjelentés szerint Herskovitsnak öt gyermeke nőtt fel. Időrendben: Leó, József, Géza, Ilona és Aladár. Megint csak statisztikai alapon- születésük 1880 és 1900 közé eshetett. Édesanyjukról nem találtam adatot. A gyászjelentés szerint férje halála előtt hunyt el.
1927-ben a gyerekek már a Hajdu vezetéknevet használták. A Hajdu viszonylag gyakori név, a felvett nevek között is népszerű volt akkoriban. (Családnevük e gyakorisága nehezíti a róluk való kutatást, ezért kérem, soraimat kellő óvatossággal kezeld!)
A fiúk Velence virilistajegyzéke alapján gyógyszerésznek tanultak. Más forrás szerint Gézának jogi végzettsége (is) lehetett.
1.kép: A Hajdu Testvérek érdekeltségei Magyarország területén a vállalati részvénytulajdonok nélkül (Nagyításért kattints a képre!)
1919. A Hajdu Testvérekről az első vélelmezhető említés 1919-es. November 29-én, a Köztelekben hirdetést tettek közzé, melyben „ispánt” kerestek kisvelencei gazdaságukba. A következő években átlag másfél évente adtak fel hirdetést különböző megnevezésekkel ugyanerre az állásra, tehát komoly fluktuáció volt.
A föld egy részének helyrajzi száma egy 1945-ös panaszlevelük részeként megmaradt. E szerint a birtok része volt a 2263, 2264, 2259/2/a, 2265, 2269/1/a, 2259/2/b, 2267, 2268, 2269/1/b, 2271/1, 2273, 2272, 2270/3, 5200, 2270/1, 2270/2, 2593/3 hrsz. Sajnos, kataszteri térkép nélkül ezeket egyelőre nem tudom azonosítani.
2.kép: az 1919-es hirdetés a Köztelek-újság hirdetési rovatában
A hirdetés időpontja alapján a Hajdu testvérek a háború alatt, vagy közvetlenül utána szerezték birtokukat a mai Hajdu-tanya környékén. Ennek számos, rájuk kellemetlen következménye lett a küszöbönálló Nagyatádi-földreform és annak módosításai, kiegészítései miatt. Az esettel több alkalommal foglalkozott a szaksajtó, e miatt maradt nyoma számunkra is.
E szerint 1923-ra Gárdonyban 191, Velencén 438-ra nőtt azon földigénylők száma, akik a tájékoztatás hiányára hivatkozva késve adták be igényüket a nagyatádi-féle telek vagy törpebirtok létesítésére. Konkoly Elemér cikke arról értekezett, hogy Velence közigazgatási határán belül négy birtok jöhet számításba, mint az ú.n. „megváltási eljárás” alanya. Ezek: 1/ Hajdu Géza, Leó és József birtoka, 2/ „Tüköri” (sic!) Richárd és neje birtoka, 3/ Schwartz Izidor birtoka, 4/ Beck Hugó, Beck Lajos dr és a kiskorú Beck Lajos birtoka. A „megváltás” a gyakorlatban azt jelentette, hogy a kisajátított föld után az állam szabott áru és kamatú kötvényt adott a földért cserébe, amit kb 50 év alatt lehetett aztán pénzre váltani. Hajduék birtokát -első menetben- mindez 62 holdnyi mértékben érintette.
Az ilyen eljárásokban –mai kifejezéssel- egyedi döntésekkel, amolyan választott bíróság döntött, melynek egy időben az egyik érintett, (madarasi) Beck Lajos dr is a tagja volt, mint a téma egyik vezető szakértője. A cikk írása idején az a kusza helyzet állt fenn, hogy a Tükrössy és Hajdu-birtokok mentességét e szabály alól az Országos Földbirtokrendezési Bíróság (OFB) már 1923-ban kimondta. Végül-ítélt dolog ide vagy oda- a Hajdu-birtokra később mégis elrendelték a megváltási eljárás lefolytatását, a Tükrössyre meg nem. A Beck-féle birtokról egyebekben nem szól a cikk.
Más forrásokban 1000 holdas mintagazdaságról írtak a Hajdu Testvérek birtokában. Kupi László Velence-könyvében 1945 után 867 holdnyi, Hajduktól elvett földről írt. Tekintettel a maradványterületekre, az 1000 holdas korábbi terület hihetőnek tűnik.
1923. Szintén Kupi László digitális könyvében (140. oldal) olvasható az első velencei-akkor kisvelencei, ma velencefürdői strand megnyitójáról szóló sajtóbeszámoló szövege.
Ennek szövegrészlete: „ … A(strand-FÁ- a) vasúttól mintegy 50 méterre itt a legszélesebb. A vendéglő oldalán húzódik két sorban a zárható és fehérre meszelt beton alapú kabinsor, 24 kabin, 24 család részére. Már kis is vannak függesztve a fürdő árak. Egy személyjegy fürdőzésre délelőtt kabinnal 150 K, délután, vagy egész nap 300, ünnep és vasárnap délelőtt 300, délután és egész nap 500. Egy kabinra igényt tartó minden további személy hétköznap 50, vasárnap 100 K. Családi jegy 500 K, fürdőlepedő 250 K, törülköző 150 K. A kabinsor előtt vannak a csónakok a parton kikötve.”
3.kép: A (mai Velencefürdő/ kisvelencei) Hajdu strand az egykori képeslapon forrás: Szerencsi Képeslap Múzeum
Kupi László könyvében a velencei fürdőkultúra kialakulásáról és ennek kapcsán a Hajdu testvérekről még található adalék, ez azonban a Hajduk, mint virilisták bemutatása szempontjából másodlagos. Ami érdekes vagy fontos, a tény, hogy ők alapították Gárdony mellett az első környékbeli kiépített strandot.
Velence szempontjából a testvérek közül Leó, József és Aladár fontosabb. A sajtóanyagok alapján úgy látszik, mintha Leó határozhatta meg a folyamatokat a család e részén belül és a másik kettő lehetett annak kivitelezője. Géza ellenben inkább külön utat járt be, amit később ismertetek.
Hajdu Leó (József és Aladár) pályafutásának eddigi darabjai
A korábban hivatkozott gyászjelentés arra utal, Leó volt a legidősebb a Hajdu fiúk közül.
1918. Nevével (önállóan) először egy 1918-as hirdetésben találkozhatunk. Ebben 50 vagon fehérrépát kínált eladásra dunántúli vasúti állomáson. Levelezési címeként a Bp. V. kerület Visegrádi utca 9-et adta meg.
1920. 1920. augusztusában a Népszavában a budapesti Hajdu Testvérek bádogos és szerelőműhelye szakszervezeti értekezletére hívott fel. 1927-es apróhirdetésük, mely „Pengő” –kasszák eladásához keresett ügynököt, megtudhattuk, hogy üzemük a Baross utca 103-ban működött.
4.kép: A valamikori bádogüzemet a ’70-es években lebontották. Helyén ma lakótelep áll.
Ugyanabban az évben az OMGE (Országos Magyar Gazdasági Egyesület) Fejér vármegyei nagybirtokosainak egyikeként sokak társaságában támadta a Nagyatádi-féle földreform-kísérletet.(Köztelek 1920. jan.17.sz.) Tudta, a familiára nézve igen kellemetlen hatásai lehetnek, és igaza is lett!
1922-ben, az OMGE dohánytermesztési szakbizottsági üléséről szóló tájékoztatón találkozhatunk a nevével, valamint a vármegyék (Nagyatádi féle) földreform-tervekkel kapcsolatos értekezletének résztvevői között Gézával együtt. Innentől kezdve rendszeresen olvasható a neve különböző OMGE szakbizottságok (dohánytermesztési, állattenyésztési és állategészségügyi, üzemi és számtartási stb.) listáin, egészen 1944-ig.
Január elején a későbbi kisszállási igazgató Dr Korondi Károly ügyvéd eljegyezte Ilonát. Júniusban kötöttek házasságot.
1925: Leó ekkor közvetlenül is részt vett azon az országos naggyűlésen, ahol a Bethlen-kormány alkotmányos tervei ellen tiltakoztak. A kormány alkotmány-tervezete (egyben a kormány politikája) csökkentette a vármegyék önállóságát és a központi közigazgatásnak rendelte alá a helyit, ezzel felszámolva a vármegyék jelentős önállóságát, korlátozva az arisztokrácia érdekérvényesítését. Érdekes, hogy e konzervatív akcióhoz meg tudták nyerni Leót, de sikerült! Ez valószínűleg a Hajduk konkrét, később ismertetendő érdeksérelmével magyarázható, mert egyébként a hagyományos birtokosság (egy ideig győztes) konkurensei voltak.
Ugyanezen év júliusától Leóval a „Szabolcsi gazdák szeszfinomító szövetkezete” igazgatósági tagjaként lehetett találkozni a Központi Értesítő szeptember 3-i számában. Ez azt mutatja, hogy Kisvárda környékén volt ilyen érdekeltsége (mint később olvasható). Vélhetően a zsidótörvények hatására e pozíciója 1941-ben megszűnt.
Mint korábban írtam, ebben az évben született meg az OFB Hajdukra kedvezőtlen döntése is.
A Kertészeti Lapok 1925. júniusi száma adott hírt a Hajdu testvérek újkécskei (Tiszakécske része) artézi kútfúrásáról öntözési céllal. Akkoriban ez újításnak számított, mi pedig ebből tudhatjuk, ott is voltak birtokaik.
A huszas évektől a Hajdu Testvérek (jellemzően Leó és József nevét olvasni ekkor inkább) (szőke) mangalicatenyésztési sikereiről írnak Velencén és Pusztaszentgyörgyön.
1927. Ekkor hunyt el édesapjuk, Herskovits Jenő. A gyászjelentésből sok egyéb mellett az is kiderült, hogy testvérüket, Ilonát, Dr Korondi Károly vette feleségül, aki később, mint a Kisszállási Uradalom igazgatója tűnt fel Géza mellett. József felesége, Schlesinger Margit régi múltú budai zsidó család nevét viseli, de ennél többet róla sem lehetett megtudnom. Figyelemmel arra, hogy Kempelen Béla egyik almanachjában sem találtam a familiáról említést, azt feltételezem, hogy a frissen feltörekvő és kevésbé látványos gazdagságú zsidó családok közé tartoztak.
5.kép: A Herskovits Jenőről szóló gyászhír a Pesti Hírlap 1927. november 4-i számában
1928. Leó (József és Géza) feltűnt a velencei virilista-jegyzéken. A nevük mellé jegyzett adóösszeg arra utal, hogy azonos arányban részesedtek velencei birtokaik jövedelmén. A virilista-levelezésből még kitűnik, hogy József és Leó sok évig a Budapest V. (ma: VI. kerület, Lövölde tér 5. szám alatt található Fasor Gyógyszertárat használta levelezési címül és székhelyként, és hogy a testvérek végzettsége gyógyszerész volt.
6.kép: A Fasor Gyógyszertár ma. A belső bútorzata állítólag többnyire még eredeti.
A gyógyszertár ma is megvan, de a házbeliek emlékezetében nem él a Hajdu testvérek emléke. A ház 1938 utáni tulajdonosa ma is a házban él. Ő viszont már csak az 1935– től 1944-ig gyógyszertárt vezető, Auschwitzban meggyilkolt szegény utódra emlékezett, Hajdukra nem. Az épület Leó lakhelye gyanánt került bejegyzésre 1940-ben. A korábbiaktól függetlenül tény, hogy a kapucsengőn máig szerepel egy Hajdu (aki sajnos, nem volt otthon rajtaütés-szerű látogatásomkor.)
1931. Állást hirdet a (ma Lengyeltóti) pusztaszentgyörgyi (máskor: Szentgyörgypuszta, esetleg Fonyódszentgyörgy, stb.) telepére. Még abban az évben törzskönyvezési híreket lehet olvasni róluk a telep yorkshire sertéstenyészete kapcsán (a Gárdony Pál féle tenyészettel együtt).
1933-ban és 1934-ben József öccsével közös pusztaszentgyörgyi gazdasága kapott Bécsbe marhakiviteli igazolványokat, tehát ott marhatenyésztés is folyt.
1934. Az 1934-es Fejér vármegyei tehenészeti összeírásban a Hajdu Testvérek hajdutanyai birtokáról 43 tehenet jelentettek. Sertésztenyésztés mellett tehát tehenészet is folyt ott.
1935-ben (meg 36’-37-ben) a Hajdu testvérek kollektívan résztvettek az OMGE tisztújító közgyűlésén-együtt a Gárdony testvérekkel és Jancsó Mózessel-róluk már korábban megemlékeztem. Ugyanebben az évben több díjat nyertek sertéseikkel.
1937-ben Kisvárda Kis-tanyai vetőburgonya-termesztőként olvashatni róla a Köztelek-ben, ahol 5 kataszteri holdon „korai sárga”, 15 holdon pedig Wohltmann típusú vetőburgonyát termesztett.
Néző István kisvárdai helytörténész kutatási forrása szerint 1937-ben Leó (budapesti lakos) összesen 176 kataszteri hold földbirtok felett rendelkezett. Ebből 162 hold volt szántó, 10 hold rét és 4 hold szerény hasznú, vagy értéktelen terület.
1939. A Szabolcs Vármegyei kiadványban Hajdu Leó dr neve alatt az alábbiakat írta: „Hajdu Leó dr. gazdasága Kisvárda. A gazdaság 175 kat. holdból áll. Főterményei: búza és burgonya, állattenyésztéssel is foglalkozik, tehenészete van. Tulajdonosa :Hajdu Leó dr., a gazdasági vezető Klein Sándor. Állandóan 4 családot foglalkoztat, 1200 munkanapon pedig idénymunkásokat.Gőzerőre berendezett szeszfőzdéje van, aminek évi termelése 1000 hl. Üzemvezetője Fischer Ervin, 4 munkást foglalkoztat.” (Néző István kisvárdai helytörténész gyűjtése)
1940. A Népszava egy munkásszerencsétlenségről szóló beszámolója miatt megtudható, hogy Kisvárda határában termesztett dohányt (is).
1944. januárjában Kisvárda község előljárósága a földművelési miniszter rendeletére hivatkozva Hajdu Leó (és József) földjéből (és sokan másokéból) 93 holdat osztott fel. Februárban 20 házhelyet ugyancsak az ő területeiből. Helyi gazdák igényelték továbbá a kisvárdai, Hajdu birtokában lévő szeszgyárat. (Néző István kisvárdai helytörténész gyűjtése)
1945. (?) Kupi László már idézett könyve szerint „A (velencei-FÁ) földosztáshoz a földalapot elkobzások és kártérítések ellenében történő kisajátítások útján teremtették meg. Velencén „megváltással” került a földalapba a Gschwindt RT 289, Meszleny Pál 632, gróf Wenckheim Ferencné 172, Gárdonyi Alfréd és Pál 483, a Hajdú-család 867, Várady Oláh László 472, Beck Lajos 254 katasztrális hold területű gazdasága. A Földigénylő Bizottság összesen 488 hold területű földet hagyott meg a korábbi nagybirtokosoknak.”
Ez azt jelenti, hogy a korábbi földosztások és az 1945-ös után Velencén a Hajduk kezén legfeljebb 130 hold maradhatott, de jó eséllyel ennél lényegesen kevesebb.
1945. áprilisában mindenesetre a Hajdu testvérek ügyvédje levelet írt a megye alispánjának, amiben földjeik egy részének visszaszerzésére tettek kísérletet. Egyrészt arra hivatkoztak, hogy 1940-ben a tulajdonosok (Korondi Károlyné Hajdu Ilona, Hajdu Géza, Hajdu Gézáné Deutsch Zsuzsánna (a budapesti malátagyáros Deutsch Artur lánya) , Hajdu Aladár, …Hajdu Leó neve hiányzott-ki tudja, miért!) eladták a „Rura” Kereskedelmi KFT-nek a számos helyrajzi számon található földeket, azonban azok ténylegesen az ő tulajdonukat képezik. (Feltehetően a zsidótörvények miatti fiktív adásvételről volt szó antedatált formában, ez kiterjedt gyakorlat volt akkoriban.)
Dr Kiss Elemér budapesti ügyvéd pedig 1945.június 20-án azt írta Velence előljáróinak, hogy a család birtokában lévő „malátagyár” (A Pusztaszabolcsi út elején, az úttól keletre állt) elemeit ismeretlenek a tulajdonosok engedélye nélkül állítólagos engedély birtokában széthordták. A tulajdonosok birtokuk védelmét igyekeztek elérni. (Az esetre pl. Meszleny Ignác úgy emlékezett korábban, hogy a harcok során súlyosan megsérült épületet a népek széthordták építőanyagnak. Jó eséllyel ez is történt.)
1946. Ezév májusában Hajdu Géza igazgatóként, és Leó ügyvezetőként visszakerült a Kisszállási Uradalom vezetésébe-feltehetően a zsidótörvények hatályvesztése miatt.
Még abban az évben (1946. XI.11.) megalakult a Kisvárdai Földmívesszövetkezet, mely sokak mellett Hajdu Leó kisajátított földjeit is igénybe vette, sajnos annak aktuális mérete feltüntetése nélkül. (Központi Értesítő, 1947.02.27.)
1947. Megalakult a Pusztaszentgyörgyi Földmívesszövetkezet, amely a Hajduk somogyi földjeit sajátíthatta el.
Hajdu Géza pályafutása
Géza pályafutása sem volt viharmentes.
1924. A köztelek Gézát mint „törekvő, fiatal kisvelencei gazdát” mutatta be egy sertéstenyésztésről szóló cikkében.
1927. A Köztelek május 15-i száma az alábbiakat írta: „ Hajdu Géza fiatal fejérmegyei gazdánk, aki otthagyva a velencei tó melletti birtokát és szép fejlődésnek induló strandfürdőjét elcserélte a kisszállási nagybirtok bérletéért…”
Nem oktalanul tette. Óriási lehetőség állt a fiatal kapitalista előtt. Nagy József agrártörténész a kisszállási esetet a nagybérletek és a később beléjük kapaszkodó nyilas ellenpropaganda állatorvosi lovaként emlegette tanulmányában.
Idézet a tanulmányból:
„A nyilas propaganda szempontjából igen kedvező volt az, hogy az 1939. évi IV. tc. csak a zsidó földtulajdont vette figyelembe, a földbérlőket nem. Ezt olyannyira figyelmen kívül hagyta, hogy még a törvény megjelenése után is lehetőség volt arra, hogy zsidó származású egyének nagybérlők legyenek. Bács megye déli részén Jánoshalma-Tompa és Kisszállás határában terült el Boncompagni herceg és San Martino Henrik gróf Rómában élő olasz állampolgárok közel húszezer holdas uradalma. Ezt 1950-ig terjedő határidővel két pesti zsidó ügyvéd bérelte. 1941-ben, a kishaszonbérleti törvény megjelenése után a tompai parasztok az uradalomból ötezer holdat bérbe akartak venni, a hatóságok szerint azonban a korábban megkötött nagybérleti szerződést nem lehetett érvényteleníteni. A Bács megyei főispán, aki ugyancsak tehetetlen volt ebben az ügyben, 1941. november 6-án elkeseredett hangú jelentésében leírja, hogy a nyilas agitátorok az ilyen eseteket nagyon jól kihasználják a kormány elleni lázításra: „A jó magyar nincstelenek jogtechnikai szempontokat nem ismernek. Nem tudják megérteni, hogyan történhetik, hogy az ő bérleti ajánlatukat, bár anyagiakban sokkal előnyösebb, mint a zsidó bérlőknek az ajánlata, felsőbb hatóságok nem akceptálják. Ezt a tájékozatlanságot használják ki a nyilas kortesek mondván: Íme a kormány nem törődik a nincstelen magyaroknak az érdekeivel, a zsidókat pártolja még akkor is, ha a zsidók kedvezőtlenebb feltételekkel jönnek, mint a nincstelen magyarok.”45 Ezt a főispáni jelentést a belügyminiszter december 3-án tájékoztatásul és intézkedés végett megküldte a földművelésügyi miniszternek, „azzal a tiszteletteljes kéréssel, hogy nagybecsű elhatározásáról engem is tájékoztatni méltóztassék”. A földművelésügyi miniszter 1942. január 18-i válasza több oldalas önigazolás és mentegetőzés, amelyben tájékoztat arról is, hogy szerkesztés és kiadás alatt áll egy rendelet, amely a nagybérletek felülvizsgálatáról intézkedik. „A haszonbérleti szerződések újra leendő bemutatása során különös gondot fordítok arra, hogy a Bács-Bodrog vármegye és Zombor szab. kir. város főispánja által említett kirívó kisszállási eset az elsők között orvosoltassék.”
A birtok- mint az Puskás Julianna tanulmányában olvasható- az ország második legnagyobb nagybérlete volt, összesen 17.966 kataszteri hold méretben. A birtok tehát minden akkori mezőgazdász álma lehetett, és Hajdu Géza az egyébként kedvezőtlen természeti adottságok ellenére élt vele. Géza a kispályáról a nagyfiúk közé lépett focizni.
A huszas évek cikkei Gézáról mint tenyészállat-vásárlóról, beruházóról, műtrágya-kísérletek folytatójáról írnak. Az egyetlen hitvány minőségű fotó az egész familia esetében róla készült, amint kisszállási földjén az u.n. „sorbaműtrágyázás” vívmányait ábrázolják.
7.kép: A Köztelek 1928. január 8-i számának cikke a sorbaműtrágyázásról-bármit jelentsen is ez-rajta Hajdu Géza körvonalaival
A gyenge csapadékú vidék elegendő tápanyag-ellátására és megfelelő növényeire kereste és találta meg a megoldást kollégáival. Komoly küzdelmet folytatott a birtokon tenyésztett, genetikailag sérülékeny tenyészállatok túléléséért, amikor is jó hasznát vette gyógyszerész végzettségének.
1928-ban Géza (mint „velencei földbirtokos, Kisszállás”) eljegyezte Deutsch Artur lányát, Deutsch Zsuzsit. (Pesti Napló, 1928. szeptember 2.) Feltehető, hogy a velencei „malátagyár” vagy ekkor került családi tulajdonba, vagy malátaüzlet a Deutsch-ok révén került be a család tevékenységi körébe.
1931. A következő években számos szakcikk emlékezett meg Kisszállásról. Ezekben mint kísérleti állomások, modern állattenyésztő telep, saját templom, hivatalok, irodák, vendégszálló, iskolák, mezőgazdasági gépüzemek, kaszinó, csendőrlaktanya, trafik, szeszgyár, malom, szabó és borbélyműhelyek lelőhelyeként említették a birtokközpontot. Még gépüzemet is találtak ott, azaz mezőgépgyárat. A gépeket fagázzal és széngázzal működtették-mondta egy cikkben Korondi dr.- a sógor.
A birtokon búzát és fűmagot is nemesítettek a homokos, rossz minőségű talajhoz igazítva a genetikai állományt.
1933-tól: a birtok és gazdái sorban nyernek tenyésztési díjakat-elsősorban sertéstenyésztés területén. Szintén számos talajjavítási témájú cikk említi a téma úttörőjeként.
1944. július 13-án a Központi Értesítő Hajdu dr, Dr Korondi és a bizalmas Grád Miklós kisszállási cégvezetői beosztásának megszűnéséről tájékoztat. Hasonló a helyzet a Deutsch-féle „Export” Magyar Malátagyári igazgatósági tagságával. Mindez a zsidótörvények közvetlen következménye volt.
1946. Mindezen pozícióját és más igazgatósági tagságait (lásd még: Meteor Villamossági és Csillárgyár, Harmathy Lajos Konzerv Élelmiszerfeldolgozó és Szeszipari Üzemet Bérlő RT, Matolcsi Általános Népszövetkezet, Matolcs (Nyírség), Caloria Kiviteli Konzervgyár) visszakapta.
Lakhelye ekkor már Budapest, a X. Jászberényi út 13. volt. (Ez megegyezik a Deutsch család malátagyárának címével. Ma ez a Dreher –telephely része.) Kisszálláson valószínűleg pár hónapon belül megtörtént a szövetkezet-szervezés, ezzel ottani életének vége lett.
***
A Hajdu Testvérek hazai vagyonának és ismert pályájának ezzel vége. Hogy Magyarországon maradtak-e vagy emigráltak, nem derült ki egyelőre. 1947-től nem találtam róluk említést-csak a szakcikkekben.
Források:
– A Fejér Megyei Levéltár Velence községre vonatkozó kérelmei, az alispán, a megyei és járási főszolgabírói majd főjegyzői iratok (1922-1945)
– Arcanum Tudásbázis adatállománya, sajtócikkek, közlönyök
– Konkoly Elemér: A háborús birtokok mentesítése (Budapesti Hírlap 1925.11.29. szám)
– Kupi László: Város volt, város lett-Velence, 2004.
– Kempelen Béla: Magyar zsidó családok (Maccabi, 1993.)
– KECSKÉS SÁNDOR: Tehenesgazdák és tehenesek fizetése és jutalékrendszere Fejér megyei uradalmi tehenészetekben (1934) Agrártörténeti Szemle 1981, 1-2. sz.
– Magyarország Földbirtokosai és Földbérlői (Magyar Kir. Központi Statisztikai Hivatal 1937.)
– Dokumentumok a zsidóság üldöztetésének történetéhez (Iratok a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Levéltárból) Holocaust Magyarországon –sorozat
– Nagy József: A földkérdés a II. világháború előtti és alatti években Századok, 1993. 44. sz.
– Puskás Julianna: Zsidó haszonbérlők a magyarországi mezőgazdaság fejlődésének folyamatában Századok 1992. 41. sz.
Kategóriák:1900-1919, 1920-1939, 1939-1945, 1945-1989, Adatok, adózás, Budapest, Emberek, Gazdaság, Gárdony, Tükröspuszta, Településszociológia, Velence, XX. század
Velenceblog 
Hozzászólás