Színes társaság volt a maga korában! Régi és nagyonis új urak. Az emléküket legfeljebb kövek őrzik, meg persze, néhány papírdarab. Nem ismétlem meg mindazt, amit már eddig leírtam. Ebben a bejegyzésben Velence gazdaságilag meghatározó földterülete és annak még nem ismertetett… Bővebben ›
A velencei zsidó temető maradványa gyerekkorom óta Velence egyik szégyenfoltja volt. A gazdátlan, szeméttel teledobált kis terület inkább a nemtörődömségre emlékeztetett, mint a múlékonyságra. Idén ősz óta más a helyzet. A velencei zsidó temető területe a Velencei Református Egyház tulajdonában… Bővebben ›
1946-ban és 1947-ben is Velence képviselőit az újjáépítések mellett más súlyos kérdések is gyötörték. Legalább két alkalommal foglalkoztak a falu településrészeinek helyes elnevezésével, az abban uralkodó szomorú állapotok felszámolásával. 1947. tavaszán, 18-as szám alatt végül azt a határozatot hozták, hogy… Bővebben ›
1944. március 19-én, az akkor 46 éves dr Spät Imre szükségét látta képeslapot küldeni Budapesten élő özvegy, hetvenéves édesanyjának. Az előző bejegyzésben (Hagyaték-1.rész) megörökített Halda írógépen egyebek mellett virágnyelven arról írt, éjjel fenn voltak (aligha pár nappal azelőtt) és hallgatták… Bővebben ›
