Szép, napos reggel volt aznap! A köd lassan felszállt, a Nap sem narancsszín, indulni kéne már! Pumpálok, megnyújtom az izmaim, indulás! Vár a Csepel-sziget! Velencét Pusztaszabolccsal régi út köti össze. Jelenleg a 6207-es számot viseli. Hogy milyen régi pontosan, nem tudhatom…. Bővebben ›
Esendő jószág a szó! Még jó, hogy a tudásnak, ismeretnek van más nyelve is. Az ízlelés, tapintás, szaglás, hallás, látás világa, azok eszközei. Ezek gyakran hűségesebben, tisztábban adják vissza a lényeget, mint az elme dolgai. Édesanyámat, egy másik kor szülöttét,… Bővebben ›
Oláh Géza bácsi jó eséllyel az utolsó velencei, és meglehet, az utolsó, még élő halász a tavon. (Ha lenne más is, az külön öröm!) Többszöri, különös megismerkedésünk rövid történetét alább olvashatod. Egyelőre talán elegendő, hogy még megszólítható velencei halászt bő… Bővebben ›
Ma egy remek tárcanovellát olvastam a Telex jóvoltából, Mécs Anna tollából. Megmozdított bennem ezt-azt! A történet szerint (bár méltó rá az írás, hogy elolvasd,ha teheted, tedd meg!) az Apa családi kirándulás pillanatán szerez tudomást arról, fia afrikai (gyaníthatóan muzulmán) lány… Bővebben ›
A vasutas történet első pillanatától ott volt a háttérben a nagyipar, meg az iparosok versenye, a hajtóerő. Ahogy múlóban az európai tömegtermelés, úgy alakult át vele a vasút. Egy családi esemény révén Ercsin keresztül vezetett a bicikliutam. Kedvesemmel betévedtünk a… Bővebben ›
Eddig gyakran elvont, nehezen megfogható dolgokat említettem. Gazdaságtörténet, statisztika, néprajz… Ez, az utolsó rész kicsit más lesz. A Kápolnásnyék-Ercsi közti girbe-gurba kisvasútnak van még kevés nyoma, vannak élő szemtanúi, akik ültek rajta. Síndarab Apa udvarában. Egy emlék talpfaszög gyerekkori földimtől…. Bővebben ›
(Bocsánat, ez a szöveg nehézkesebb lesz az illendőnél!) Ma a vasúti élmény többségünk fejében elsősorban a személyszállításé. A hajnali, reggeli, vasúti úté a munka, iskola, vagy bármi más felé. Persze, sohasem volt egészen így, eleinte különösen nem. Ebben a bejegyzésben… Bővebben ›
Szövevényes történet Károlyról, Juliskáról, a vasútról és a XIX. századi vasúti díjszabásról. Valójában arról van szó, hogy egy nagyon más kor, nagyon más srófra járó személyszállítását szeretném most bemutatni valami emberszabású történetre méretezve. Meglátjuk, mi lesz! I. Előzmény Tehát: van… Bővebben ›
Megszokott eszköz a vasút, ami „A”-ból „B”-be visz. Nem élmény már; infrastruktúra. Emberi életút léptékével „mindig” volt. Ez a „mindig” Velencén legfeljebb 161 év, akkor haladt át sín először Velencén (még ha a vonat talán egy ideig nem is állt… Bővebben ›
Volt olyan kor, nem is régen, amikor vidéken meg Budán sem igen voltak bankok. Ami volt, akkoriban idegennek vagy huncutságnak számított. Az 1850 utáni időkben nagy újításként elterjedtek a helyi önsegélyező pénztárak, amikből egy (1889 és 1932 között) Velencének jutott…. Bővebben ›
Velenceblog 