Mindenféléket írok ezen a blogon. Bő háromszáz történeti bejegyzés, a hozzájuk kapcsolt segédanyagok, (együtt talán ezer). (Nekem nagy munka, de az összeshez képest semmi.)
Ott van a világháló Samsarája, A Minden Is, és még annál is több. Sokmilliárd szöveg.
Meg az is van, hogy ebben az óceánban pár aprócska hal véletlen találkozik.
Történt a minap, hogy M.A. , történetesen ukrán hölgy, nagyapja emlékét keresve írt rám, segítenék a sírját megkeresni, mert itt hunyt el, 1945 első napjaiban, szovjet katonaként. Néhány adatot adott meg.
Ehhez tudni érdemes, hogy a velencei szovjet katonai temetőben összesen harminckilenc elhunyt neve szerepel. A közös sírkert a név szerint azonosítatlanokkal együtt százkilencvenkilenc maradványt rejt. A rajtuk kívüli elsöprő többség – kalkulálhatóan sokszor ennyi- az „eltűnt” rovaton szerepel a mindenféle listákon. Méltó sírhelyet kapni harcban elhunyt katonaként kiváltság!
Mivel a nagyapa, E.R. név szerint sehol sem szerepelt a sírköveken, a hölgyet nem sok jóval biztattam.
Ellenben megkértem Berta Kristóf kutatótársamat[1], nézzen utána a nálam Általa jobban ismert nyilvántartásokban, található-e azokban valami több.
Kevéssel később jött az a válasza, a nagyapa ott nyugszik a velencei emlékhelyen, igaz, megnevezetlenül, és ezt annak rendje – módja szerint levezette, dokumentálta.
Nem volt más dolgom, mint mindezt karácsonyi ajándékként továbbítani az unokának!
***
A szeretetről mindenféléket mondanak. (A leghangosabbak azok, akik üzletet csinálnak belőle.) Jó kis katyvasz!
A leggyakrabban említett görög témát, az eroszt most egy röpke pillanatra hagyjuk!
A filia (philia) is görög “találmány”, a velem való hasonlóságon, hasonszőrűségen alapuló rokonszenv, vonzalom, szeretet-féle. “similis simile gaudet” (Finnyás vagyok, ma ez se kell!)
Aztán ott van egy „másik” görög változat, a családi féle, jól behatárolt személyekre korlátozott szeretet, a stroge. (Azt most jó alaposan megünnepeljük, Szentestétől két napon keresztül, hogy a családanyák lába remeg bele!) Rendes,keresztény dolog, a jogok, kötelességek rendezettek benne, megnyitható, lezárható.Ünnepei vannak. Kipipálható!
Ami viszont itt történt, Kristóf és az általa ismeretlen Másik Ember között, az a krisztusi változat, amit a görög „agape”-nak nevez.
Rákerestem erre a szóra a világhálón. Bár az erosz-nál lényegesen kevesebb találat lett az eredmény, nem kevésbé szegényes. Jó esetben vicces, néha az sem.
Nem tudunk mit kezdeni vele. Lelkünk „boltjában” nincsen neki polca!
Magunkkal sem vagyunk rendben, hogy tudnánk figyelni a külvilágra? És mégis: nap mint nap történik.
Kis segítség, ha ilyenkor a gyerekekhez fordulunk, mert Ők még; vagy az idősekhez, mert Ők már, ismét élik, nem szoronganak (annyit).
Mindenesetre a szeretet van, és köszöni, olykor egész jól működik!
Számtalan útja van és egy a vége. Az, hogy a Mindenki, (így, együtt) – szinte láthatatlanul apró lépésekben- több lesz tőle!
És senki sem lesz tőle kevesebb!
Apró csodák.
Apró csoda, hogy A.M. ebben a féktelen katyvaszban véletlen rám talált.
Apró csoda, hogy Kristófot -gyerekkora óta- ismerem.
Apró csoda, hogy Kristófot érdekli a hadtörténet és nálam sokkal jobban ismeri.
Apró csoda, hogy pont akkor ért rá segíteni, amikor kellett.
Apró csoda, hogy végül sikerrel járt Ő, ezáltal a nagyjából ismeretlen A.M. is!
Apró csoda, mégpedig a természeté, hogy miközben ellentételezés nélkül szolgálok egy ismeretlent (energiát adok át) megélhetem, hogy töltődök, több vagyok tőle.
Apró csoda mindez. Mert meglehet, sohasem tanultál valószínűségszámítást, de arra ráérezhetsz, ahhoz, hogy ez a láncolat így alakuljon, milyen csekély az esély!
Apró csoda, amint látom, ahogy ez a szeretet-dolog napról napra, a valószínűségek ellenére
működik!
kapcsolódó bejegyzések:
Lábjegyzet
[1] Kristóf, a fotódat most már frissíteni kéne! ;))
Kategóriák:1939-1945, 1989-től napjainkig, Önblog, Emberek, történetek, Velence, Velence a II. Világháború csatatere
Velenceblog 
Vélemény, hozzászólás?