Világbéke
(Örkény István emlékére)
Hol olvastam egykor
nem tudom, de rég volt:
Jöttek a kékek
és lőttek és lőttek!
És jöttek a zöldek
és lőttek és lőttek!
Kékek és zöldek: ordibáltak,
össze-vissza rohangáltak,
rendben lövöldöztek
addig…
míg a gyepmester
zöldet és kéket
szépen elzavart
a parkból.
(Hogy ez miért pont most jutott eszembe? : )
———————————————————————————–
A karikatúrák Srecko Puntaric (Felix) üzenetei 1992-ből, a délszláv háború éveiből
Kategóriák:Uncategorized
Velenceblog 
Jöjjön az a gyepmester …
Ne jöjjön az a gyepmester, amíg nem mondja, hogy ki ő! Az allegória sokat átenged a fantáziának. Csak egy példát mondok. A gyepmester lehet akár egy kukoricacsősz is. Mármost, a kukoricacsősz sokéves tapasztalata, hogy a kukoricát – bárki is uralja a határt – lopják. Tíz-húsz, esetleg harminc százalékban, ez mindig utóbb derül ki, illetve sose. A kukoricacsősz munkájában is benne van a káló. Ezért aztán a kukoricacsősz általában nem idegeskedik. Persze tudom én a gyepmestert más(ok)nak is elképzelni.
Nagyon szeretnék válogatni! Az a félelmetes a gyepmesteri meg kukoricacsőszi szakmában, hogy nemigen tudok. Így meg jönnek és hajkurásznak. Nem kívánom a gyepmestert. Csak jönni fog.
Mindig is tetszett ez a történet vagy vicc, segített más perspektívából nézni a nyavalyáinkat, nyavalygásainkat. (A történetben egyébként eredetileg nem gyepmester (kószáló ebek és egyebek összefogdosója), hanem parkőr szerepel.)