(Bocsánat, ez a szöveg nehézkesebb lesz az illendőnél!) Ma a vasúti élmény többségünk fejében elsősorban a személyszállításé. A hajnali, reggeli, vasúti úté a munka, iskola, vagy bármi más felé. Persze, sohasem volt egészen így, eleinte különösen nem. Ebben a bejegyzésben… Bővebben ›
Megszokott eszköz a vasút, ami „A”-ból „B”-be visz. Nem élmény már; infrastruktúra. Emberi életút léptékével „mindig” volt. Ez a „mindig” Velencén legfeljebb 161 év, akkor haladt át sín először Velencén (még ha a vonat talán egy ideig nem is állt… Bővebben ›
Kárpáti Miklós barátom pár hete publikálta facebook-lapján az újságíró-humorista-politikus Rákosi Viktor írását a XIX-XX. század fordulójáról. Ebben Velence és Kápolnásnyék is előkerül. Meg a nyéki Zsindelyes Csárda. A figyelmem valójában ez a mellékszál keltette fel. Először közlöm a Miklós által… Bővebben ›
A sorozat első részében sorra vettem mindazokat a körülményeket, amik előkészítették a harmincas években, robbanásszerűen megindult átalakulást, mely mára részben üdülőkörzetté, részben a budapesti agglomeráció alvóvárosává tették a Velencei-tó környékét. Most az első nagy parcellázási hullámot írom le 1931-39 között,… Bővebben ›
Velenceblog 