Anya ma futórózsát ajándékozott nekem. Nem boltban vettet. Történeteset! A rózsa sorsa, akár az ágai és a családunké: girbe-gurba. Bőséggel mért fél évszázad szilánkját mutatja belőlünk ez az egy virágtő.
A végén kezdem!
Anya bő három éve fedezte fel, hogy egy régiek közül való, Annamajorból mentett rózsatöve eldugott, sötét zugban évtizedek óta megmaradt. Túlélt mindent! A rózsa sorsa kalandos, azt elmesélte nekem, kilenc hajtást metszett róla és máig gondozgatta a megmaradtakat. Egy erős maradt, aztán az anyatő, meg egy másik még. Az utolsóról kicsit később.
A rózsatő eddig ismert története az, hogy a világháború előtt nagyszüleim szép portáját díszítette Szatmárban, Méhteleken.
Nagyapa ottani befolyásos gazdaember volt, falubíró. A háború végén, meg utána is sokaknak fontos volt megtörni Őt, legyen az román katonai rendőr, kulákot listázó pártember vagy épp TSZ-szervező. Abba a tizenöt évbe Nagyapa tönkrement, megbénult. Nagyszüleim mindenüket pénzzé tették, hogy gyógyuljon, ilyesmivel kecsegtették Őket az orvosok. A rózsatövet társaival kiásták a hazai földből, és elvitték magukkal reményeik világába, Budapest szélére.
Rákoscsabára vezetett az útjuk. A rózsatövet elültették a kertben, Nagyapát sikertelen tíz évig kezeltették, mire elfogyott minden pénzük és türelmük. A kis házat is pénzzé tették, aztán hazamentek a szülőföldjükre meghalni.
A virág maradt! Apa szülői öröksége pár tő rózsa lett, akár Mikszáth Balóthy -domíniumában. Annamajorban ültették el, ahol kisfiúvá nőttem. Nem emlékszem rá, csak arra, hogy tízéves koromban elhozták Velencére, ahol nődögéltem, és ahol élek megint. Akár a rózsa!
Egy bokor az örökségéből máig Apa sírját díszíti. Ugyanolyan szívós, akár az ősei. Bír hideget-meleget! Gyönyörködöm benne. Nem páratlan, kirívó, de kedvesen illatos, szerelmesen bíbor kis csoda. Akár a fiatal tő -remélem- ami immár nálam lakik.
Jó földet kapott, nyáron napsütés jut rá; szépülhet, illatozhat, üzenhet, ha a szőlőt gomba környékezi meg.
Kapcsolódó bejegyzés:
–Önblog: „Gyüttmentségek”: Debreceni, annamajori és velencei évek (1956-1976)
Kategóriák:1939-1945, 1945-1989, 1989-től napjainkig, Önblog, Emberek, Velence, XX. század
Velenceblog 
Vélemény, hozzászólás?