Mikoviny Sámuel (1700-1750) vármegye-térképei, ezen belül is Fejér vármegyéé-részleges forrásismertetés
Évekkel ezelőtt írtam már Mikoviny Sámuelről. Most ismét nekirugaszkodok. Mikovinyt a magyar tudományos térképészet meghatározó alakjának tartja a térképész-szakma. Pályafutása elválási pont a térképészet művészeti és a szakmai megközelítése között. Ő már elsősorban mért, adatokból dolgozott.
Előzmény: Pár hónapja az Andrássy úton, a Filosz Antikváriumban akadtam Bendefy László kétkötetes munkájára Mikovinyről.
Többek között remek életrajz olvasható benne Mikovinyről, a második „kötet” meg 24 összeszedett megyetérképet tartalmaz, közte Fejér megyéét, ami idáig hiányzott a gyűjteményemből. Jó ideje tanakodtam a publikáció esetleges módjáról, míg kiderült, az MTA ezt már megoldotta, az első kötet a Hungaricana oldalon megtalálható. Így nem maradt más hátra, mint kivonatolni az életrajzot és ismertetni a térképet. Ez jön most!
Mikoviny egyetlen, hitelesnek tartott ábrázolása Bél Mátyás egyik művében
Mikoviny többgenerációs evangelikus lelkészcsalád gyermeke. Ábelfalván született, Besztercebánya közelében, ahol apja lelkészkedett. Papírforma szerint nemes volt, de vagyon hiányában inkább tudománya érdemessége a figyelemreméltó. Valószínűleg Besztercebányán kezdte gimnazista éveit. Ha így volt, talán innen indult ismeretsége az őt nagyra tartó, mentoráló, akkoriban ott tanárkodó Bél Mátyással, a korszak legjelentősebb polihisztorával. Az mindenesetre biztos, hogy 1719-ben, tehát 19 évesen metszette rézbe Bél egyik illusztrációját-immár Pozsonyban. Amikor Bél Notitita Hungariae IV-es munkájában Ábelfalváról írt, nem felejtett el megemlékezni Mikoviny Sámuelról.
Mikoviny ezután egyházi támogatással Jénában folytatta tovább tanulmányait. Elsősorban matematikából jeleskedett. 1723-ban végzett. Eleinte „szabadúszó értelmiségi” volt, majd 1729-ben állt az Udvari Kamara szolgálatába. A közbenső öt évben Pozsonyban élt, 1725-ben már Pozsony vármegye mérnöke. Ebben az időben készült első térképe[1] egy vitás osztrák-magyar határszakaszról 1728-ban. A pozsonyi megbízások mellett más munkákat is vállalt, így kerülhetett kapcsolatba Festetics Kristóffal, akinek Tolna-megyei birtokai jöhettek szóba felmérési feladatként. Hasonló ehhez az Esterházyak birtokfelmérése a Csallóközben. 27-28 éves korára befutott embernek számított egy olyan szakmában, ami épp, hogy kiforróban volt.
Mikoviny Sámuel egy másik, félig-meddig “kitaláltabb” ábrázolása
Mikoviny olyan korban élt, amikor az elbukott Rákóczi-szabadságharc után a császári udvar tudatosan a koronához hű, katolikus nagybirtokrendszert szervezett a magyarok pacifikálása eszközeként. A sokszor újdonsült nagybirtokosok kamarai segítséggel felmérették vagyonaikat. Ehhez mérnök kellett. Jó és megbízható. Így találták meg egymást, a Kamara és Mikoviny. Mikoviny 1729-től már a császári hadsereg tisztje, idővel mérnök őrnagya, majd alezredese volt, mellesleg a Kamara építésze, bányamérnöke. Érdekesség, hogy ekkoriban ő volt az egyetlen magyar, tiszti rangú tagja a kamarai mérnököknek.
Nevéhez kötik az 1735-ös selmeci bányatisztképző intézet megszervezését, vele a hazai mérnökképzés egyik első intézményének alapítását-kamarai döntés alapján.
A megyei térképekről
Bél Mátyás a húszas évek végétől komoly császári támogatással kezdte meg ötkötetes, vármegyei bontású Notitia Hungariae geográfiája írását, melynek a tervek szerint részei volt a jól használható megyei térképek is. 1728-ban Mikoviny közvetett császári utasításra kezdte meg a térképek elkészítését. (Rá egy évre kapta meg az őrnagyi kinevezést.)
A munka szakaszokban, nagyjából 1750-es haláláig tartott, több egyéb munkája mellett. A munkamódszer az volt, hogy a vármegyék köriratot kaptak az adatszolgáltatásra, aminek képességeik és jóindulatuk mentén megfeleltek. A kapott adatokat aztán Mikoviny (és irodája) vagy javította és beépítette, vagy pótolta.
Politikai-közigazgatási okokból a dunántúli megyék térképei az utolsók között készültek el. Pontos dátumokról nincs tudomásom, de vannak közvetett nyomok. Például Fejér vármegye térképének (valahol 1742 után keletkezhetett) elkészítésében jelentős szerepet vállalt Fritsch Erik András (1715-1778) aki Mikoviny selmeci tanítványa volt. Mikoviny halálakor számos térkép, köztük Fejér megyéé nem volt befejezett állapotban. Ezeket a tanítványi kör kezelte, fejezte be, leginkább Fritsch. Így maradt meg összesen 49, változó kidolgozottságú térkép. Ezen belül Fejér megyéé kevéssé előrehaladott, vázlat- állapotban, amit Fritsh zárt le, színezett ki.
A 49-ből publikált Bendefy úr 24-et munkájában.
(Érdekesség, hogy Bendefy úr kötete elképesztő mennyiségű egyéb Mikoviny-térképet ismertet, ami akkor is szép teljesítmény, hogy ha figyelembe vesszük, valójában itt valamiféle korai, „Mikoviny Mérnöki Iroda” munkájáról van szó.
Fejér megye térképe
A térkép a hetvenes években a Szekszárdi Levéltárban és az OSZK-ban volt megtalálható. Jelenlegi feltalálási helyét nem ismerem, feltehetően az OSZK. Pár éve digitális formája felkerült az OSZK honlapjára, de az alkalmazott informatikai megoldás miatt ma már nem tekinthető meg ott teljes terjedelmében. Emiatt közlöm szürkeárnyalatos, hetvenes évekbeli színvonalon, mert a kevés is több, mint a semmi!
Bendefy könyvének első részében, a 105. oldaltól az alábbiak olvashatók:
„Az Országos Széchényi Könyvtár térképtárának Mikoviny-féle megyei térképei több sorozatot alkotnak. A széles, sárga festésű keretbe tartozó mappák különleges helyet foglalnak el a hozzájuk hasonló sorozatnak Mikovinytól származó térképei sorában. Jelentőségüket nem csupán az biztosítja, hogy egyetlen lap kivételével zárt csoportot alkotnak, hanem az is, hogy a csoportba tartozó megyei térképek színezettek, és különlegesen szép kivitelűek. Közéjük tartozik a Tolna megyei levéltárban található T 45. jelzetű egyetlen Mikoviny-térkép: Fejér vármegye gondos kivitelű mappája.
… Elöljáróban meg kell jegyeznünk: e sorozatban egyetlen egy lap sem Mikoviny Sámuel kezéről származó eredeti példány, hanem az eredetiekről készült, esetleg sokszorosításra alkalmas tisztázati térképlapok. A rajztechnikából megállapíthatóan kb. a lapok fele egyetlen személy, de nem Fritsch A.E. munkája, esetleg Zeller Sebestyéné. A többit három-négy rajzoló készítette. Közülük csak I. V. Kaufmann hagyta szignóját a Somogy megyei lapon, feltehetően azért, mivel a lap szerkesztésében is komoly része volt. Az alábbiakban közöljük a szóban forgó megyei térképek leírását.”
Majd a 106. oldalon:
„Fejér Vármegye:
„Mappa Comitatus Albensis Geometrice concinnata Opera S {amulensis} Mikoviny- Ex Posthumus A.E.Frics (sic!) designavit”. Az OSZK említett sárga keretű sorozatához tartozó, de a Tolna megyei levéltár tulajdonában lévő térképlap Fejér vármegyét ábrázolja. Jelzete: T45. Nagysága: 47*67 cm. Fokbeosztása a sárga színezésű kereten 5 percenként jelölve, de a fokozás számozása hiányzik. Megállapítható azonban, hogy a fokbeosztás kezdőmeridiánja a Mikoviny-féle pozsonyi délkör. Székesfehérvár helyzete ugyanis 1 fok 18 percnek felel meg.
A térképnek különösen a vízrajza érdekes. A Duna Budafok és Dunaföldvár közötti szakaszának 18. századi állapotáról egyetlen jobb felvétellel sem rendelkezünk. A Sió, Sárvíz, Gaja, a Sósóvíz elmocsarasodott völgyíeinek szélességi adatai megbízhatóak. Névrajza majdnem hibátlan. Jelkulcsa és színezése az Abaujvár-megyei térképlap szerinti. A térkép méretaránya 4 germ.mdf=205 mm, ami 1:144.780 –nak felel meg. Ez az érték tartalmazza a papírbeszáradás mértékét is. Az eredeti lépték szerinti méretarány 1” = ½ germ.mdf, azaz 1:140 850 volt. A térképlap állapota kifogástalan. A Festetics-gyűjtemény jelzetei a mappán nem találhatók meg, tehát ez a lap nem is tartozott a Helikon –könyvtár gyűjteményéhez.”
***
Bár a térkép készítésének időszakában a tó aktuális vízviszonyait nem ismerem, vélelmezem, a tó jelenlegi állapotához képest jóval elnyúltabb mocsaras terület lehetett a mai Kápolnásnyék és Börgönd között. Ugyanakkor más térképi emlékek szerint a tó mai tengelyében szélesebb volt,különösen Dél felé.
Ezeket az arányokat aztán Csapó Benjamin ötven évvel később rakta helyre. Igaz, ő már képzett megyei földmérő, és az elődök nyomában lépkedve sokkal kevesebb teherrel, módszeresebben tehette mindezt.
***
Mikoviny Sámuel és mestere, Bél Mátyás sorsának számos ága-boga van. Közös bennük például, hogy az alkotás eszközeiért cserébe lojálisan együttműködtek a birodalommal. Gyermekként úgy vélhettem volna, ez megalkuvás. Talán, lehet az is benne. De van valami más is! Az országot, Fejér-megyét is szétdúlta a szabadságharc. És nem a Rákóczi hadnagya-féle leányregények módján! A küzdelmekben kuruc és labanc egyaránt pusztította a lakosságot, vagyont, életet. A harcok elültével az újkeletű elnyomás viszonylagos biztonságot, életesélyt hozott, ami persze, vallási és politikai elnyomást is jelentett akkoriban.
A kor értelmiségének egy része ebben lehetőséget látott és kihasználta. Bél és Mikoviny jelentős műveket alkotott, ami történetesen megfelelt a császári érdeknek, és ennek megfelelő támogatást kapott.
Tény, hogy Mikoviny kétszáz év után a kor színvonalának megfelelő, használható térképét hagyott ránk. És megadta ezért a császárnak, ami a császárnak jár. Ki-ki kedve, vérmérséklete szerint emlékezhet erre-arra. (nekem meg marad Mikoviny rajza, rajta a girbe –gurba, ismerős, szeretett „giliszta”.
Kapcsolódó bejegyzések:
1742: Mikoviny Sámuel és Fritsch András Erik Fejér megye-térképe
Csapó Benjamin (Chiapo Beniaminus) tótérképe 1792-92-ból
Források:
Bendefy László: Mikoviny Sámuel megyei térképei –különös tekintettel az Akadémiai Könyvtár kézirattárának Mikoviny-térképeire (MTA 1976)
Lábjegyzet:
[1] Még csak szerkesztette, nem személyesen mérte. A mű eredetije a Kassai Műszaki múzeumban látható.
Kategóriák:1701 1750, Adatok, Habsburg Birodalom, történelmi térkép, Velence, XVIII. század
Velenceblog 
Vélemény, hozzászólás?