Ahogyan írtam már, pár hete a Velencei Értéktár Bizottságban ténykedek. Száz feletti számú javaslatot tárgyalunk jelenleg. A bizottság szempontjából az a döntő kérdés, sikerül-e dűlőre jutnunk abban, amire a jogszabály -bármiféle is- semmiféle útmutatást sem adhat: Mi az, hogy „Velencei Érték”?
Az adoma szerint Józsi a kocsmában szóba elegyedik Pista bácsival, és közli, ő (Velencén) él. Pista bácsi hallgatja egy darabig, aztán kérdez: -Fiam, tudod-e hol lakik Tóth Rózsi néni? –És hogy mennél a legrövidebb úton a főszegi kikötőbe? –Mikor nyit Baran Laci boltja? A derék ifjú tanácstalansága láttán a tortúra végén az öreg ennyit mond: -Te bizony itt laksz, de nem itt élsz!
Valahogy így van ez a velencei értékekkel is. Halvány vonal választja el a velenceit, az értékest, a komoly eszmei vagy anyagi értéket jelentőt, az érdekest a velencei értéktől, mely ezek egyszerű matematikai összeadása révén nem hozható össze.
Ha a velencei értéket keresem, azt vizslatom, mit is jelent velenceinek (még inkább: Velencének) lenni. Mivel az érték dolgában sokfélék vagyunk és sokféleképpen gondolkodunk, semmire sem megyünk a filozofikus, didaktív levezetéssel, ahol nagy elméleti konstrukció végén automatikusan köpjük a világra a helyes választ-mondjuk XY velencei lakos bajnok postagalambjának kérdésében.
Nekünk ez az út nem adatik meg, nem vagyunk zsenik. Mi a másik úton járunk, apró csontocskák vizsgálata útján igyekszünk összerakni a velencei dinoszauruszt, és viták útján megfejteni, mi is Velence VELENCEIKÉNT értékes darabkája és mi nem az.
Velence Rózsája
Az ezredfordulón Márk Gergely nemesítette ezt a rózsát Velence Virágos Magyarországért versenygyőzelme tiszteletére. Számos ház büszkén viseli e rózsa képét ma is. A falu felvállalt félhivatalos szimbólumainak egyike. Ma úgy vélem, ez a sárga rózsa méltán lehet Velence értéke, jellemzője.
Vasútállomás(ok)
Javaslat érkezett a vasútállomásokra. Évtizedek óta várnak ott velenceiek munka felé tartva, iskolára, utazásra várva. Helyük,kialakításuk sokat változott, mégis, hatással voltak a falu fejlődésére. Mégis, miben egyedi, Velencére jellemző-ez a két vasútállomás? Véleményem szerint nem, inkább a hazai vasúti infrastruktúra gyermeke a két épület, lehetnének akár más kisvárosban is.
Szakorvosi Rendelőintézet
Sokat javított Velence egyébként (átlagból magasan) kiemelkedő orvosi ellátásán az intézmény. De mennyiben velencei ez az általános, emberi humánumot és társadalmi szolidaritást szimbolizáló szolgálat? Nem inkább európai? Tanácstalan vagyok.
Halászlé-kedvenc témáim egyike
Megtanultam főzni egy párfélét. Éljen a férfihas! De van olyan, hogy velencei halászlé, vagy csak tiszai, dunai, bajai? Ha itthon főzöm, saját kezemmel, itteni fával, derék magyar hagymával, hallal, tésztával, velenceivé, velencei értékké válik? Aligha.
***
Kedves Munkában Megfáradt Olvasó, felfüggesztem a kínzásod! Tudom, hogy estelente talán szívesebben nézel szép lányokat vagy főzőműsort, és igazad is van. Mégis, túl a fizikai gyötrelmeken, érdemes feltenni a kérdést, Velencén laksz, vagy itt élsz? Hol, miben, mitől az, amiért éppen itt van az otthonod? Tudatosan vagy véletlenül? Mert így esett? Ha okkal, mi végre? Neked mi a Velencei Érték? Miért?
Kérem, Légy Társzerző! Írd meg, miért vagy pont velencei! Mit szeretsz és mit nem! Miért? Mire vagy büszke és mire nem? Gondolataidat a blogon hozzászólás formájában, levélben az arpad.feher1@gmail.com –on, vagy munkaidő után, a 20/439-56-48-as telefonon várom!
Kapcsolódó bejegyzések:
Kategóriák:Velence, Velencei tó
Velenceblog 
Jó ez a „velencei érték” probléma, megmozgatja a fantáziát. Nekem azonnal a vitán felüli példák jutnak az eszembe, mint a párizsi Eiffel torony, az egyiptomi piramisok, a római Colosseum, stb. Ezekről meg Pogány Frigyes tanár úr ugrik be, aki szerint a műalkotásokat – ha figyelemre méltók – három paraméter jellemzi: a kor, a hely és a művész személye. (Hozzátette még, hogy ő maga is az volna, vagyis kor-hely-művész.) Ilyen megközelítéssel kevés település tud megjelölni jellemzőnek mondható olyan értéket, ami nem csak az ott lakók számára, hanem tágabb körben is ismert. De hát nem csak az ember alkot, hanem a természet is, szélsőséges példaként jut eszembe a Grand-Canyon, amiről nem mellékesen az volt a benyomásom, hogy azokkal a mérhetetlen, szinte „nem deriválható” felületeivel félelmet és nyugtalanságot keltenek a szemlélődőben. Ráadásul azok az unalmas sárga-vörös homokkőpadok! Ennek szinte ellentéteként ott a Velencei-tó látványa, mondjuk a Bence-hegy tetejéről. Ennél nagyobb értéket el sem tudok képzelni. A vízfelületek és a nádasok szabálytalannak tűnő, mégis rendezett együttese. Nem tudom, volt-e ennek tervezője, de az látható, hogy itt az ember és a természet nagy harmóniában alkotott. Ez egy másutt megismételhetetlen és nagy-nagy békét sugárzó látvány. Minek máson gondolkodni?