A XVII. század témánk (Velence története) szempontjából kevés újat hozott a térképek terén. E közben külföldön a térképészet fokozatosan magasabb színvonalúvá vált. Megjelentek a világatlaszok, egyre több szerepet kapott a funkcionalitás.
Magyarországról a hivatkozott kb. százötven évben legalább 25 alaposabb, és számos kevéssé részletes munka jelent meg. Ezek apropója ismét a hadászat, ezen belül is a török erők kiűzésének aktualitása, illetve annak sikerén érzett öröm. Talán az változtathat ezen a képen, ha módom lesz hozzáférni az ELTE Könyvtár Hevenesy gyűjteményében, kéziratban esetleg fennmaradt megyetérképhez. A térképek esetében-úgy tűnik- a magyar szerzők törekedtek mélyebb részletezésre.
Megjegyzés: A jelen bejegyzésben hivatkozott térképek többsége Plihál Katalin többször alapul vett könyvének, a „Magyarország legszebb térképei”-nek CD mellékletén megfelelő minőségben megtalálható. Mivel feltehető, hogy a bejegyzést olvasók többsége számára e könyv nem hozzáférhető, olyan térkép-forrásokat kerestem, ami a WEB-en is megtekinthetők. E miatt a térkép-linkek minősége néha alacsony. Mégis, jobb így, mint sehogy!
A 27 vizsgált térképből 21 említi Velencét. (Mivel a szerzők többsége jó eséllyel a közelében sem járt a tónak, ebből messzemenő következtetést még nem lehet levonni.) 11 alkalommal Csákvárt, 3-3 alkalommal Lovasberényt és Pátkát.
Figyelemre méltó, hogy az 1709-18 közötti időszak térképei -6 ilyet vizsgáltam- egy eset kivételével nem említik Velencét. Tekintettel a Kupi László –féle „Város volt, város lett” –könyv (Velence, 2004.) elnéptelenedésre vonatkozó oldalaira (i.m: 33-35), ez a momentum inkább alátámasztja az ott írtakat.
Ugyanakkor más helytörténetek tapasztalatai relativizálják mind az összeírásokon, mind a térképészeten alapuló következtetések súlyát. (Hajdu)Hadház település dikális jegyzékeinek és dézsmajegyzékeinek összehasonlítása arra enged következtetni, hogy az időszak számbavételei felületesek lehettek. Komolyabb és egymást támogató kutatási információ kell az elnéptelenedésre vonatkozóan, mind annak esetleges időszakát, mind az okait illetően. Tisztázandó, hogy milyen szervezettség alapján számított az adott község létezőnek és milyen határtól tekintették „pusztának”, vagy „deserta”-nak, elhagyott településnek.
Tény, ami tény: 1709 és 18 között Velence „eltűnt” a térképekről, míg Lovasberény és Pátka feltűnt rajtuk, még ha szórványosan is.
A térképek kiadásának dátuma és szerzői:
1611: Hondius
1626: John Speed
1650: Johannes Hoffmann
1657: Theodor Danckerts
1663: Václav Hollár
1664: Willem Janszoon Blaeu
1664: Georg Franz Hoffmann
1684: Martin Stier
1684: Nicola Berey
1686: Vignola Cantelli
1687: Nicolaus Visscher
1688: Frederik de Vit
1688: Vincenzo Coronelli
1690: Peter Schenk
1696: Nicolaes Visscher
1700: Johann Ulrych Bieberger
1705: Pierre Mortier
1709: Johann Christopher Müller
1710: de Ram
1715: George Wildey
1716: Christoph Weigel
1717: Peter Schenk
1717: ismeretlen, címe: L1Isle,G.de (forrás: HM/OSZK)
1718: Georg Matthaus Seutter
1720: Johann Baptist Homann
1725: John Senex
1737: Gottfried Jacob Haupt
1747: La Feuille
Bár a lista térképeinek funkciója jól láthatóan eltér egymástól, információtartalmuk Velence helytörténete szempontjából továbbra is inkább áttételes. Annyit mondanak „Velence település (helye biztosan) létezik.”
Velük befejeződik egy korszak Magyarország ábrázolásában.
Mikoviny Sámuellel pedig egy új fejezet kezdődik.
Kategóriák:térképészet, történelmi térkép, Velence térkép, Velencei tó, XVI. század, XVII. század
Velenceblog 
Vélemény, hozzászólás?