Velencét a XVI. században legalább 16 térkép említi.
Lázár (1526-valójában kb 1514.) és Zündt (1567.) térképét korábban, már külön bejegyzésben értékeltem a téma szempontjából.
További források:
1553: Vavassore
1554: Lazius (országtérkép)
1557: Lazius (Dunántúl)
1559: Duchetti
1559: Orlandi
1559: Ligorio
1566: Angielus (Angielini)
1566: Zenoi
1567: Lafreri
1578: Zsámboky János (Sambucus)
1595: Mercator
1595: de Jode
1595: Fundanus
1596: de Bry
A térképek közös sajátja, hogy hadiövezetről készültek. Szembetűnően csökkent a részletgazdagságuk-legalábbis a településnevek tekintetében.
Ezek a térképek mai szóval inkább diplomáciai és/vagy haditudósításoknak tekintendők, és megint csak másodlagosan mai értelemben vett térképnek.
Ebből a perspektívából Velence település –tavastól- elhanyagolható részlet, hisz a térképkészítők a hadászatilag jelentősebb események helyszíneit, vagy katonai objektumokat igyekeztek megörökíteni, Velence pedig nem volt az!
Innen nézve érdekes, hogy a 16 térképből az erődítéssel rendelkező Csákvár 9 említést kapott, Börgönd 7-et, Pákozd 7-et , Velence 15-öt.
Zsámbokyig (12 térkép) a település-említések nagyon hasonlóak, és Lázár térképének említéseit követik. feltehető, hogy a rajzolók munkájukban jelentős mértékben Lázár térképét használták fel.
Onnantól a másolatokra építő magyarázat már gyengébb lábakon áll. Feltehető, hogy Velencéből, mint Mátyás-korában már létező mezővárosból- megmaradt annyi, hogy felszínes említést tegyenek róla.
Hogy pontosan mennyi volt ez a maradék, arra a korabeli népességösszeírások adataiból lehet majd következtetni.
Velence szempontjából külön említést érdemel Nicolaus Fundanus teológus és filozófus Rómában közreadott térképe)
Általános szempontból azért, mert a térkép története jól bemutatja a szerző(k) jellemző indítékait!
A körülményekről Plihál Katalin így ír:
„E térkép megjelenése idején, 1595-ben, hosszú tárgyalássorozat eredményeképpen végre törökellenes szövetség kovácsolódott Prágában Báthory Zsigmond (1572-1613) erdélyi fejedelem és I. Rudolf magyar és cseh király között. 1595 október 29-én Báthory fényes győzelmet aratott az al-dunai Gyurgyevónál, és felcsillant annak lehetősége, hogy az Oszmán Birodalom kiszorítható Európa szívéből. …
E térkép bal felső sarkában a Spanyol Királyság teljes címere kapott helyet, melyet a tartományok zászlói körítenek és az Indiák (amerikai gyarmatok) koronája ékít. Nem csoda, mert a szerző művét a jobb alsó kartusban a Vatikánba delegált spanyol követnek, Antonio de Cardonának ajánlja, aki mint a katolikus király szentszéki követe, szívén kell viselje a keresztény fejedelemség harcát a szörnyű zsarnokság-az oszmán törökség- ellen.
…Szembeötlő a részletek kidolgozásának ötletessége, a szabad terek élővé tétele. Ugyanakkor vélelmezzük, hogy e térképét a szerző Alexander Mair Augsburgban 1594-ben kiadott munkájáról másolta.”
(Plihál Katalin: 
Magyarország legszebb térképei 1528-1895, 37.o. Kossuth- OSZK 2009.)
A szerkesztő megjegyzése mindehhez: A spanyol birodalom ekkoriban- az Újvilág kirablása révén- Európa “gazdag nagybácsikájának” számított. A “szegény rokonoknak” sokat számított volna a tőkeerős spanyolok támogatása akkoriban!
Konkrétan Velence szempontjából az az izgalmas, hogy a tóábrázolás egy újabb változata (újabb, eltérő formájú „maszat”) tűnik fel térképén. (nagyobb méretért kattints a képre!)
Kategóriák:térképészet, Térképek, történelmi térkép, Velence térkép, Velencei tó, XVI. század
Velenceblog 
Nagyszerű oldalak !