Van egy álmom! Apró kis álom ez, nem mint Luther Kingé; jól passzol Velence (immár város) méretéhez.
Ha van kedved, hallgass hozzá egy régi nótát! Kedvenceim egyike.
Volt, hogy állt még a Nagyhíd. A híd fontos dolga, hogy ott álmodozzanak a szerelmesek naplemente idején. Ott (is) csókolták egymást, ha éppen lehetett. (így emlékezett rá rá Jáger Mihály)
Nagyhíd híján ott lehetne a Korzó emeleti szintje. Amíg lehetett, onnan fotóztam a naplementét. Csodálatos! (mutatnám, de olyan rég volt, hogy nem találom a fotót.) Miért ne lehetne az a mai Nagyhíd?
És azt is álmodom, hogy a mai szerelmesek aztán lemennek a lépcsőn, és sétálnak a parton a kenupályáig, ahogy én tettem sráckoromban a kedvesemmel. És mindezt csak úgy, „hídpénz” nélkül és bárkinek!
Elvileg mindez természetes és törvény által garantált jog lenne mindannyiunk számára. A dolgok azonban valahogy félremennek nálunk és máshol is.
Magánparcellák harapnak a közvagyonba, idill helyett meg ott a bekerített privát homokozó. Magánpart, vagy magánvíz.
Miért keveredik lábszag a romantikába? És hogyan lehetne a jövőben ezt máshogy csinálni? És kikkel?
Nem biztos, hogy jól látom. Nem az a célom, hogy észt osszak vagy oknyomozzak, bíráskodjak. Az a célom, hogy ráirányítsam a figyelmet erre. Hogy beszédtémává tegyem, és mondjuk a pártoskodókat, minket vezetni szándékozókat nyilatkozásra sarkalljam: hogy látják Ők, kié itt a tér a valóságban is, kié a víz és a tópart? És Te is dönts: melyikük véleménye a Tiéd? Kiké legyen itt a tér? Jó lenne, ha lenne véleményed és hallatnád!
Ha van, arra kérlek, hagyd az indulatokat, minősítéseket, az ítélkezést! Abból aligha tanulhat bárki. Viszont kérem, írd meg, mit miért, esetleg hogyan látod Te helyesnek a jövőre nézve, tanulva a történtekből! Előre is elnézést kérek, ezen a blogon nem jelenhet meg más, mint ami ennek az elvárásnak megfelel. Vállalom a cenzor felelősségét. (Mást nem is tehetek.) Nem leszek gyors a reakciókkal, nem a blogból élek, a hobbim ez, de megteszem, amit lehet.
A következő hónapokban arról írok, hogyan lett a tómeder egy részéből szárazföld, legelőből, nádasból aranyárú telek, itt-ott kerítés, vele magánpart, magán naplemente.
Bár nem az enyém és a Tiéd a hivatal, a hatalom, véleményünk azért lehet, és szavazatunk is van. Lehet élni vele! Egy szempont lehet, merre folyjék a közpénz, a tulajdon, a vele járó hatalom a jövőben.
Szóval: kié itt a tér?
A többit meglátjuk!
Kategóriák:1989-től napjainkig, Gazdaság, Nagyhíd, Település-szerkezet, Velence
Velenceblog 
Hozzászólás