Szeptember 21-én a Gárdonyi Építész és Mérnökkör és a Velencei Helytörténeti Egyesület szervezésében sokszázad magunkkal látogatást tettünk a velencei (Meszleny-Burchard-Bélaváry-Hauszmann) Gschwindt-kastélyban. Kérésemre Stumpf István, kiváló fotós barátom sokat, magam néhány fotót készítettem. Somlai Tibor úr 1931-ből felkutatott kastélyfotói egészítik ki válogatásunk forrását. Kalandozz velünk!
Kárpáti Miklós kiegészítésével
A képek többségére érdemes rákattintva nagyítani. Néhány részlet úgy jobban élvezhető.
Az eligazodást Szabó Zsolt kiváló rajza segíti a kastély földszintjéről (nagyításért kattints a képre!)
Kívülről
Somlai Tibor designer és könyvíró jóvoltából hat, 1931-es fotó maradt meg az épület 1931-es, Gschwindt-korszakbeli állapotáról. Ezeket az épületszerkezet sajátos logikájában, a jelenkori állapotukkal együtt mutatom. Stumpf István fotós barátom képeit és a sajátjaimat a megfelelő szerkezeti elemeknél. A most bemutatottnál lényegesen több kép készült. A többséget terjedelmi okokból nem közlöm.
A kastély északi oldala 1931-ben és ma-nagyjából ugyanonnan
Az északi oldalon a terasz felett a Gschwindtek címere látható
A timpanon két oldalán két finom, sejthetően Gschwindt-korabeli, utólag odaépített barokkos negyedív látható
A kastély déli oldala
Az ablak rácsai-a Gárdonyi Építész és Mérnökkör (GÉM) tagjai szerint előregyártott, helyszínen beszerelt elemek
A déli oldalon három griffes faragású pad állt. A griff például a Bélaváryak (a Hauszmann előtti tulajdonosok) címerét díszítette valaha.
A déli oldalon, pár méterre a padoktól az állítólagos „Kossuth fa” maradványa.
Belülről
A továbbiakban -mint ez 2023. szeptemberében, egy aukció révén kiderült- pár archív fotót mutatunk be összehasonlításként a jelen állapotokhoz.
Kárpáti Miklós kutatásának köszönhetően fény derült arra, hogy ezek a képek Escher Károly (1890-1966), a magyar fotográfia jeles alakjának korai munkái.
Az árverésen feltűnt, azonos tartalmú fotók hátlapja (forrás: Kárpáti Miklós)
Miklós így ír erről:
“Mivel Escher 1930-1931-től lett hivatásos fotós, valószínű, hogy a kastély belső berendezésének elkészülte után kapott megbízást a sorozat elkészítésére.
A képeken látható berendezés is biztos, hogy már Falus Eleké (az új, Hauszmann utáni enteriőr kialakítójáé) és közvetett bizonyíték rá, hogy az egyik képen feltűnik az emeletre vezető lépcső részlete, ami szintén csak az átépítés utáni lehet.”
A kastélyba észak felől, a főbejáraton belépve belépve érünk a hallba. A fotó(k) bal oldalán a nagyszalon tolóajtós bejárata, jobbra a személyzeti átjáró eleje látható akkor és most
A személyzeti átjáró és a cselédlépcső felfelé a földszint nyugati szárnyán
A hall keleti felén látható a főlépcső az emeletre, jobbra pedig a nagyszalon bejárata. Középen a kisszalon és a személyzeti szobák egy része felé vezetett az út. Még jobbra szép, faragott fa borítású kandalló található.
A hallból észak felé kitekintve a park egy darabja.
Ha kissé balra a hallból benézünk a tolóajtón a nagyszalonba (és a teraszajtón tovább, a kert déli részébe) , ez a látvány tárul(t) elénk akkor és ma.
A nagyszalon nyugati oldaláról fotózva valaha a kisszalonba lehetett tekinteni. Ma hiányzik az odavezető átjáró, és a kisszalont is elrekeszelték már háromfelé.
A nagyszalon kályhája. Talán túl nehéz volt, hogy elvigyék innen-szerencsére.
A földszint keleti szárnyán a kisszalon a lerekesztések miatt az eredeti fotós perspektíva ma megismételhetetlen.
Valamikor a földszint három nagy terme, az étkező, nagyszalon, kisszalon átjárón keresztül nyílt egybe. Az 1931-es fotó az étkező nyugati sarkából készült és a kisszalon keleti, a földszint (majdnem) legtávolabbi végében található kép is látszott. Ma az étkező és kisszalon helyén 3-3 kis szoba található. Az ugyanonnan elkészített mai fotó perspektívátlan ( akár egy elhagyott kastély).
Magyarázó verzió: a valamikori étkező keleti részéből lerekesztett egyik szoba és az árulkodó jelek.
Felfelé
A hall keleti oldalán vezet fel a főlépcső az emeletre és a tetőszintre.
Egy buzogány a lépcsőkorlátról.
A buhera tökéletessége. A klasszicista lépcső, a leválasztott, vizesblokkba hajló lambériás átjáró, a parkett és linóleum kacér játékát látjuk. Talán ez a kép lehetne a kastély jelenének szimbóluma.
Az emeleten az északi oldal nagy terasza.
A terasz-már kívül.
Egészen fent
Igazából csak az épület közepén van harmadik szint. Itt még rozogán is szép ácsmunkát láthat a padlásra merészkedő
A tetőn itt-ott utólagos erősítés, pótlás, vasalás látható.
Kilátás a falu (dél) felé a tetőablakból.
* * *
A kastély még ebben a romos állapotában is igéző és sokféle képet mutat. Nekem az öreg, büszke hölgyek látványát idézi.
Sok arca van. Az építész a megmaradt finom vonalakat keresi, más a kert egykorvolt növényeit, a pár évtizede itt dolgozók a valahavolt gyerekzsivajt, az alkotást.
De mi ez az épület ma? És mi lesz holnap?
Kapcsolódó bejegyzések
A Gschwindt kastélyról: Vasárnapi Kulturális Kalandtúra (2014. szeptember 21.)
Velencei virilisták – III: Gschwindt Ernő – az ember, aki itt se volt
Források
Somlai Tibor: Volt és nincs-Corvina 2012.
A GÉM és a Velencei Helytörténeti Egyesület tagjainak gyújtései
Stumpf István tehetsége
Kategóriák:Uncategorized
Velenceblog 
Hozzászólás