Pár napja cikk jelent meg a Válasz Online-n. A szöveg a Sukoróra tervezett ifjúsági központ területével kapcsolatos, múltbeli eseményeket firtatja, meg azokat a környezeti hatásokat, amire a központi kormányzat egyelőre “ügyet sem vet”-látszólag. Vagy mégis, nagyonis?

(Olvastam. Sokat! Jópár mondattal később a cikk egy részletére lettem figyelmes, ami fölötte érdekelt. Ahogy pár hete, az előző bejegyzésemben írtam:„Olvasnék arról, pontosan miféle ifjúsági központ épül az északi tóparton. Hogy abból, ha megvalósul, pontosan mennyi jut, és pontosan hogyan az amúgy rég életerejét vesztett tóra. És milyen hosszú távon garantálja ezt – és- kicsoda? Épül-e esetleg más is a központ mellé merő véletlenségből?”)

Engem minősít, hogy nem néztem szét alaposabban.

***

Nos, például a Válasz Online kicsit későbbi, márciusi cikke – bizonyára részlegesen- megadja azt a választ, arra, amit korábban nem tudtam. (Kérem elnézni Neki a lényeget remélhetően nem érintő pontatlanságokat!) E szerint:

„Ha megnézzük a 2021-es kormányrendeletet, abban a korábbi térképünkön sárgával jelölt, 019/3-as számú magántelek még csak abban az értelemben szerepelt, hogy az egységes hatásvizsgálati és véleményezési eljárások, az összehangolt infrastrukturális szükségletek, valamint az infrastrukturális hálózatok kiépítéséhez szükséges vizsgálatokhoz kell megvizsgálni a szerepét. Tehát nem volt része a tényleges kiemelt beruházásnak. Az egyébként indokolt is, hogy bármilyen fejlesztés lesz a parton, az ne pontszerű legyen, a terület egészének összefüggésrendszerét vizsgálják meg.

Ezzel szemben a 2024-es beruházás részletes beépítési szabályokat állapít meg három területegységre: a 022/8-ra, vagyis a Fiatalokért Központra, a 019/13-ra, vagyis az evezőspálya melletti hosszú erdősávra és a 019/-as magántelekre. Ami az erdősávot illeti, ide egy viszonylag szolid beépítést irányoz elő 70 százalékos zöldfelülettel, 5 százalékos beépítettséggel, rekreációs, ifjúsági és gyermektábor funkcióval. Igaz, a megengedett legnagyobb építménymagasság itt is túlzó: 7,5 m (a Fiatalokért Központ esetében 8 méter, és ott a zöldfelület is csak 40 százalékos).

Mégsem ez az igazán izgalmas. Hanem a 019/3-as telek. Az, hogy, hogy nem a kiemelt projekt részévé vált, minden különösebb magyarázat nélkül. Lássuk a paramétereket:

• 25 százalékos beépíthetőség, ami a terepszint alatt 50 százalékosra nő;
• 30 százalékos kötelező zöldfelületi arány;
• 13 méteres megengedett építménymagasság;
• teljesen kötetlen funkció: szálloda, apartmanház, lakás, iroda, bármi elhelyezhető.

Vagyis ez a szabályozás kiállít egy biankó csekket a tulajdonosnak, hogy a Velencei-tó partjára felépíthet egy vagy több nagy épülettömböt, kimondottan intenzív beépítési módon – a Fiatalokért Központtól teljesen függetlenül.

“Sokszor leírtuk már, hogy a kiemelt projektek rendszere valójában visszaélésszerű joggyakorlat, mivel a kormány elvonja a beépítési paraméterek meghatározását a leginkább érintett helyi közösségektől, és teljesen önkényesen egyedi szabályozásokat alkot, sok esetben kizárólag magánbefektetők igényeit kiszolgálva. Itt is pontosan ezt látjuk.“

A 019/-as telek a 2000-es években került ki az állami tulajdonból. Ez tulajdonképpen a szocializmus végnapjaira vezethető vissza, amikor a tó térségének meghatározó agrárvállalkozói Váncsa Jenő volt földművelésügyi miniszter vezetésével (? Ebben nem lennék biztos…-FÁ) 1989-ben létrehozták a Pro Rekreatione Alapítványt, hivatalosan az idegenforgalom és a sport támogatására. Az alapítvány ingatlanokat kapott az államtól, többek közt ezt a sporttelep besorolású telket is, amit felesben birtokolt a Földművelésügyi Minisztérium Kiemelt Sportlétesítmények Intézetével. Ténylegesen sporttelep sosem volt rajta, valójában az erdősávhoz tartozik. 2003-ban aztán az alapítvány eladta a telekrészét négy magánszemélynek, mire 2005-ben az állam is megvált a saját telektulajdonától (ezt akkor a Sportfolio Kht. kezelte). Ott hat magánszemély lett tulajdonos, így már tizen osztoztak összesen az ingatlanon.

2020-ban azonban az egész telek egy kézben konszolidálódott: a Tópart Business Kft. kezében. Ebbe egyes korábbi tulajok apportálták a saját részüket, másokat kivásároltak. A cégnek, amint azt az Átlátszó bemutatta, jelenleg hat tulajdonosa van: Székely István, Görgicze László (helyesen Zoltán, köszönöm a korrekciót, F.Á.) velencei vállalkozó (a Velence Korzó építője(…helyett: korábbi üzemeltetője-F.Á), Madarász László, az MNB felügyelőbizottsági tagja, Berényi János volt MALÉV-elnök, valamint az egyik legnagyobb magyarországi oligarcha, Ruszlan Rahimkulov és az ő jobbkeze, Zentai Péter. Az orosz származású Rahimkulov a Forbes tavalyi listája szerint a tizenegyedik leggazdagabb magyar vállalkozó 178,1 milliárdosra becsült vagyonnal. Családja jó kormányzati kapcsolatokkal rendelkezik, nevük felbukkant a Corvinus Egyetem vizsgabotrányában és a Városháza-ügyben is.

Rahimkulov és üzlettársai nagyberuházásához csinál tehát jogi tereprendezést a kormány a Velencei-tónál, de hogy pontosan milyen építkezéshez, azt még csak el sem árulták.”

Eddig a hosszú cikk éppen idevágó szövege.

***

Görgicze, Madarász és Berényi urak (ahogy a korábbi bejegyzésből látszik) régóta ismert figurái a velencei ingatlanbizniszeknek. Madarász és Berényi urakba a Gólya Villapark kapcsán futottam bele, Görgicze úrba ugyanott, és a plázs  igencsak zavaros története kapcsán is, amiről mások írtak. Ők az MDF kormányzat évei alatt, a ’90-es évektől ismertek jobban errefelé, Olyan esetekben ahol a politikai befolyás és a pénz némi anyagi haszonnal összeér. Székely úr nevével még nem találkoztam. (Talán mások igen. Ha így lenne, segítsenek!)

A Rahimkulov család ( ebben az esetben gondolom, éppen valamilyen érdekeltsége) ellenben országszerte ismert nagymenő. Pár szinttel magasabb ligában játszik az előző uraknál. Soprontól, a SPAR-ig sokmindennel és sokmindenkivel szóba hozták már. Ők már el tudnak érni egy komoly, közvetlen kormányzati segítséget, ha üzleti érdekeik épp ezt diktálják.

Néhány tartalom a közelmúlt-beli sajtóból:

A G7.hu cikke szerint a Rahimkulov család, különösen Ruszlan és Timur Rahimkulov, jelentős befektetéseket eszközölt Magyarországon, többek között az OTP Bankban és a Mol-ban. A család vagyonát 2020-ban a legnagyobb magyarországi családi vagyonként tartották számon, megelőzve Mészáros Lőrincet és Csányi Sándort.

HVG: Orosz oligarcha vette meg a Korda-villát – A cikk szerint Timur Rahimkulov ingatlancége vásárolta meg Korda György és Balázs Klári velencei villáját, történetesen éppen ott, ahol Berényi, Görgicze és Madarász urak korábban szépen bedolgozták magukat (bemelegítés!) . (A cikk fotója alapján T.R úr a familia fiatalabb generációjához tartozhat.)

Telex összefoglaló Ruszlan Rahimkulovékról.

Mandiner: Napról napra többet látunk az orosz típusú, a városvezetést célzó fideszes lejárató kampány hátteréről. Ez is egy áttekintés-féle.

Nem vagyok oknyomozó riporter. De azért egyértelműnek tartom, hogy cápa úszkál a sukorói vizeken, aki(k) mellett az eddig ismert “bájos”, NER-közeli figurák nagyon szerény kezdők. És nem mi fogjuk Őket érdekelni, ahogy eddig sem!

Különösebb kockázat nélkül kijelenthetem, hogy arra a területre nem kutyafuttatót álmodtak meg a hatalmasok, és nem is az ifjúsági központ kiegészítő, reumatológiai részlegét készítik elő évek óta. Nem zöldterületet, nem halivadék-nevelőt, se élhetőbb életet lehetővé tevő zöldövezetet. Drága Urak, lepjenek meg végre, léccilécci!!!

Azt, amiben ott a (sok!) pénz! Csak éppen közünk sem lesz hozzá, ha minden így marad. Akár egykor, a Casinóval próbálta más!

És miért van az, hogy választott vezetőink véleményét nem találom? Talán az én hibám. Teszek érte! Krausz Györgyöt, polgármesteremet, földimet, aki korábban megtisztelt a figyelmével, hívtam pár perce. – Visszaüzent, hív majd, amikor teheti. A bejegyzésbe utólag beleszövöm a válaszát. A sukorói polgármesterrel egyáltalán nincs kapcsolatom. Vele a sukoraiaknak van dolga.)

Utálom, hogy egy ideje nem jópofa történeteket írok a tópartról, (lenne még mit!) emberi történeteket, amiket szeretek; hanem arról szövegelek, mi marad meg közös környezeti kincsünkből! Nem tehetek mást, a nyavalyába! Itt élek!

Tessék gondolkodni! „Kié is (lesz) itt a tér”?

Kapcsolódó bejegyzések:

Kisgömböc

Kié itt a tér? I. rész

Kié itt a tér IV: A „Kempinges” történet

Kié itt a tér VI: Hogyan látják a polgármester-jelöltek a tópart sorsát?

Kategóriák:1989-től napjainkig, Gazdaság, Környezet, Sukoró, Település-szerkezet, Településszociológia, Velence, Velencei tó

Címkék:Berényi János, Görgicze László, Ifjúsági Központ, Madarász László, Ruszlan Rahimkulov, Sukoró, Velence, Velencei-tó