A Hétkéményes-  a „láthatatlanok” egykori menedéke

Kovács Mária Györgyi (a továbbiakban: KMGY) és Ludmann Ágota javításaival, kiegészítéseivel

A szellemi sznobéria, a több, fennmaradt tudás, az adott korszak (többé-kevésbé) fizetett historikusai, a képzőművészet gondoskodik arról, hogy a gazdagokról és otthonaikról emlékek maradjanak fent nálunk és másutt. Építészeti tervek, engedélyek, évszázados, olykor évezredes, szépen faragott kövek, volt, vélt, vagy kimódolt históriák épülnek be a kastélyokba.

Gazdagabb helyeken, amilyen a mienk is, akár 8-10 ilyen épület van. „Károly Jánosok” írják meg mindenfelé, hogy ezek építtetői oh’ miféle nagyszerűek voltak, fotók örökítik meg a valamikori káprázatot.

Egyetlen, jelentős bökkenő van mindezzel: azt hihetjük, ez volt a múlt! Mert ma ez látszik!

***

Az a szerencse ért a hetekben, hogy Miklós barátom és új ismerőseim (Nagy György) kapcsolatot teremtettek számomra a minden bizonnyal utolsó velencei halásszal. Él még! Az Ő történetét a következő bejegyzésben írom meg, és tervben van, hogy filmen is bemutatja, hogyan készül az általam valaha látott legegyszerűbb, a halász mindennapjaihoz leginkább igazodó, szerény (!) velencei halászlé. Mert van (VOLT) velencei halászlé! Hogy a gourmand-k fintorognak-e majd rajta, részletkérdés. Kedves Olvasó, meg fogsz hökkenni!

A beszélgetés menetében mellékszálként egy régi izgalmam vetődött fel, a „Hétkéményesé”. Ez a bejegyzés erről szól.

Kovács Mária Györgyi kiegészítései (édesanyja) Lovasi Magdolna Andrea (Kovács Józsefné) visszaemlékezései alapján készületek. Ő 1957-ben, 6 évesen, a születi halál után került Velencére Szűts Zsófiához, mint távoli rokon, és 1975–ig lakott a Szűts kisasszony házában. Először, mint nevelt lánya, majd 1971 és 1975 között, Zsófi néni halálát követően bérlőként, aki az örökösöknek fizetett bérleti díjat.

***

Velence, meg a valamikori terménytermelő Fejér (vár)megye emberi szerkezete nagyjából 2% gazdagból, 10-15 % jómódú, nemes-féléből és gazdagparasztból, és kb 80% szegény és még szegényebb emberből állt. A népesség kb 70 %-a volt teljesen vagyontalan, akik valahol, valamiből éltek. Köztük a szegényebb halászok.

Az 1884-es kataszteri térkép adatai nagyon világosan megmutatják, hogy a távolabbi múlt Velencéjének igazán jellemző életéről gyakorlatilag igencsak keveset tudunk. Vannak adónyilvántartások, azokban nevek, számosak, akik nem adóztak, mert nem volt mi után. Vannak nevek, a többségé, akiknek nincsenek telkei. Nincsenek iratok!

Velük állítható szembe a városi könyvtár falán lévő képen név szerint is azonosítható vidám nemesi vadásztársaság, a vagyonosok, akik megörökítéséért a valamikori Meszleny Benedek kisebb vagyont fizethetett.

A kettő között egy viszonylag szűk kisnemesi, szerény polgári, paraszti réteg volt, mint írtam.

Ez a társadalomszerkezet a Dunántúl majorsági gazdálkodási rendszerének öröksége.

A Hétkéményes története egy kaland! Látogatás a Láthatatlanok Földjén!

Személyes ügynek tartom. Annamajorban, korai gyermekkoromban eleinte egy ennél sokkal kellemesebb valahavolt cselédlakásban éltünk szüleimmel, a valamikor Dreher birtokon. Néha, álmomban eszembe jut. Akkor borzongok.

***

Tehát:  Hétkéményes

A keletkezése: homályos! Nem tudni, pontosan mikor épülhetett a Hétkéményes. 1927-ben, az ismereteim szerint elsőként Velencéről készült légifotó már megörökítette.

Ez a homályos maszat itt a képen, jó eséllyel, az 1927-es,légifotó technikával megörökített első Hétkéményes kép

Persze, próbáltam én más előzményeket is!

A Harmadik Katonai Felmérés rajza a Tóbíró-közről

A Harmadik Katonai Felmérés (1869-1887) meg az 1941-es katonai felmérés anyagait, de figyelemre méltó nem akadt egyikben sem. 

Az 1941-es katonai felmérés képe ugyancsak a Tóbíró-közről

Az komolyan vehető, hogy a Hétkéményes 1927-ben már állt.

A Hétkéményes az 1969-es, akkor már eléggé kifinomult légifotón (www.felulrol.hu)

Eredetileg 3 fő részre tagolódott cselédlakások és istállók voltak benne.

A Tóbíró-köz felé eső első felében a Szűts-család cselédei laktak 3-4 lakásban; majd  istállóként szolgáló két helyiség (tehén és lóistálló) következett. Az épület legvégén a fedeztetésre szolgáló méneknek volt egy istállójuk (méntelepként is emlegették); illetve a mének istállója és a lóistálló között volt egy kis lakás, ami a méntelep vezetőjének a hajléka volt.  A méntelep kifejezés csak néhány lovat jelentett az 1950-es években, oda hozták fedeztetni a falusiak a kancákat; A méntelep az 1950 es évek végén biztosan megvolt  a házrészhez tartozó füves területtel, amely a tóig nyúlt le.”-(KMGY)

Az utcakép szempontjából 1974-ig, a valamikori Tóbíró köz feltöltéséig, ezzel a szárazulat vagy 150-200 méterrel a tó magva felé való kitolásáig az volt a jellemzője, hogy az utcatorkolatban Csik Mihály bádogos háza állt.

Aztán jött a Szűts kisasszony háza másodiknak. Aztán ismét az Ő háza, harmadiknak.

” A kisházban 1952- től haláláig a nővére lakott, Lídia, férjezett nevén ifj Varjas Gézáné.

(Komment: A „Másik Szűcsök” kifejezés pontosabban Szűcs Eszti néni, aki valóban kiadta a házának a hátsó részét a Radóéknak. Szűcs Káró bácsiék a tóhoz legközelebb: így „cs”-vel, mert nem rokonok.)” (KMGY)

Aztán a Hétkéményes, szintén Szűts-tulajdon.

A házak eloszlása kb 1969-ben, az akkori állapotok  Szekrényesi Valéria emlékei szerint: Csik Mihály háza. Szűts kisasszony háza. Szűts kisasszony másik háza, amiben nővére lakott (KMGY) A majdani Hétkéményes, korábban Szűtsék korábbi cselédháza és istállói (KMGY),  Szücs Eszti néni háza (KMGY), benne az ott lakó Radóék hajléka, akikről  egyelőre semmit sem tudok (Pár napja Ludmann Ágota révén tudom, Velencén élnek, ők is megszólíthatók…) .  Szűts Károly háza. “Bár Szűts Zsófia jóban volt Szűcs Károlyékkal és Szűcs Eszti nénivel is, de nem volt egyikükkel sem rokon.” (KMGY) (A grafika idejétmúlta szövegezését később javítom-FÁ)
Ez az állapot a  szikes Velencei-tó utolsó hónapjait tükrözi. Mint a további képeken látható, 1969 és 1979 között, (valójában 1974. körül) ez az egész gyökeresen megváltozott.  A Tóbíró köz teljes alja, vele a házak eltűntek, lett helyette egy vadonatúj kikötő, óriási, iszappal feltöltött terület, szabadstrand, „holland házak” a valamikori vízterületen. “(Komment: 1975 augusztus végéig lakott édesanyám a Szűts-ház első felében, és azt csak a Szűts Zsófia örökségére vonatkozó hagyatéki tárgyalást követően 1976-ban bontották le.”(KGY)
Az 1979-es állapot, ami még mindig nem teljesen a mai. Másféle Szűcsök: Szűcs Eszti néni háza.” (KMGY)

A Hétkéményes esetében 30-35 m hosszú, kb. 4 m széles, nádtetejű épületben tessék gondolkodni, melynek tó felőli részén tisztázatlan méretű kis kertek álltak. Ezekben baromfit, disznót nevelhetett  az ott lakó. A tó átlagos vízszintje esetén az épület a tó akkori partjától kb. 70 méterre állt.

A tó felé eső északi oldalon voltak a bejáratok, akárcsak Zsófi néni háza. Zsófi néni háza a tó felé nézett, és háttal volt a Fő utcára közvetlenül épült házaknak (Csík Miska bácsi, Soósék…); ugyanígy állt a Hétkéményes vele párhuzamosan: a ház háta Zsófi néni udvarára nézett, az ajtók és az elkerített kis udvarok a tó felé. Így a Hétkéményest Szűcs Eszti néni háza előtt lévő kis utcából lehetett megközelíteni, és nem Zsófi néni udvarából”(KMGY)

Szekrényesi Valéria, a szomszéd, 1974 körüli fotója a Hétkéményesről. Ma az otthona falát díszíti. Nem tudok más, képszerű ábrázolást erről az építményről. Ha Te igen, segíts, légy szíves! Ne tévesszen meg, hogy mindössze öt kémény látszik! A korszak amatőr optikái ennyit tudtak egyetlen képen befogni.

A képen vályogépület látszik, nagyjából az akkori átlagos tó-vízszint felett 2 méterrel. A legszegényebbek vályogépületei nem rendelkeztek kő alapzattal, azaz nedves időkben a vályog a földből akadálymentesen felszívta a vizet. Ez nyirkos-dohos-penészes falakat eredményezett az év nagy részében.

Oláh Géza bácsi a maga hajlékát 3*3 méteres, egyetlen szobaként írta le, Szekrényes Valéria, aki szomszédként (egyedül) Jegesék hozzájuk legközelebb eső,  legszélső otthonában járt, úgy emlékszik, hogy a kb. ugyanekkora szoba mellett volt még egy konyha-előszoba is, kb. 1,5*3 méterrel úgy, hogy a sparhelt épp, hogy elfért. Egyelőre nem tudom pontosan megítélni, hogy a lakók 4,5*3 méteren, vagy 3*3 méteren, azaz 13,5 négyzetméteren, olykor 9-en élték-halták az életüket.

“Édesanyám szerint is Vali néni leírásához hasonló volt a ház: a konyhába lehetett belépni, ott a sparhelt, és ehhez tartozott a 3×3 m es szoba; a 4-5×3 m valósabbnak tűnik.”(KMGY)

A „Hétkéményes” elnevezés onnan van, hogy egy-egy menedékhez egy-egy kémény tartozott. Hogy milyen műszaki állapotban volt mindez, arról Szekrényesi Valéria képe elég pontosan eligazít.

Hogy hányan éltek a 9-13 négyzetméteres menedékekben? Egyes hajlékokban 7-9-en is, másokban, a ritka gyermektelenekében ketten. A jellemző inkább a nagycsalád volt. Az épületbe talán az ötvenes években vezették be a villanyt, folyóvíz,  gáz nem volt.

“A Hétkéményes elnevezés csak az 1960-as években vált ismertté, amikorra valóban 7 kéménye lett;

az 1950 es évek végén csak 4 család lakott benne – az első felében, ahol korábban a cselédlakások voltak:

A Tóbíró köztől nézve:Jeges István (Pipi), aki a nádüzemben dolgozott, nádat vágott és felesége Julia (Juliska néni), sok gyerekkel,

Puttya (István), Cunci (Juliska), Öcsi (József), Kari (Károly), Laci, Gyuri;

ők a fiatalabbik István (Puttya) megnősülését követően kis előtetőt és kiegészítő szobát is fabrikáltak az épület utcafrontjára, hogy elférjenek.

Wéber és a felesége Wéberné; a Hurguly név asszony előző házasságból való férjezett neve,és ebből az előző házasságból száramazott gyermek, Hurguly  Erzsébet (Erzsi) lakott velük

Wéberné a Pipiné (Juliska néni) testvérek voltak

  • Oláh Géza bácsiék,
  • Szendrei Ferenc (Szöszi), akinek  4 gyereke volt, idősebbik leány az az Erzsi, aki1975-ben (jogtalanul) beköltözött a Szűts ház  utcafrontjára
  • A méntelep vezetője, Koller György (Gyuri) élt az istállók utáni lakásban. Ő később megnősült 2 gyermekével és a feleségével (Ilonnal) laktak ott egészen addig, amíg a méntelep az 1960 as közepe felé (?) megszűnt

Valamikor az 1960-as évek első feléig a középső részek mint tehén és lóistállók voltak használtosak,  amikor is jóléti céllal lakások lettek ezekből kialakítva. 

A történetre Lovasi Magdolna Andrea, aki ekkor 11-13 éves lehetett, így emlékezik vissza:

„Egyszercsak jött a Mohácsi Laci bácsi, a tanácstól, aki gyámügyes is volt, és azt kérdezte Zsófi nénitől:

Mi van az istállóban, Zsófi néni?

– Hát a Zsömle, a tehén – válaszolta az ekkor már 70 év feletti idős asszony

-Tudunk-e másik helyet a Zsömlének…?

Így lett 3 nap alatt a tehénistállóból lakás a másik Jeges családnak (Szűrőéknek), aki a halász szövetkezetben dolgozott

De a lóistállóban sem maradt sokáig a Bandi, mert egyszercsak, amikor jöttem haza az iskolából, látom, hogy ki volt pakolva a sok bútor és holmi az utca elejére, szemben Nagy Káró bácsiék és Zsófi néni házával, a füves háromszögben. A Purgerék, Dinnyésről. Ők költöztek be aztán a kimeszelt lóistállóba.

Urfi, Vaszil (Hajdemák) – erre nem emlékszem.”

Így lett végül hét kéménye az épületnek, melyben az 1960 as évek közepén 7 család lakott.” (KMGY)

Itt élő családok vezetéknevei Oláh Géza és Szekrényesi Valéria emlékeiben a 60-70-es évekből: Jeges, Wéber/Kurguly, Szendrei, Oláh, Purger(l?), Urfi, Vaszil (Hajdemák).

Szekrényesi Valéria kiemeli, és a saját gyermekkori emlékem is ez, hogy az itt nevelt gyerekek ruházata tiszta volt, ha szegényes is. Mai ismereteim szerint ez óriási erőfeszítés lehetett az anyáktól.

Megesett a nélkülözés. Valéria emlékeiben megjelenik a tejeskannában ételadományt szállító gyerekek képe tőlük. Több, valamikor itt élő „gyereket”, koromra beérő nagymamát környékeztem meg, hogy meséljen a Hétkéményesben töltött évekről. Egyszer sem sikerült! Géza bácsi az első, aki ezt-azt mondott. Bízom benne, a közeljövőben további támpontot ad.

A ház tulajdonosa 1976-ig a Szűts család volt, és azok rokonai,(1976. szeptemberében hirdették meg a berendezési tárgyakat. KMGY.) Az utolsó tulajdonos Szűts Zsófia (1890-1971.) lehetett, akit aztán az ötvenes években a levéltári információk szerint kulákká nyilvánítottak, mindenesetre erre utaló helyi kezdeményezést tettek.

“Több darab földön gazdálkodott Zsófi néni, nem kobozták el a teljes vagyonát, az bizonyos, a volt cselédházról lásd a fentieket, illetve ő maga lépett be a tsz-be; illetve a halála után örökösöké lett a megmaradt vagyon, akik aztán eladták.(KMGY)”

Szűts Zsófia örökösei, a velem közvetlen kapcsolatot tartó Kovács Mária Györgyi megírják mindezt egy külön bejegyzésben. Ettől is gazdagabbak lehetünk!

Szűts Zsófia  háza Kovács Mária Györgyi gyűjteményéből, sejthetően a XX.század második feléből. Amikor született, akkor vitték be Zsófiát a kórházba és halt meg tüdőgyulladásban 1971 március/áprilisban; soha nem találkoztak. Györgyi 4 éves koráig lakott aztán ebben a házban.

Szüts Zsófia sírja a velencei református temetőben

Oláh Géza bácsi már az ez utáni korszakot ismeri, talán 1960-tól-tól, akihez viszont már kevés köze lehetett. A Hétkéményes addigra már alighanem valamilyen köztulajdon (!) lett. A dohos zug azért még maradt még egy ideig, ahol halászként élhetett.

Az épületnek a tó rekonstrukciója vetett véget a 70-es években. Első körben az épület tőszomszédságáig iszappal töltötték fel a Tóbíró-köz öblét. Új kikötőt alakítottak ki 1979-re. Aztán a valamikori KNEB (Központi Népi Ellenőrzési Bizottság, nagyjából a mai Állami Számvevőszék elődje) oktatási és nyaralóközpontját húzták fel, ennek telkéért számolták fel többek között a Hétkéményest is.

A valamikori “KNEB” épülete-talán 1980-ból. Konkrétan ez alatt volt valaha a Hétkéményes

A Hétkéményes valamikori lakói szétszóródtak, és csak gondolhatom, méltóbb környezetbe jutottak ezután. 

“Igen, jó részük tanácsi lakást kapott, pl. a Jegesék, azokban a lakásokban éltek, ami mellett felballagtunk egykor, amikor az „új”, Vörösmarty Általános Iskolához mentünk a buszról, a Viola úton balra az emeletes kocka házak.”(KMGY)

Kapcsolódó bejegyzések:

1927: Velence (eddig előkerült) legrégebbi légifotói II. rész

Önblog: Apa csónakja

1784-1953: Velence településszerkezetének változása a korabeli térképek alapján

Források:

  • Beszélgetés Oláh Gézával, az utolsó velencei halásszal (előkészületben)
  • Beszélgetés Szekrényesi Valériával
  • Beszélgetés Nagy Károllyal
  • Kovács Mária Györgyi alapos korrekciói
  • Magyarország Harmadik Katonai Felmérése (Arcanum)
  • Magyarország 1941-es katonai felmérése (Arcanum)
  • Magyarország (benne a tó) 1927-es légifotó gyűjteménye (Hadtörténeti Múzeum Térképtára)
  • Fentrol.hu 1969-es és 1979-es légifotói a tóról


Kategóriák:Uncategorized

Címkék:, , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

5 hozzászólás

  1. Tisztelt szerkesztő Úr ! Sajnálattal látom, hogy az előbbi hozzászólásomra nem a korrekt helyesbités volt a válasza, hanem törölte azt. ezért megismétlem az előzőekben irtakat. az apósomról, aki a világ legtisztességesebb embere volt, olyan hazug állítást jelentetett meg, hogy nyilas pártvezér volt.ezt a nagyon súlyos állitást ellenőriznie kellett volna, akár a még élő fiát megkérdezni. Mivel ez az állitás hazug, azonnali helyesbitést kérek, amennyiben ez nem történik meg, jogi útra terelem a problémát. Továbbá érdekelne, hogy Ön milyen viharos éltet vizionál apósomról, aminek a megirásához bátorságot kell gyűjtenie.Felháborit, hogy a tárgyi hibáktól hemzsegő irásában, aposom neve egyáltalán felmerült, ezért kifejezetten megtiltom, hogy a későbbiekben akár apósomrol, akár a családomról bármilyen témában megnyilatkozzon.Várom a helyesbitését, és egy szerény elnézést

    • Tisztelt Asszonyom!
      Külföldön tartózkodom, csak a szállodában van adatkommunikációra módom. Jövő szerdán érek haza. Mivel a levéltári anyagokat innen nem érem el, ezért egyelőre felfüggesztem a bejegyzés láthatóságát. Hazaértem után ellenőrzöm a leírtakat. Ha az állításom dokumentáltan bizonyítható, a cikket ismét közlöm. Ha nem, a blogban megkövetem az emlékét.
      Üdvözli: Fehér Árpád

  2. Kedves Árpád,
    örömmel vettem a cikket, és sajnálom, hogy nem kérdezett meg engem és édesanyámat a Hétkéményesről akkor, amikor az itt megjelentetett képet is küldtem Önnek. Akkor jeleztem, hogy édesanyám Szűts Zsófia nevelt lánya volt – mind a mai napig kitűnő memóriával. A cikk sajnos számos pontatlanságot tartalmaz, több feltevés helyett tényeket tudok mondani.
    Kérem a cikkben legalább a nevet javítsa ki: Szűts Zsófia a helyes, ahogy az a képen is látszik.
    Engedje meg nekem, hogy emailben elküldjem Önnek édesanyám lejegyzetelt emlékeit a hétkéményesről, illetve szeretném, ha a jövőben megjelentetné rövid összefoglalásomat Szűts Zsófiáról és a vele rokonságban álló Varjas család Velencén élő tagjairól.
    Köszönettel
    Kovács Mária Györgyi

    • Nagyon köszönöm, Györgyi! Várom az írásokat és szívesen publikálnám a bejegyzését is.Bevallom, levélváltásunk idején fel sem merült ez a szál az életemben. Örülök, hogy most igen, jó, hogy hozzáteszi a saját tudását, hisz ezért is van ez a blog. Arra kérem, írjon pár publikálható sort Magáról és küldjön egy fotót is, hogy a többi szerző mellé Önt is felvehessem a blog menüjében!

  3. Kedves Árpi!
    Egy kis korrekció: A Hétkéményes egykori lakói jelenleg a Wenckheim-kastély melletti teniszpályánál található emeletes házban élnek. Radóék is közismertek, Ica néni és László is tudnának talán mesélni!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: