Volt egyszer egy Velencei Kölcsönös Segélyegylet

Volt olyan kor, nem is régen, amikor vidéken meg Budán sem igen voltak bankok. Ami volt, akkoriban idegennek vagy huncutságnak számított. Az 1850 utáni időkben nagy újításként elterjedtek a helyi önsegélyező pénztárak, amikből egy (1889 és 1932 között) Velencének jutott.

A bank, meg a biztosító, mint intézmény régi, de Magyarországon szélesebb körben legfeljebb szűk 200 éves hagyománya van. Kísérletek, elődök már előtte is voltak, elsősorban a nagy veszélynek kitett bányászok, meg az iparral foglalkozó szászok körében.

A bank szerepét Magyarországon eleinte a vállalkozói réteg töltötte be, akiknek konkrétan pénze volt. Ők alkalmi hozamot szabva adtak pénzt másoknak. A bécsi  bankár (Kaulman) meg a „kispályás uzsorás” Csanta uram találkozását színesen írta le Jókai Mór a Fekete gyémántokban. (Aki az 1976-os filmet látta, az  Haumann Péter és Inke László alakítását aligha felejti. A könyv és film érzékletesen mutatja a XIX. század közepi gazdasági állapotokat.)

Állami szabályozás eleinte nem volt.

A német próbálkozásokkal párhuzamosan Fáy András 1825 óta hirdette a kölcsönös takarékpénztár gondolatát, amiből 1839-ben lett először takarékpénztár Pest megyében.

Aztán, az elnyomás éveiben nagy szünet következett a hazai fejlődésben.

E közben Németországban, ahol a pénz és az elnyomás szintén túl gyakran szövetkezett, bizonyos Hermann Schulze-Delitzsch (1808-1883), a színes egyéniségű német baloldali liberális politikus 1849-ben létrehozta az első kereskedelmi szövetkezetet, majd haláláig ezen a gondolaton dolgozott. Megélhette, hogy követői Európa-szerte ezernyi, önszerveződő, változatos célú települési vagy cég szintű szövetkezetet hoznak létre és működtetnek.

Herman Schulze-Delitzsch
(forrás: Wikimédia)

Az az eszme, hogy ezek a települési határokon túl, országos szinten is összeszerveződjenek, a fejlődés következő fázisa volt, amit Magyarországon és Velencén is a Hangya Szövetkezet jelentett később.

A vasutakkal kapcsolatos kutakodásom során véletlenül találkoztam érintőlegesen a Velencei Kölcsönös Segélyegylet történetével. Előtte sohasem hallottam róla, másrészt pedig nagyon érdekesek a résztvevői!

Mint írtam, a szövetkezőket, különösen a pénzintézeteket, a szűkösség, a pénzforgalom hiánya hívta létre. A korábban bevett uzsorás pénzkölcsönzés-(lásd: „Csanta uram”) akadályozta a fejlődést kicsiben és nagyban. A megtakarítások és a pénzkereslet nehezen találkoztak össze. (Nagy)városi szinten a szövetkezetek és bankok már megjelentek, és jellemzően jelzáloghitelezéssel és betétkezeléssel foglalkoztak.  Vidéken azonban nemigen segített senki!

Csengery Antal, kiegyezéskori politikus személyében Fáy után ismét komolyabb kezdeményező lendített az ügyön. A lényegi kihívás az volt, hogyan lehetne a magánmegtakarításokat egybeszervezni, és kölcsönözni, miközben ennek nincsenek meg az intézményei Magyarországon.

Erre adott tehát átmeneti választ az egyelőre települési szintű kölcsönös „segélypénztárak” rendszere.

A pénzintézetek alapítási csúcsidőszaka az 1870-es évek voltak. 1894-re aztán Pest megyében 80, Magyarországon pedig összesen 752 hitelszövetkezet működött.

Fejér megyében ekkor 22, felette változó eredményességű „egylet” volt megtalálható.

A „Mihók-féle Magyar Compass” 1896-os, II. száma („Szövetkezetek”) információi

TelepülésAlapítás
Kápolnásnyék1865
Székesfehérvár1868
Nádasdladány1871
Csákvár1873
Mór1873
“Ácsa” -vélhetően Acsa1885
Velence1888
Etyek1895
Szabadbattyán1895
Fejérmegyei Segélyegyleti Szövetkezetek Székesfehérvári Központi Hitelintézete, mint szövetkezet (!)1895
Kajászó(szentpéter)?
Mány?
Moha?
Diósd?
Hercegfalva?
Lovasberény?
Perkáta?
Az osztrák-magyar bir. első általános tisztviselő egylet székesfehérvári takarék és előleg társulata?
Szentmihály – Zichyfalvai népsegélyező egylet?
Vaáli (Vál) segélyegylet?
Zámolyi segélyegylet?

Különösen érdekesnek találom a települések között Kápolnásnyék szerepét.

Kápolnásnyék bejegyzése a Mihók-féle Magyar Compass-ban

Az akkor 2120 lelkes település ezen ismeretek szerint elsőként alapította meg pénztárát, tagsága 1140 főt számlált, vagyona akkor 147 658 Ft volt, míg a jóval későbbi alapítású, 1907 fős lakosságra épülő velencei 37 152 Ft vagyonú volt. Ehhez hozzájárulhatott a kápolnásnyéki intézet bő húszéves előnye, a két település kulturális különbözősége, hozzáállása az üzlethez és a pénzhez.

Velence bejegyzése ugyanabban a magyar Compass-számban. Jól látható, hogy a tájékoztató nem volt szabványos formájú, ezért a települési információk sajnos, különböznek.

A Mihók-compass 1896-os megjelenésekor jórészt ismeretlen, kik voltak az egyes településeken az alapítók. Velencéé viszont az alapítás és a kiadvány időbeli közelsége miatt fennmaradt!

Alapító elnöke Burchardt Gusztáv, alelnöke Klein Bernát, jegyzője Kovács János volt.

Az egylet egyetlen időszakából sem maradt meg alapító okirat vagy más iránymutatás a célokra vonatkozóan. Akár az is elképzelhető, hogy tevékenysége elején inkább pénzintézeti, a végén inkább szociális szerepe lehetett, de erre a következtetésre pusztán a vezetők személye, szakmája alapján jutottam. Másutt volt rá példa.

Sajnos, az 1896-os Magyar Compass adatokat is felmutató szövege után ismereteim szerint  ez sohasem ismétlődött meg, így azt sem tudhatjuk, milyen eredményességgel működött a szervezet a továbbiakban.

Az alapítók közül korábbi munkáimból egyedül Burchardt Gusztáv elnök (1830, Eperjes- 1903 Budapest) neve volt ismerős. Ő a település keleti és déli részén gazdálkodott, részben a volt uradalmi birtokon, az ottani terület szűk 2 %-án.Ott csak kisbirtokosnak számított, pl. Pillitz Dánielhez képest tizedannyi területen. A Nyék felé eső részeken komolyabbon, ott 33 holdja volt. Bátyja a falu valamikori nagymenőjének Bélaváry-Burchard Konrádnak, későbbi főrendnek, a buda-pesti malomlobbi egyik fő emberének, a mai Gschwindt kastély egykori tulajdonosának. Az Ő és öccse életéről ITT olvashatsz többet.

Az 1890-es népszámlálás legnagyobb helyi gazdálkodói

Klein Bernát alelnök szintén földbirtokos, állattenyésztő és kereskedő volt, a XIX század új betelepülői közül. 1900-ban Velencén 370 holdja volt, ezzel már megyei szinten is számított. 1877 és 1904 között szerepelt ezzel a megyei virilista-jegyzékben. Aktív, közéletet élő ember volt, a Székesfehérvári törvényszék ülnöke, a kápolnásnyéki zsidó hitközség egyik alapítója.

Kovács János, pénztáros, Velence jegyzője volt akkoriban. Egyetlen említést találtam róla, miszerint 1895-ben Velence mellett Nyék és Gárdony anyakönyvét is Ő vezette.

Burchardt Gusztáv a ’90-es években visszaköltözött Budapestre, és öccsére hagyta a földeket. Utóda Berger Dezső lett az elnöki poszton. Ő kevésbé volt vagyonos, de még mindig megyei virilista a lista végéről. Neve jótékonysági táncmulatságokon tűnt fel elsősorban. Szintén a kápolnásnyéki zsidóság aktív résztvevője volt.

Gyanítom, hogy Burchardt korábban is inkább tekintélyszemély lehetett, és a nyéki zsidó vállalkozók adták inkább a szakmai hátteret az ott jól (nagyobb volumenben) működő egylet tapasztalataival.

Velence az 1910-es közigazgatási almanachban.
Érdekessége, hogy a bejegyzésben ismertetett nevek közül számos olvasható benne különböző posztokon

Ekkoriban vett részt az egylet munkájában Beleznay István (katolikus) káplán. Róla Kupi László azt írta: Várpalotán született 1850-ben, 1873-ban szentelték fel, káplán (Velencén). 1899-ben plébánosként emlékezik meg róla a Tiszti Címtár.

Berger Dezső és Beleznay István 1896-ban leköszöntek az elnökségi tagságról. Elnök egy ideig nem volt. Alelnök Klein Lajos lett. Klein Velencén 172 hold földdel rendelkezett, részben vetőmagot termelt és marhatenyészete volt. Az 1890-es évektől tűnt fel neve a megye jótékonyai között, vármegyei bizottsági tag (1905-) volt.

Spät Henrik felügyelőbizottsági elnök. Ő és a Spätek történetét a család segítségével alaposan megírtam. Ide most csak annyi kívánkozik, hogy ekkoriban lett Velence és a környék körorvosa. Ez a viszony Velencével nem volt felhőtlen. Ennek következményeként ekkoriban már Nyéken élt. Különös, hogy az itteniek elfogadták FB elnöknek.

A középkorú Spät Henrik portréfotója

A felügyelőbizottsági majd elnökségi tag Takács Ignác Velence katolikus tanítója volt. Velencei tevékenysége kezdeti dátumát nem ismerem. Nyugdíjazása vélelmezhető dátuma 1911. Hegyközség-tag volt, és a később megalakult Hangya Szövetkezet egyik vezetője (1924-ig).

Trebitsch Albert FB-tag is a kevésbé ismert helyi közéleti személyek egyike. Az egyleten kívül alig találtam Róla nyomot. 1893-ban jegyezte el Rausnitzer Etelt Velencén. Kapcsolatban volt a kápolnásnyéki izraelita hitközséggel a szórványos írásos említések alapján.

Bognár Mihály ellenőr a Velencei református egyház egyik gondnoka, háromholdas szőlő, kisebb legelő és földek tulajdonosa. A kiterjedt Bognár familia tagjaként nehezen tudom őt személyében tovább azonosítani.

Pólya József (másod-alelnök és elnökségi tag 1897-1901 között) református tanító volt abban az időszakban, de a húszas években, mint nyugdíjas könyvelőt nevezik meg a Hangya Szövetkezet kapcsán. Hegyközségi tag volt.

Kovács István alelnök neve 1901-ben tűnt fel. Kovács János nevű, szintén jegyző elődje pedig leköszönt az egyletből. Az 1910-es közigazgatási almanach szerint jegyző és anyakönyvvezető volt Velencén.

Az 1910-es közgyűlés meghívója a Székesfehérvár és Vidéke-lapban

Horváth Pál falubíró 1902-ben lett alelnök. A Bognár familia mellett a Horváthok is a falu befolyásos (református) családja voltak.

Durmits Mihály, a falu adószedője („adóosztály”) lett 1902-ben igazgatósági tag. Szerény szőlő tulajdonosa a hegyen.

Decsi Károly alelnök (1845-1929), Velence református lelkésze 1875-től haláláig. Fontos közéleti szerepet játszott Velence életében, és kiemelkedő volt abban az időben egyháza szervezetileg is.

Decsi Károly (1914-1929 között alelnöke az egyletnek) idejére esett az egylet felszámolásának kezdete (1924). Különös, hogy a folyamat 1932-ben fejeződött be.

Decsi Károly sírja a velencei temetőben

***

Az egylet hanyatlása törvényszerű volt. Az 1920-as évek elején Velencén is megalakult a sokkal szélesebb tevékenységi körű, tőkeerősebb Hangya szövetkezet, a meghaladottá vált helyi egylet viszonylag gyorsan kimúlt.

Jó lenne kicsit többet tudni róla!

Mindenesetre kiváló alkalom volt arra, hogy az akkori falusi “elitről” keresztmetszeti képet adjak.

Kapcsolódó bejegyzések:

Források:

Magyar Bankszövetség honlapja, benne Moizs Attila és Szabó G Gábor: A szövetkezeti hitelintézetek története, jelenlegi rendszere és sajátosságai Magyarországon (Hitelintézeti Szemle, 2012.1.szám)

Arcanum Digitális Tudománytár adatbázisa

GENI adatbázis

Hungaricana.hu (egyebek mellett a KSH történelmi népszámlálási adatbázisával)

Kupi László: Város volt, város lett-Velence története

Kovács György: A jelzáloglevél-kibocsátáson alapuló hitelezés problémái történeti megközelítésben (SZTE, 2004.)

Tomka Béla: A magyarországi pénzintézetek rövid története (Aula, 2000)

Magyarország története a 19.században szerk: Gergely András (Osiris, 2005)



Kategóriák:1900-1919, 1920-1939, Adatok, Emberek, Fotók, Fotók, képek, történetek, Gazdaság, Habsburg Birodalom, Időszak, Kápolnásnyék, képek, Velence, XIX. század, XX. század

Címkék:, , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

1 hozzászólás

  1. Kedves Árpi!
    Fontos, hiányt pótló írás!
    Egy lényeges és két kevésbé lényeges javítanivalóra hívnám fel a figyelmedet:
    1) A Hangya Velencén nem a húszas években, hanem igen korán, 1903-ban alakult meg. Az 1923-as adat:
    “Velencze: Alakult 1903-ban, báró Manndorff Géza nagybirtokos kezdeményezésére. Saját házzal rendelkezik. Igazgatóság: b. Manndorff Géza, Tőke István plébános ügyvezető. Felügyelő bizottság: Kovács István községi főjegyző elnök, Pólya József nyug. tan. könyvelő. Évi forgalom: 4 millió korona.”
    (Ezt egyébként 1915-ös Hangya-bejegyzésednél egyszer már tisztába tettük.) Ez kissé más megvilágításba helyezi a két szervezet párhuzamos működését. Szerintem érdemes lenne a húszas évekbeli személyi azonosságokat és különbözőségeket is nagyító alá venned. Tekintetbe lehet venni azt is, hogy a Hangya létrehozásának egyik indoka az ún. “zsidó lánckereskedelem” megkerülése volt,

    2) Decsi(y) Károly nem haláláig szolgált Velencén, bár haláláig itt élt. Idézet a Ravasz püspök velencei látogatásáról három éve írt bejegyzésemben adtam közre a református Vértesalja 1929-es füzetéből “[Sukorón] a tisztelgések fogadása, az iskola megtekintése, presbiteri gyűlés és a lelkészlakon elköltött ebéd után a délutáni órákban a szomszédos Velenczére mentünk át.
    Gyönyörű fekvésű, szépen rendezett község ez, erőteljes, 800 lelkes gyülekezettel. Az ifjú lelkész Vályi Miklós mellett ott fogadta népének élén főtiszteletű urat a mindenki által nagyra becsült és szeretett szelíd agg pátriárka, az 50 évi lelkészi szolgálat után 1927. évi január 1-én nyugalomba vonult Decsy Károly is.” = https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=pfbid02NBPTUFe7QQDP8doaMXnZGRBSTeTGxhnUjv8mzhTMWMyFYJPBdFsJvEjGWddAcbTVl&id=549335208490412

    3) A felszámolás elhúzódása nem rendkívüli, tudok olyan nagy cégről, aminek a felszámolása több mint húsz esztendőt vett igénybe (1913-1935)
    Még egyszer köszönöm a megismert újdonságokat!
    Miklós.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: